Borító alapján a könyvet? Nem a leghelyesebb módszer és esetünkben még csak nem is a legcélravezetőbb, most mégis itt kell kezdenünk. A cím: „Ikertörténetek”, alatta a borítóképen egy plüss mackó. Bármi is legyen az első gondolatunk – könnyfakasztó anekdoták, bájos történetek ikrektől, ikrekről, ikreknek? – azonban az alcím és a fülszöveg alapos megismerése után első benyomásunk gyökeresen megváltozik. Rá kell döbbennünk, hogy Angster Mária könyve jóval mélyebb témákat és súlyosabb kérdéseket fejteget, mint amiről a borító első ránézésre árulkodik.

Az Ikertörténetek a magzatkori ikervesztés születés utáni, valamint felnőttkori következményeit veszi górcső alá. Felteszi a kérdést, hogy a születés előtti élet élményei, a méhen belül megélt traumákat, egy esetleges magzatkorban elvesztett ikertestvér, akinek létezéséről nem is tudtunk, okozhat-e megmagyarázhatatlan tüneteket felnőtt életünk során? Lehet-e kiváltó oka a szülőkkel való rossz viszonynak, sorozatos boldogtalan párkapcsolatoknak, esetleg gyermekvállalási nehézségeknek, még messzebbre menve állhat-e depresszió és önpusztítás hátterében?

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Angster Mária könyve, és választ is ad rájuk egy módszertan formájában, ez a módszertan a családfelállítás, aminek már hazánkban is rengeteg követője és éppenannyi kritikusa akad. „A családfelállítás legjelentősebb magyarországi képviselője” olvashatjuk a szerzőről a könyvismertetőben. A családállítás vagy szintén helyes megnevezéssel családfelállítás a pszichoterápiával is foglalkozó korábban katolikus papi hivatást végző Bert Hellinger nevéhez fűződik.

Bagdy Emőke a könyv előszavában a „szellemi korszakváltás” és a „dogmadöntögetés” kifejezéseket használja, mivel a családállítás módszere valóban túlmutat a jelenlegi mainstream eljárások és tudományok határain, a könyv szerint a születés előtti élet emlékei bizonyos terápiás módszerekkel felszínre hozhatók. Ilyen terápiás foglalkozások folynak a Bert Hellinger nevével fémjelzett központokban, mint például a budapesti Hellinger Intézetben is.

„A születés előtti élet pszichológiája, ugyanúgy, mint a családállítás, a „szokatlan tartományába” nyúl át. A születés előtti élet élményeinek feldolgozásával életünk idővonalát hosszabbítjuk meg, visszafelé haladva időben, túl a születésünk időpontján, amelyről nem is olyan rég azt gondoltuk még, hogy ott kezdődik az ember története”

Maga az ikerség is titokzatos és mindmáig foglalkoztatja az embert, Romulus és Remus, Ízisz és Ozirisz, a teremtéstörténetektől elkezdve a világirodalomig „A két testvér” című Grimm művön át egészen Erich Kästner ikreiig. Az ikerség olyan bensőséges kapocs két ember között, amit csak az érthet meg, akinek ikertestvére van, éppen ezért ennek a személynek az elvesztése elképzelhetetlen trauma, amit talán Radnóti Miklós „Ikrek hava” képes kellőképpen ábrázolni.

Az „Ikertörténetek” a bűntudatot emeli ki, mint a családállítást követő legelső érzést, amit az életben maradt iker érezhet. Amikor fejében egymást érik a kérdések: „Vajon én öltem meg?” „Mit tettem vele?” „Miért én születtem meg?”. Mert úgy érzik ők tettek valamit, amivel saját túlélésüket biztosítva ikerpárjuk halálát okozták. A könyv rengeteg hivatkozást és szakirodalmat említ, amik tovább bővíthetik ismereteinket a témában: Norbert Mayer „A Káin komplexus” című könyve, Carolyn May Dawn „A túlélő iker” vagy éppen Alfred R. Austermann „Dráma az anyaméhben” című munkája.

„Életünk szempontjából fontos csoportok tagjai között létezik egy láthatatlan összeköttetés-rendszer, kapcsolathálózat, amely téren és időn átívelő módon működik” – olvasható az „Ikertörténetek” hasábján.

Angster Mária könyvének hihetetlen és talán legmegdöbbentőbb állítása, hogy majdnem mindnyájunknak volt méhen belüli ikertestvére, ám később, valahol a fogantatás és a születés között a korai állapotban meghalt. Mivel ez gyakran észrevehető jel nélkül következett be nem is tudhatunk róla és arról sem, minek lehet a forrása ez a korai trauma későbbi életünkre nézve.

A könyv álláspontjához különböző módon viszonyulhatunk: hittel, érdeklődéssel, kíváncsisággal, szkepszissel vagy teljes elfordulással, de mindenképpen érdemes a borítón túl jutva tanulmányozni a könyvet, mert egy más szemléletet képvisel, egy alternatívát nyújt, amivel kiszélesíthetjük saját szellemi horizontunkat.