Az első magyar public relations szakfolyóirat társadalomelméleti magazinja
Beálltam a ház elé. Még a kormány mögött átgondoltam, akkor most hogy is lesz. Kékeszürke takaró terítette be a szőlősorokat. Vékony csíkban izzott a horizont. Kiszálltam, s a bejárat előtt alsógatyára vetkőztem a hét fokos estében. Meztelenül rohantam át a tél hidegét őrző házon, melyben hónapok óta nem jártam, hátra a szekrényhez, ahol melegítőgatyát, pólót […]
Ha az ember elgondolkodik, és még le is írja a gondolatait, néha kellemetlen helyzetbe kerül. Egyszerre feketén-fehéren ott állhat előtte mindannak a cáfolata, amit életecskéjében „vezérlő elv”-nek, vagy patetikusan hitnek lehet nevezni – és akkor várakozásra kényszerül. A végtelen felé tendáló listáról kicsíptem egy nevet, hogy az értelemszerűen egyre növekvő, soha nem törleszthető adósságaim közül […]
Ha csak annyival akarnám eladni Philippe Sands könyvét, hogy jogtörténeti munka, ami arról szól, hogyan rögzültek a „népirtás” és az „emberiesség elleni bűntett” fogalmak a nemzetközi jogban, akkor gyakorlatilag élve temetném el az idei év egyik legfontosabb tényirodalmát. Úgyhogy nem is teszek így. Mert ez a mű sokkal több ennél. Ez ugyanis (legalábbis ami felépítését […]
„A krétai Epimenidész a következő halhatatlan kijelentést tette: Minden krétai hazudik.” Erre az amerikai Seth Stephens-Davidowitz a könyvében a következő halhatatlan kijelentést tette: „Mindenki hazudik. Na, Epimenidész, most mit lépsz?” Különben meg tényleg. Hazudunk arról, mennyit szeretkezünk, mit gondolunk a gyerekeinkről, mennyire vagyunk toleránsak a kisebbségekkel. Hazudunk a Facebookon, a szociológiai kutatásokban, az állásinterjún. Hazudunk […]
Elégtelen a szókincsem ahhoz, hogy hangsúlyozzam, mennyire fontos Krekó Péter könyve. Nyilván elsősorban a témája miatt – a tömegparanoia ugyanis már egy ideje nem pusztán frenetikus tréfa, alkalom arra, hogy a közösségi oldalakon felhőtlenül kacarásszunk a chemtrail vagy a laposföld-féle butácska agymenéseken. A konteó ugyanis szép csendben a XXI. század hibrid háborúinak hatásos fegyverévé vált, […]
Írok egy történetet. (Egyet? Számtalan történetet. De ezekben a napokban éppenséggel ezt az egyet.) Hőseim (irodalmi értelemben vett hősök, természetesen) az éjszakai parton egy világítótoronyhoz érnek, és ahogy azt megkerülik, egyszerre – értsd: hirtelen és szimultán – két „dolog történik” velük: egy, meglátnak egy falut; kettő, megcsapja őket a hideg szél. A vájt szemű és […]
