Az írek ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Nem véletlen, hogy a Bushmills a mai napig ugyanúgy készül, mint 400 éve. Ehhez a hagyománytisztelethez kapcsolódik ez a kis anekdota: 19. század végén elterjedt, hogy közel a világvége. Amikor megkérdezték G. B. Shaw-t, a legendás írót, hogy nem aggódik-e emiatt, azt nyilatkozta, hogy “nem tart a világvégétől, mert hazamegy Írországba, és ott úgyis minden ötven évvel később történik…”

Az illusztráció Reb Stevenson felvétele

A lóhere legendája
Az írek szimbóluma a lóhere, az úgynevezett shamrock. A jellegzetes szimbólumot Szent Patriknak tulajdonítják, aki elhozta a kereszténységet nekik. Ennek eredete, hogy Szent Patrik egy háromlevelű lóhere segítségével magyarázta el a királynak a szentháromság mibenlétét.

A szent pogány pásztorfiú
Volt egyszer egy egyszerű, Walesi parasztfiú, akit ír kalózok rabolták el, és hurcoltak Írországba. A fiú azonban ott látomások hatására megtért, megszökött fogva tartóitól, és Anglia szigetére hazatérve megkeresztelkedett, és a szerzetesi életmódot választotta. De nem felejtette a pogány íreket. Mikor felcseperedett, visszatért a zöld szigetre és tüzet gyújtott a Slane nevű városka melletti dombon, mintegy közhírré téve, hogy mostantól az Úr igéje uralkodik a sziget felett. A helyi királynak több sem kellett, elküldte az embereit, hogy beszéljenek a fejével, mivel ezen a földön ő az úr, és nem engedélyezi, hogy ilyen jöttmentek tüzeket gyújtsanak az uradalma területén. A druidák azonban figyelmeztették a királyt, hogy bánjon csínján vele, mert az ő hatalma túl fogja élni az ír uralkodókat. Így is lett – a kereszténység hamarosan az egész szigeten elterjedt. Ennek emlékére a helyi pap mai napig minden Nagyszombaton tüzet gyújt a dombon.

Gaelwamill legendája
Az írek mondavilágának egyik hagyományos lénye a Gaelwamill, a gonosz kobold. A legenda szerint Gaelwamill egy láda kinccsel csábítja magához az erdőt gyanútlanul járó vadászokat. Ha azonban azok megérintik az elátkozott kincset, azon nyomban arannyá változnak. Gaelwamill az arannyá változott vadászokat megolvasztja, és aranypénzt, kincseket készít belőlük, amivel lesben állva várja következő áldozatát. Ez a legenda mai napig erősen él az írek körében, és március 27-én nagyszabású ünnepségek, utcabál keretében emlékeznek meg róla.

Agabae, a sárkány 
Az ír mondák egyik legcsodálatosabb lénye Agabae (ejtsd: Agabé), a sárkány. A legenda szerint amikor Szent Patrik partra szállt Írországban, akkor egy farkasfalka vette körül. A kiéhezett farkasok csorgó nyállal, vicsorogva fenyegették Szent Patrikot. Ekkor azonban feltűnt az égen Agabae, az óriási sárkány, aki szétkergette a veszedelmes falkát. Az írek október 19-én ünneplik Agabae napját, amikor lámpásokat gyújtanak, és egész éjszaka táncolnak, mulatnak, miközben bőségesen fogy a finom ír Whiskey.

Erinnon története 
A csodálatos szépségű, fiatal parasztlány volt, aki a tizenötödik század közepén élt. Ez a lány amilyen szép volt, olyan kalandvágyó, ezért hamar elszökött a birtokról, és férfinak öltözve kalóznak állt. Hamarosan rettegett haramia lett belőle. A legenda szerint egy kissé elfajult italozás után lekaszabolta a kalózhajó fél legénységét, köztük a kapitányt, és átvette a bárka felett az uralmat. Ezután még hosszú évekig rettegésben tartotta a környező vizek kereskedőhajóit. Végül a spanyol armada kellett ahhoz, hogy leszámoljanak vele. Azonban a világítótornyok őrei még évszázadokkal később is látni vélték a félelmetes kalóz szellemhajóját.

A jámbor paraszt 
Élt egyszer az ötödik században egy Eoghan nevű, jámbor paraszt. A férfinak tizenkét gyermeke volt, akiket tisztességben, de nagy szegénységben nevelt. Egy napon ez az parasztember kiment a földet kapálni, amikor az egyik barázdában egy keservesen nyöszörgő csomagra lelt – egy árván hagyott gyermek volt. Hazavitte. A felesége azonban azt mondta, hogy már így is túl szegények, nincs hely még egy gyermeknek – és a folyóba akarta vettetni férjével a csöppséget. Eoghan azonban csendre intette a nejét, és megvédte a gyermeket: ahol elférnek tizenketten, ott elfér egy tizenharmadik is – mondta. A kicsit sajátjaként nevelte, és később Szent Patrik néven ismerte meg az egész világ.

A bátor lovag 
Finnegann, a legendás ír lovag a 11 század végén született. II. Orbán pápa az 1095. évi clermont-i zsinaton hirdette meg az első keresztes háborút. 1096 őszén jutott el a Szent Földre, ahol nemsokára nagy bajba került – őt, és társait teljesen körbezárták az arab harcosok. Véres küzdelem kezdődött, az emberek úgy hullottak, mint a legyek. Amikor már minden veszni látszott, Finnegann térdre rogyott, és imádkozni kezdett Szent Patrikhoz. Ekkor a kristálytiszta égbolton hirtelen nehéz, szürke felhők jelentek meg, és óriási havazás, hófúvás kezdődött. Így az Európából érkezett lovagok pillanatok alatt legyőzték az arab seregeket, akik teljesen összezavarodtak – hiszen korábban még soha nem láttak havat.

Az elveszett földesúr 
Élt a 17. század végén Írország ma Derry néven ismert tartományában egy Larkin nevű, rejtélyes földesúr. Szinte soha nem mozdult ki a régi, erődítményszerű, vészjósló kastélyából – és senkit nem engedett közel magához. Ha néhanapján kilovagolt, mindig fekete kendővel takarta el az arcát, csak a vészjóslóan kék szeme villogott ki a maszk alól. Larkinnak volt egy titka azonban – néha, ha már nagyon unatkozott, álruhában járt az egyszerű nép közzé italozni, ahol féktelenül mulatozott, és gyakran verekedésbe is keveredett. Egyszer azonban rossz emberrel kezdett ki, és egy nagydarab kovács egyetlen csapásával agyonütötte a részeg földesurat. Senki sem tudta, ki a rejtélyes, halott idegen – csak a hideg, kék szeme volt sokaknak ismerős valahonnan.

A nagykutyák csaposa 
Joyce Burke
épp a századfordulón, 1900. január elsején született egy kovács, William Burke fiaként. Az apja azt szerette volna, ha a gyereke átveszi az üzletét, azonban a fiának más tervei voltak: 16 évesen felszökött egy New Yorkba tartó hajóra. A fiú eleinte cipőpucolásból tartotta el magát az újvilágban, azonban az alkoholtilalommal neki is, mint sok más bevándorlónak felívelt a csillaga: Whiskey-t kezdett csempészni szülőhazájából, Írországból. Ő azonban nem olcsó, igénytelen löttyökkel itatta az embereket, hanem kiváló minőségű ír Whiskeyvel, Bushmills-szel. Hamarosan a legnagyobb emberek jártak az illegális kocsmájába: maffiavezérek, gyárigazgatók és politikusok. A legenda szerint több amerikai elnök is megfordult nála. Hamarosan őt is utolérte azonban a maffiózók sorsa: 1933-ban egy fekete Ford Tudorból kilőtt dobtáras géppisztolysorozat vetett véget életének, és ezzel a nagykutyák elvesztették kedvenc csaposukat.

Érdekes módon ezt követően pár héttel feloldották az alkoholtilalmat