Elég sokat kell még várni arra, hogy a kortárs képzőművészeti alkotások vétele iránt érdeklődők végre Magyarországon is a legideálisabb helyen, egy nagy vásárszerű rendezvényen válogathassanak.
Már közhírré tétetett, hogy a fenti kívánalomnak megfelelő ilyen fővárosi program, a Budapest Art Fair (BAF) október 22-től kerül megrendezésre, de a koronavírus járvány bizonytalanságban tartja a műgyűjtőket.
Új helyzet, amihez elvileg tudna a BAF más megoldással elébe menni: online térbe tenné át a vásári anyagot. Manapság ez népszerű forma lett, galériák, múzeumok, képanyaga került képernyőre, elsősorban megtekintésre, de van, ahol megvételre is.
A BAF évek óta sikeres rendezvény, ezrek látogatják, sokan külföldről is. A képzőművész és a műalkotás-kiállítási szakma nehéz helyzetbe került, hallani persze egyéni alkotók, galériák digitális „üzletnyitási” próbálkozásairól, de ez kis része ennek az egész piacnak.
Ennek világában üde színfolt lett az AAF. Egyelőre annyit, hogy hasonló ez a BAF-hoz, de más motivációval, ami most különös aktualitást nyerhetett a pandémiával.
Az AAF betűszó az elérhető árú művészet vására kifejezés rövidítése angolul. A neve majdnem mindent elárul. A világ nagyvárosaiban már sok éve rendeznek ilyeneket, évente négyszer tartanak csak Londonban AAF-t.
Az idén nem így alakul: a járvány az online térbe szorította már a londoniakat, ami meglehetősen szomorú dolog. Az AAF ugyanis rendesen akár egy meglehetősen jól elrendezett zsibvásár, egy trendi nyüzsihely.
Félreértés ne essék: nem boldog-boldogtalan teszi ott közszemlére portékát, hanem galériák, csakhogy standjaikon épp úgy felfedezhető egy kevesebb, mint 100 fontot kóstáló egyedi mű, mint az, aminek ára mondjuk ennek harminc- vagy hatvanszorosa.
Ennek megfelelően kilátogat a rendezvényre az is, akinek nem sok font lapul a zsebében, de „valami széppel” szeretné gazdagítani a lakását vagy mást.
Az online azonban alacsony árúakból sajnos keveset mutat, már annál is inkább, mert a galériáknak nem érdeke, hogy a kínálatba fontértékben esetleg csak kétszámjegyű művet ajánljon megvételre az AAF online vásárlói oldalán.
A magyar BAF-on nem meghirdetett cél az elérhető árú műtárgyvásárlás, de egy nyugat-európai vagy távolabbi műkincskedvelőnek a kelet-európai helyszín és oroszlánrészt a kínálat viszonylag jó áron megszerezhető árut sejtet.
Elindult egy kísérlet idén ismertebb budapesti kortárs galériák összefogásával, de ezt nem tudták még fizikai térben megvalósítani, elsősorban a járványhelyzettel kapcsolatos előírások miatt.
Az átlag magyar közönségnek azonban esetükben sem volt egyelőre deklarált cél az olcsó vétel lehetősége. Jóllehet feltehetően mindazok, akik fontosnak tartják a művészet becsének terjesztését és a „kisember” életének részévé válását, valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy ezen folyamat részének kell tekinteni a kor minden emberének vásárlói hozzáférését a kor alkotóinak képző- és fotóművészeti darabjaihoz is.
A művészek és az egész művészetipar szeretne dinamikusabb és biztosabb mozgást látni a lakossági műtárgy-piacon, mert ebből él. A skót Will Ramsay indította el az AAF-ot a maga példájával, mert 1995-ben ő hozta létre azt a galériát, amelyik fontosnak tartotta kommunikálni: itt szinte mindenki hozzájuthat eredeti és művészinek mondott kortárs alkotásokhoz.
És ugyancsak ő volt, aki más galeristákat is meggyőzött, hogy kövessék a példáját, így jött létre 1999-ben az első AAF. Manapság már 15 városban tartják, Londonban már évente négyet. Mindenhol több tucat galéria vesz részt az AAF-on, tavaly például a nem igazán nagy Brüsszelben kábé 90.
És még miben mások ezek, mint a többi művészeti vásár, vagy piac? Elsősorban abban, hogy jóval fiatalabb a kiállítói gárda és a közönség is.
