CSALÁDI KÁLVÁRIA

Kanizser Adrienn (Tárcza Adrienn) és családjának legutóbbi kálváriája 2019. augusztusban kezdődött. Adrienn és Omar 2016-ban házasodtak össze, két gyönyörű közös gyermekük van. A férj, Omar Jarju gambiai állampolgár, aki korábban a CEU hallgatója volt, hívő muszlim, diagnosztizált TBC-s beteg, akinek félévente kellene orvosi felülvizsgálatokon megjelennie. A férfit a Bevándorlás Hivatal döntéseit követő idegenrendészeti eljárás keretében jelenleg is Győrben tartják őrizetben. A család normális élete több mint féléve romokban van. A korábban egy pesti pékség vezetőjeként dolgozó édesanyának átmenetileg fel kellett adnia a korábbi munkahelyét, hogy a hatéves Armstrongot és a kétéves Adélt tisztességesen nevelni tudja.

Adrienn és Omar


A Bevándorlási Hivatal munkatársai tavaly, 2019. augusztus 29-én a család számára váratlanul megjelentek a házuknál és magukkal vitték a férfit. Az őrizetbevétel közvetlen előzménye az volt, hogy egy hivatalos ajánlott levelet a posta nem kézbesített időben nekik, így nem is tudtak a levél tartalmáról, ami persze utólag kiderült. Omar Jarju-nak meg kellett volna jelennie egy hivatalos meghallgatáson egy héttel korábban (augusztus 22-én), amiről a férfi nem tudott.
Az lakásukon történt őrizetbevételt követően a családapát Nyírbátorba szállították, egy szigorúan őrzött szállásra, és elrendelték a 72 órás fogva tartást.
Azonnali deportálás alá vonták, amit azonban a Nyírbátori Bíróság felülbírált, a közös gyermekek érdekeit szem előtt tartva.
Kanizser Adrienn erről azt mondja: „Akkor és ott kezdődtek azok a törvénytelenségek, amikről korábban csak a hírekben halottam, de sajnos ezt követően személyesen is át kellett élnem, mert belecseppentem egy szürreális kálváriába a férjemmel és a gyerekekkel. A magyar bíróság adott korábban esélyt számunkra, hogy összeházasodhassunk, amiről azonban utólag számunkra kiderült, hogy a hivatalos eljárás kamu volt, mert arra ment ki a játék, hogy megszerezzék a férjem útlevelét. Persze sikerrel jártak ez ügyben, de nem tudták, hogy nekünk a hivatalos muszlim esküvőnk megtörtént már egyszer 2016-ban, aRegister of Mohammedan marriage”.
Mivel Magyarországon nincs regisztrálva a házasságunk, ezért a magyar hatóságok nem fogadják el ennek a tényét, ami szerintem teljes mertékben törvényellenes, mivel érvényes nemzetközi házasságot kötöttünk.

Az apa és a gyermekek, gondtalanul (még 2019-ben), szabadon

2019. november 28-án történt Magyarországról Afrikába a férjem deportálása, egy dandártábornok kíséretében, de Omart már a lisszaboni repülőtérről vissza kellett hozniuk, mert Gambia hivatalosan nem fogadta vissza szülőföldjére, arra hivatkozva, hogy „önálló családja van Magyarországon”.
A hatályos magyar törvények szerint még aznap szabadon kellett volna engedniük, amikor a repülőgép leszállt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, de értehetetlen okokból a férj szabadon bocsájtása nem történt meg.
Ma 2020. február 18-a van, és Omar Jarju jelen pillanatban is Győrben van, ezúttal is őrzött szálláson.
A deportálást elrendelő határozat még mindig hatályban van.
„A mai nap (2020. 02. 18-án) folyamán beszéltem a Belügyminisztérium illetékes előadójával, Kovács Alex-szel – mondja a gyermekeinek épp ebédet készítő édesanya –, aki az általam kezdeményezett telefonhívás során azt az ígértet tette, hogy ’az ügyirati dossziét továbbítja a feletteseinek’ –, de ennél többet nem tudott ígérni.
„Igyekszem indulat- és érzelemmentesen kezelni a tényeket. Tönkre ment az egész családunk. Szeretném, ha a normális gondolkodású emberek Magyarországon érzékelnék, hogy mi is folyik ebben az országban igazából.
A gyerekeink teljesen tönkrementek lelkileg. Mindketten rettegnek ’az egyenruhás bácsiktól.’
Mindenki mindig azt hajtogatja, hogy ’a gyermekeket óvni és védeni kell a szülőknek, hogy normális életük legyen’.

Armstrong és Adél


Kérdezem: akkor hol érvényesül az a sok törvény, ami óvja a családokat, hogy lehet ennyire durván és érzéketlenül kiszakítani egy édesapát a családból, csak azért mert fekete, és nem Magyarországon született. Ráadásul a ’a családok évében’…
A férjem
Omar Jarju – amióta ismerem – soha nem követett el semmilyen bűncselekményt, példás apa, aki ugyanúgy szereti a focit, mint Orbán Viktor miniszterelnök…
Omar tanult ember, a CEU egykori hallgatója, aki a mai napig mindig önzetlenül segít másokon. Miért az én férjemre koncentrál a magyar Bevándorlási Hivatal, miért őt akarják deportálni Gambiába, miért nincsenek tekintettel a gyerekeink érdekeire?
Egy korábban harmonikus családi életet élő vegyesházasságot teljesen tönkre akarnak tenni? Én csak annyit szeretnék, hogy ez az üzenet eljusson minél több emberhez a médián keresztül, és talán a nyilvánosság miatt kapjon a családom egy újabb lehetőséget, hogy haza jöhessen a férjem és megint együtt legyen a családunk és végre a gyerekek megint az édesapjukkal legyenek
.” – nyilatkozta a PR Heraldnak Kanizser Adrienn.

Rácsok előtt, apa nélkül

Author: Varga Mihály

Stratégiai kommunikációs tanácsadó, a PR Herald – az első magyar public relations szakfolyóirat – alapító-főszerkesztője. 1983-ban kezdi pályafutását a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójában, mint szerkesztő-rendező, majd ’85-től filmgyártásvezetőként dolgozik Budapesten. 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia Kutatófilm-stúdiójánál produkciós menedzser. A rendszerváltás idején (illegális körülmények között) külpolitikai tudósításokat szervez, külföldi televíziós társaságoknak szállít dokumentumfilmeket és híranyagokat, a „Keleti Tömb” utolsó szocialista országainak végnapjairól. Több száz publicisztika, rádió- és lapinterjú szerzője és szerkesztője. Olyan szervezetek és vállalatok pr-tevékenységét segítette/segíti, mint az ORTT, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Zrt., a Nemzeti Szakképzési Intézet, a Magyar Villamos Művek Rt., a Levegő Munkacsoport, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségi Közalapítványa és a Workania. A pályájuk elején álló tehetséges emberek megszállott támogatója. Kapcsolat: varga.mihaly@prherald.hu