A Föld felszínét több méter magasságú lágyszárú növények borítják, amerre csak nézek, a hatalmas gyep-szerű dzsungelben nem látok vadállatokat, csak a gigantikus méretű bogarak, rovarok, pókok nyüzsgését. A lakosság már a 2300-as évek elején teljesen elpusztult, amikor a nagyhatalmak néhány gátlástalan tudóssal az oldalukon megtették, amit – mint kiderült – már legalább 300 éve terveztek, egy globális bio-támadással eltörölték a bolygó felszínéről az emberi fajt. S hogy mi lett a tudósokkal, és a hatalmat birtokló személyekkel? Lássuk!

A kétezres évek elején elterjedt az akkor még kezdetleges formájában létező genetikai adatbank, ahová a földlakók önként, sőt, díj ellenében elhelyezték a gyermekeik őssejtjeit. A génmintákat Svájcban egy mélyen a föld alatt épített bázison tárolják, elenyésző mennyiségű őssejtet használtak fel ténylegesen a bankból. A java és persze a genetikailag amúgy is tökéletes minták megmaradtak. Genetikusok, génsebészek, belgyógyászok, és többféle tudományterületen jártas lelkes, kevéssé naiv, ámde számító professzorok vettek részt a nagystílű kísérletben. Eleinte talán hitték is, hogy csak egy kísérlet az egész, de a második és a harmadik generációnak már tudnia kellet, mi is folyik ott.

2200-ra már kritikán felüli minőségű őssejtek, és kitenyésztett embriók százai voltak a laboratórium mélyén, és a technika csúcsán lévő gépek, amik életben tartották, és fejlődési szakaszokban fixálták ezeket a magzatokat. A pénzemberek, akik száma a Földön akkoriban úgy másfél tucatra tehető, és természetesen az ő többgenerációs leszármazottaik, akiket már úgy neveltek fel, hogy tudomásuk volt róla, hamarosan egy új élet, új világ köszönt rájuk.

2324-ben a kis csapat elérkezettnek találta az időt, hogy elindítsák a 00#963 nevű projectet, melyben többek között a világ számos taktikailag fontos pontján elhelyezett elosztó egységek működésbe lépése, a magzatokat stagnálva tartó gépek időzítése a születésre, a projectben szereplő hatalmi emberek, és tudósok evakuálása szerepelt, és legvégső soron pedig, mikor minden előkészület megvolt, az elosztó egységek működésbe léptetése. Az elosztókból olyan összetételű gázzal telítették meg a légkört, ami minden gyengén kötött oxigént megköt, így akik belélegezték, azonnal hatalmas kínok közt estek össze, és egy perces agónia után meghaltak, mert a gázt belélegezve, ami amúgy szagtalan és színtelen, a tüdejük gyakorlatilag vákuum alá került, az oxigén hirtelen távozásával.

A növények túlélték, a rovarok, bogarak nagy része is megúszta a pusztítást. Természetesen a mutálódás, a természetes ellenségek kipusztulása miatt és az új összetételű levegő miatt adott volt. A növények ahelyett, hogy elsorvadtak volna az oxigénhiányban, óriási felületűre növesztették a leveleiket. A rovarok, hogy táplálékhoz jussanak, követték a méretnövekedést. Az óriási növények, és a levegőbe bocsájtott gáz harmincöt éves felezési idejének köszönhetően a gázból kétszáz év múlva már nem sok maradt a légkörben. 

Embereink, a kb. 56 fős társaság, akik a Svájcban kiépített földalatti laboratórium foglyai voltak, hibernálva 280 évre, és az időzített embriókeltető gépek által egy évesnek megfelelő fejlettségűre nevelt, elektromos ingerekkel mesterségesen stimulált, így életképes csecsemők 2604-ben élettel töltötték meg a labort.

Laboratórium

Forrás: pixabay.com

A gyermekek öt éves koráig senki nem merészkedett a felszínre. Robotokkal pásztázták az új környezetet, vizsgálták az életkörülményeket, megismerkedtek az új fajokkal, és megtudták többek között, hogy a napfény ártalmas lett a rovarok számára. Így azok sehová nem mennek, ahol nem takarja őket a több méter magas fű. Ez tiszta szerencse, mivel egy-egy ilyen rovar tömege becslések szerint 80-120 kilóra tehető. Az ember tökéletes fehérje forrás lenne nekik. Kiderült az is, hogy a levegőben immár elég oxigén van az emberi légzéshez, de a olyan gázok is keringenek benne, amiről tudósaink keveset tudnak, így az élettani hatásaik is bizonytalanok.

A 24. századi épületek nagy része teljesen eltűnt a föld színéről. Nem volt egyetlen lakható, vagy használható építmény sem. A kitenyésztett génmásolt utódok rendes ütemben fejlődtek, egészséges felnőtt emberek lettek közel 20 év alatt. Őket tekintjük az új idő első generációjának. Gyenge fizikumú, fehér bőrű, nyugodt emberi egyedek, képesek voltak egymással szaporodni, és rendkívüli értelmi képességekkel rendelkeztek. Mikor elérték a 20 éves kort, -ez nem egyszerre történt, a születéseket minden év február 9-ére időzítették eleinte 18-as, később 36-os csoportokban indították el. Egy földfelszíni táborba vitték őket, ahol az állandó meleg, langyos klímának köszönhetően sátrakban kezdhették el az életet. A tábornak egy konyhája volt, két csoportban éltek ezekben a kolóniákban a fehérsátrasok az egyedül álló, tehát pár nélküli emberek, a szürkesátrasok a már párba rendeződött, családot alapító, aktív utódgyártó családok voltak. Kötelező feladata volt minden egyes emberi lénynek mihamarabb párt keresni, és elkezdeni a gyermeknemzést. Mindenkinek dolgoznia kellett a városokat felépíteni hivatott munkacsoportokban, az élelmiszer és a teljesen egyszerű és pusztán funkcionális célt szolgáló ruházat mindenkinek járt.

Sátrak

Forrás: pixabay.com

Az első generáció első egyedei, amikor elérték a harmincéves kort, akkor –ahogy utólag nevezni kezdték a jelenséget – megvilágosodtak. Az történt, hogy a harmincadik születésnapjuk után ébren és álmukban is ugyanazok a képek kezdték gyötörni őket, ugyan azon gondolatok fogalmazódtak meg bennük; elkezdtek a géntörténetükre emlékezni. Volt aki a 21. századra, ha a génmintáját akkor tették el, volt aki 10-, 50-, 200 évvel későbbre, de a megdöbbentő, lehetetlennek tűnő emlékezés mindnél közös volt. Két év alatt az emberek rájöttek, hogy a nem öregedő vezetőik, akikről tudták, hogy minden addig felhalmozott tudás birtokosai, és ők keltették életre a bolygót ismét, valójában ők is pusztították el azt. Később is minden első generációs ember mindig a harmincadik évében függetlenül a többiek tudásától, megtudta a történelmét. Amikor az összes első generációs egyed felnőtt, és a legutolsók is elérték a harminc éves kort, akkor 224 fő 30 és 38 év közötti életerős felnőtt ember, akik addigra fizikailag megerősödtek, megalapították a Megvilágosodottak Egyesületét.

Megkezdődtek az eleinte titkos gyűlések, ahol mindenki megosztotta a többiekkel az új információt, ami felszabadult a génemlékezetében. Felismerték, hogy morálisan mélységesen elítélendő, amit a Vezetők tettek a világgal, évszázadokkal azelőtt, de a motiváció nem volt egészen világos számukra, mert nem ismerték a pénz jelentőségét a gyakorlatban. A fogalmáról hallottak, de a használatát mélyen elítélték. A rabszolgatartás legális, rejtett eszközének gondolták.

A vezetők – miután megtudták, hogy mi történik a kolóniában, és a csoportosulásról is tudomást szereztek – kénytelenek voltak taktikát váltani, az eddigi jóságos megmentő álarca már nem fedte be őket.

Ki kellett állniuk a Megvilágosodottak elé, és olyan módon kommunikálni a történelmükről, hogy az rájuk nézve pozitív eredményt hozzon. Meg kellett magyarázniuk, a tömegpusztítást, a génmanipulációkat, és minden eseményt, ami 600 év alatt történt. Tudták jól, hogy az életük a tét, mert bár nem öregednek, szintén genetikai beavatkozás hatására, de megölni lehet őket, vagy megbüntetni is. Csak halvány fogalmuk volt róla, hogy az új világ emberei morálisan milyen szinten állnak, és mekkora lehet a harag és a csalódottság bennük.

Kiválasztottak maguk közül egyet, akinek a szakterülete évszázadokkal azelőtt a kommunikáció volt. Az ő feladata lett, hogy megírja és előadja a Megvilágosodottaknak, és a többi fiatal felnőttnek, akik már a második generációhoz tartoztak, miként is történtek a dolgok az új világ megszületése előtt.

A Vezetők 2324-ben döntéseket hoztak, és hajtottak végre, másfél évszázados előkészület után. A döntéseiket részben befolyásolta a hatalom szava, akik a pénzüket és a bőrüket akarták menteni az akkor már évek óta tartó gazdasági és morális világválság és a várhatóan hamarosan beteljesedő civilizációs összeomlás elől. Másrészt a tudósok szerették volna megmenteni az emberi fajt, és nem csak megmenteni, de tökéletesíteni is, amire a technika és a genetikai tudományág fejlett eszközökkel szolgált. A tudósoknak nem volt anyagi hátterük, hogy az eredetileg nemes céljaikat megalapozzák, ezért támogatókat kerestek hozzá, így jutottak a hatalmat birtoklók tudomására olyan információk a tudományos fejlődéssel, és az innovatív tervekkel kapcsolatban, ami kreatív elméjüket arra ösztökélte, hogy kihasználják a remek lehetőséget az örök életre, örök hatalomra, örökös jólétre.

Az új világban még nem használták a pénzt, az egykor hatalmat gyakorló pénzembereknek most már nincsenek a tudósok kiszolgáltatva.

Az abszolút hatalom ebben a korban a tudás birtokosáé volt, tehát a szerepek felcserélődtek.

A kiválasztott tudós ember felismerte ezt, és a nyilvánosságra hozandó szöveget is ennek fényében írta meg. Előadta, hogy a szándékaik a génraktározással először a gyógyítást szolgálták, majd mikor a tudós társadalom támogatásért fordult a hatalmakhoz, ők azt feltételekhez kötötték. Ezen feltételek tarthatóknak látszottak akkor, szó sem volt pusztításról. A génállomány szelektálása, és a támogatók génállományának raktározása volt az elsődleges cél.  A világon az erőszak, a szegénység, a betegségek, a munkanélküliség, a környezetszennyezés, az erkölcs és az etika semmibe vétele olyan méreteket öltött, hogy már élhetetlen volt a bolygó, farkastörvények uralkodtak, ölni, vagy meghalni, ez volt a mottó. Az öregek, vagyis a Vezetők, elvonultak a világ elől, a föld alá, a laboratóriumba, ahol hibernálva magukat, átaludták a következő majdnem 300 évet. Mikor a hibernáció véget ért, tapasztalták, hogy a földi élet megváltozott, és nincsenek emberek. Így a megmentett gének, és a rendelkezésre álló technika segítségével emberek gyártásába kezdtek.

Ezt a kinyilatkoztatást a Megvilágosodottak Egyesülete nem tudta őszintén elhinni, de konkrétan cáfolni sem, mert az információk, amiket a génjeikben hordoznak, csak rész információk, és a pusztításról is csak közvetett, következtetéseken alapuló elképzelésük van.

Örök éket vert a Vezetők és a Megvilágosodottak közé ez a kétely.

Ahogyan múltak az évek, a Megvilágosodottak egy része bele nyugodott az új élet visszavonhatatlanságába, és nem lázadozott, nem szervezkedett tovább, ámbár a vezetésbe, a kolóniát érintő fontos döntésekbe beleszólt. A Megvilágosodottak kis csoportja viszont szilárdan hitte, hogy a Vezetők valójában gátlástalan gyilkosok. Ez a kisebb csoport kivált a Megvilágosodottak közül, és saját egységet alkotott, Megtorlók néven.

Mire a harmadik generáció tinédzserkorba lépett, már három kis egység irányította a kolóniát, amelynek a népessége az eltelt 55 év alatt elérte az 1500 főt. Rendkívül nagy volt a népesedés, mivel törvény szabályozta azt, és nem volt korlátja a szaporodásnak.

A nép téziseket gyártott, jórészt légből kapott, közvetett információk alapján, következtetéseket vontak le, amik vagy igazak, vagy sem. A bizonytalanság egyeseket agresszívvá, másokat apatikussá tett.

Ha jobban belegondolok, a fenti történet éppen annyira lehetne a múltunk, mint amennyire a jövőnk.