A Szent Korán magyar nyelvű fordításainak vizsgálata történeti szempontból nem nélkülözheti a legfontosabb európai Korán-fordítások összefoglaló ismertetését. Az első európai, latin nyelvű Korán-fordítás 1143-ban készült, többek között Robertus Cetenensis (Robert de Rétines, más néven Robert de Ketton) keresztény teológus és arabista közreműködése által, amely „Lex Mahumet pseudoprophete” címmel jelent meg, és amelyet Petrus Venerabilis, Cluny apátja adott ki (szövege nyomtatásban, első ízben 1543-ban jelent meg, majd 1550-ben többször is kiadták).
Az oszmán hódítások fokozódásával egyidőben, három latin nyelvű Korán-fordítás is megjelent. 1543-ban jelent meg Theodor Bibliander, a svájci reformáció zürichi ágának képviselőjének munkája „Machumetis Saracenorum principis eiusque successorum vitae ac doctrina ipseque Alcoran” (A szaracénok vezetőjének, Mohamednek és utódainak élete és tanítása, és maga a Korán) címmel jelent meg. A szerző az oszmán-török fenyegetést közelinek vélte és veszélyesnek.
Ugyanabban az évben jelent meg a francia Guillaume Postel fordítása, aki a reneszánsz polihisztora és diplomatájaként sok helyen szolgált, és egy megértőbb és elfogadóbb álláspontot alakított ki a török portával szemben, és vallási egyeztetésre törekedett a muszlimokkal, ezért kiadta „Alcorani seu legis Mahometi et Evangelistarum concordiae liber” („Egyetértés a Korán és az Evangéliumok között”) c. latin fordítását.
A harmadik fordítás egy katolikus tudós munkája Johann Albrecht van Windmannstätteré, aki VII. Kelemen és III. Pál pápai titkáraként működött. Fordításában nem támaszkodott az arab nyelvű, eredeti Korán szövegre. A 16. század vége felé haladva, az iszlám apokaliptikus szerepét egyre óvatosabban megítélő katolikus álláspont tükröződik a fordításában, annak ellenére, hogy dél-német fordítóról, és nürnbergi kiadásról van szó.
Ezután kezdődött el a Korán latinról európai nemzeti nyelvekre való fordítása.
Az első német nyelvű Korán-fordítást Salomon Schweigger készítette el, 1616-ban jelent meg Nürnbergben. Az első francia nyelvű Korán-fordítás André du Ryer munkája, amely 1647-ben jelent meg. Az első angol fordítást Alexander Ross készítette 1649-ben. Ezek a fordítások azonban még latin nyelvű fordításokból készültek. George Sale Korán fordítását, amely 1734-ben jelent meg, közvetlenül az arab szövegből készítette el. Mindkettőt ismerte és felhasználta Johann Wolfgang Goethe, aki sokat foglalkozott az arab irodalommal és költészettel is.
Az első közvetlenül arabból készült német fordítást David Friedrich Megerlin készítette 1772-ben. A 17. században is jelent meg latin nyelven Korán fordítás, „Alcorani Textus Universus Arabicae et Latinae” címmel, Ludovico Marracci tollából, arab-latin kétnyelvű szöveggel, 1697-ben.
Ezen fordítások mellett számtalan európai Korán-cáfolat jelent meg, mind latin nyelven, mind a nemzeti nyelveken. Nyugaton már a 12. század óta ismert műfaj volt a Korán-cáfolat. A 16. században a két legjelentősebb magyar jezsuita szerző Pázmány Péter és Szántó (Arator) István tollából született elsőként egy magyar és egy latin nyelvű Korán-cáfolat. Ezen műfajjal jelen cikk nem kíván mélyebben foglalkozni.
A magyar nyelvű Korán fordítások első példányának pontos megjelenését azonban homály fedi. Feltehetően már a 16. században megkezdődött az érdeklődés, az oszmán hódításokkal egy időben. Mint az ismeretes, a Korán első teljes magyar nyelvű fordítását 1831-ben adták ki Kassán. Az 516 oldalas könyv – a mai olvasó számára szokatlanul hosszú – címe a következő volt: „Alkorán, Mohammed Abdalia fia hamis prófétának iszlámi hitvallása”. Kiadóként Buzitay-Szedlmajer Imre – Gedeon György van megjelölve, és valamilyen európai nyelvű, feltehetően latin magyarázat alapján készült. Egy hosszú előszó vezeti be, amelynek fő célja az iszlámmal való vita és annak kritizálása. A mű sok értékes információ mellett eltorzított neveket és adatokat is tartalmaz, amelyek egy része már a latinban is megvolt, más részét a fordítók helyezték bele.
Érdekesség, hogy Ferenci Demeter (Ebubekir) az iszlám és a magyarság kapcsolatát kutató, Törökországban élő kortárs magyar újságíró szerint a Vasárnapi Újság 1855. január 14-ei (2.) számában egy cikkhez fűzött megjegyzésben az olvasható, hogy a Buzitai Szedlmayer Imre és Gedeon György által magyarosított Korán „1697-ben adatott ki”. Valószínűleg ez egy tévedés, a cikk szerzője feltehetően a magyar fordítás forrásául szolgáló, Marraci Korán-fordítására gondolt. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött 04567 számú példány címlapján az 1831-es évszám olvasható.
Ekkoriban jelent meg egy bizonyos Holéczy Mihály, a „Mahomet a Koránról a Koránban” c. közleménye (Tud. Gyűjt. 1833. X.), amely csupán szemelvényeket közöl a Koránból magyar nyelven. Forrását is megnevezi: „élek ebben Maracci Lajos latin Koránjának azon német fordításával, amit Nerreter Dávid készített, s nyomatott Nürnbergben 1703″. A fenti adatokból tehát arra lehet következtetni, hogy mindkét előzőleg említett 19. századi magyar fordítás eredeti forrása a már említett Marracci Korán-fordítása volt.
Van azonban egy érdekes adatunk arról, miszerint 1791-ben készült egy kiadatlan magyar irodalmi mű, amelyet az erdélyi professzor, történész és filológus, Kovásznai Sándor írt, és amelyben gyakran idéz a Koránból, melyben megjegyzi, hogy egy régi Korán-fordítást is felhasznált művéhez. Nem világos milyen nyelvű Korán fordításról beszél. Mindössze annyit tudunk, hogy Kovásznai irodalmi művének, Gyöngyősi István, Kemény János emlékezete c. munkájának kritikai kiadása előkészítése során, a források kutatása közben juthatott hozzá az a régi magyar Korán-fordítás, amelyből idéz. Bár Kovásznai meglehetősen jól ismerte a keleti nyelveket, az idézett szöveg nyelvi régiességei kizárják, hogy ő maga fordította volna le az általa ismertetett szúrákat közvetlenül arab nyelvből.
Sokkal inkább tűnik úgy, hogy a fordítás a 17. században keletkezett, vagy fordítója esetleg olyan tájnyelvet beszélt, amely sok régiességet őrzött meg. Az, hogy a kézirat Erdélyben forgott, arra mutat, hogy itt is fordították le, esetleg másolatokat készítettek róla, de mindenesetre annyira titokban tartották, hogy 1789-ig hírt sem hallunk róla.
A második teljes Korán fordítás, az 1854-es Szokolay-féle fordítás, amely valószínűleg német nyelvből készült, egészét tekintve jobb, mint a Kassai kiadás, bár nincs nyoma magyarázatoknak, és a cél „a törökök törvényei alapjául szolgáló könyv” megismerése: a szintén hosszú előszó is erről szól.
Ez a fordítás hosszú időre szóló ismeretek forrása volt. (Szokolay István: A törökök pol., társad. és vallásos törvénykönyve. H.n., 1854). Megjelent újra 1856-ban, Pesten, Emich Gusztávnál. Ezt követően csak egyes szemelvények, egy-egy szúra fordítása látott napvilágot 1878-ban Hatala Péter, majd 1886-ban Kámory Sámuel által.
Ekkoriban bár készült egy szinte teljes fordítás, amely azonban soha nem jelent meg. Antalffy Endre erdélyi tanár kéziratának az elejéből is elveszett több oldal, de ez az első már tisztán tudományos érdeklődést mutató, arabból készült fordítás, amelyet a romániai magyar irodalomtörténész, költő, nyelvész és műfordító készítette el 1905-ben (szinte teljes szövegfordítás, kiadatlan kéziratban). Volt szerencsém ezt a kéziratot tanulmányozni, és részt venni a szöveg ellenőrzött digitalizálásában, de a munkálatok folynak a szöveg gépelt és kézzel irt változatainak egybevetése, illetve a hiányzó kisebb rész felkutatása céljából.
Ezután Endrei Gerzson klasszika-filológus és pedagógus 1915-ben, 25 szúra fordítását tartalmazó „Szemelvények a Koránból” című munkája, melynek terjedelme 50 lap volt.
Hollósi Somogyi József magyar földrajzi szakíró és fordító pedig 1947-ben kiadta ugyancsak töredékes Korán-fordítását „A Korán szemelvényekben” címmel, terjedelme 92 lap volt. 1955-ben kiadta a Korán 6. fejezetét. „A barom” címmel (Világirodalmi antológia. II. köt. Középkor és renaissance, 41-42. oldal), majd a Korán 76. fejezét, „Az ember” (mekkai) címmel (Világirodalmi antológia. II. köt. Középkor és renaissance, 43. oldal)
Germanus Gyula neves magyar orientalista az Arab Költők Antológiájában közölt néhány Korán szúra (fejezet) fordítását, ahogyan a Kelet Fényei című könyvében is. Ezután a nyolcvanas évekig ezután nem született újabb fordítás.
A hazai magyar muszlim közösségekben a nyolcvanas évek végétől kezdődött meg az érdeklődés az elérhető fordítások iránt, mint amilyen Mihálffy Balázs fordítása volt, illetve Simon Róbertté, amelyek már csak elvétve kaphatóak antikváriumokban.
Mihálffy Balázs agrármérnök, aki az arab világban hosszabb időt eltöltve megtanult arabul, „The Holy Quran” címmel jelentetett meg Korán fordítást. A Karachiban kiadott példányokat igen rossz tipográfia jellemzi (1993 adták ki újra). Veretes magyar nyelven kívánta visszaadni a Korán szövegét, de mivel a fordító alapvetően mezőgazdasággal foglalkozott, munkáját nem tekinthetjük szakmailag elfogadhatónak, bár kétség kívül törekedett a szószerintiségre. A 2000-es években Mihálffy Balázs újra kiadott egy angol és magyar nyelvű fordítást – korlátozott példányszámban – amelyben alaposabb munkát végzett, és részletes Korán-magyarázatot is fűzött a fordításhoz, amely több mint 2000 oldal tett ki.
Simon Róbert történész, orientalista, arabista fordítása négy kiadást élt meg a Helikon kiadónál. 1987, 1994, 1997, és legutoljára 2001-ben került kiadásra. Azóta már mind a könyvesbolti mind pedig az antikváriumi forgalomban hiánycikk lett. A kiadó több kiadást egyelőre nem tervez a könyvből – mondván, hogy a befektetett összeg lassan térült meg. A kiadás két részből áll, a fordításból, és orientalista valamint eredeti arab értelmezések egybevetéséből álló magyarázat, amely sokszor nem segíti a szövegértést, és hemzseg a szakkifejezésektől.
A Simon-féle fordítást a muszlim közösségek nem tekintik hitelesnek, szerintük számos tartalmi (vallási) hibát mutat, a kevésbé hozzáférhető (könyvesbolti forgalomba nem került) Mihálffy-féle változat ugyan szöveghűbb, de nyelvezete régies, nehezen érthető. Ezért szükségessé vált egy pontos, ugyanakkor közérthető, új magyar fordítás megalkotása. A Barangolások a Korán világában, ugyancsak a 2000-es években készült fordítás Böőr József által, amely egy igen sajátos, tudományos felkészültség és idegen nyelvek, főként az arab nyelv ismeretét nélkülöző munka, amely magánkiadásban jelent meg. A könyv debreceni arab diákok közreműködésével készült.
A Korán egyes részeit 2003-tól 2005-ig (2 kötetben, 1-3. rész/29-30. rész/) az Iszlám Egyház gondozásában adták ki, Karasszon Attila Szulejmán fordításában. A fordítás első kötetének ellenőrzésében részt vett dr. Abdul-Fattah Munif arabista, illetve Dr. Szigeti Jenő adventista teológus is.
Fordulópontnak tekinthető a 2010-es év, amikor is Serdián Miklós és Dr. Okváth Csaba (Ahmed Abdul-Rahmán) külön-külön kiadták az általuk készített teljes Korán fordítást, amelyet közvetlenül az arab eredetiből fordítottak. Serdián Miklós fordítását jellemzi a bibliai megjelenés (a szúrákon belül folyamatos az áják haladása, nem kerültek külön sorba, mint a többi fordítás esetében).
Dr. Okváth Csaba fordítása, amelyben párhuzamosan fut minden oldalon az eredeti arab szöveg a magyar jelentéssel, versekre bontja a Korán szövegét, átláthatóbbá téve a munkát, amely a Szaúd-Arábiai Vallásügyi Minisztérium közreműködése által jelent meg. A szerző részéről egy hosszabb kiadatlan Korán magyarázat is készült Ibn Kethír kommentárja alapján, amely digitális formában érhető el.
A török és angol nyelvről fordított Korán-értelmezés, Kiss Zsuzsanna Halima fordításában jelent meg ugyancsak 2010-ben. A Hanif Kulturális Alapítvány adta ki, amely többé-kevésbé a Törökországban elterjedt vallási nézeteket képviseli. A Korán értelmezés magyar nyelvű, ez az egyetlen, könyvesboltokban is elérhető teljes magyar fordítás, ami értelmezést is tartalmaz és nemcsak szövegfordítást.
Baranyi Tibor Imre író Korán fordítása ugyancsak török és angol nyelvből készült. Munkáját Szent Korán címmel adta ki 2019-ben, az író által alapított Kvintesszencia kiadó, és főként szúfi misztikus magyarázatok épültek bele a szövegfordításba.
A Magyarországi Muszlimok Egyháza 2020-ban fejezte be a Szent Korán eredeti arab nyelvű szövegéből készült magyar nyelvű fordítást, amelynek jelenleg nyelvészeti és exegetikai ellenőrzése, lektorálása folyik. Az előkészületben lévő Korán fordítás a szövegbe ültetett magyarázatokkal teszi érthetőbbé az iszlám szent könyvének jelentését a magyar olvasó számára. A munka feltehetően 2021-ben fog megjelenni.
