Készülj fel az állásinterjúdra!

A bolognai rendszer első kísérleti alanyai lassan az utolsó lépéseket teszik bachelor fokozatú diplomájuk megszerzése felé. A végzős diákok jelentős része belecsöppen a „nagybetűs élet” mély vizébe, és az elkövetkezendő egy évben állásinterjúk százait fogják átnyálazni, egy jól fizető állás reményében. Felkészítésük, és felkészülésük egy interjúra az oktatási rendszer hiányosságai miatt azonban igencsak hiányosnak nevezhető. Egy tökéletes önéletrajz megírása pedig még nem elengedő a siker vörös szőnyegének lábbal érintéséhez. A felismerés, mely szerint a diplomám mutogatás senkit nem fog érdekelni (bár már sejtettem), Straub Elek (a Magyar Telekom korábbi vezérigazgatója) előadása alatt hasított belém.

Normunds Laizans fotográfiája

Nem hiszem, hogy bennem, vagy akár a jó szüleimben kristálytisztán megfogalmazódott volna valaha is, hogy ezt a gyereket már az óvodában olyan egzisztenciákkal kell felvértezni, melyek jövőbeli sikereit majd megalapozzák. Pedig már számos szociológus rávilágított, hogy az elhelyezkedés eredményességét nagymértékben befolyásolja az otthonról kapott indíttatás és neveltetés. Ez valahol természetesnek mondható, de tudatosan mégsem készül rá senki. És persze nem mindenki születik a megfelelő helyre. A hátrányos helyzetből azonban ki lehet kaparni a gesztenyét.

Ennek gyakorlati módját, módszereit, és fontos háttér információit a Reklámakadémia képzésének keretein belül ismertette Straub Elek.

Évek óta lehet hallani különböző spirituális, lélekmentő, és még ki tudja milyen előadások során: Önismeret. Számos területet képviselő előadó rebegte már ezt a szót, más-más okból, és eredmény érdekében. Számomra a legújabb változat – és teljesen érthető módon – az állásinterjúra való felkészülés egyik fontos mozzanataként jelent meg. A módszer – mellyel a lelki folyamataink, létezésünk, természetünk, és még ki tudja mennyi miegymás felfedezhető – mindenki számára ismert valamilyen formában. Most nem is ennek megtanulása volt a cél, hanem az, hogy lássuk, mihez és mennyire fontos önmagunk megismerése.

Elsősorban két szempontból lényeges ez a sikeres állásinterjúra nézve:

– Ahhoz, hogy meg lehessen határozni, mit akarok, és mindezt hol szeretném elérni, a személyes profilunknak és a majdani munkánk profiljának egybe kell esnie. Ez pedig csak akkor történhet meg, ha ismerem a bennem élő „ént”.
– A magunkból való felkészülés a mércéje annak, hogy miként adom elő magam az interjún.

Önismeret mellett sikereink érdekében persze szükség van egy kis „vonzás-törvényére” is (ami szintén bekerült a mindennapos szókincsünkbe).
Életünket, sorsunkat (ki minek nevezi) aktívan kell alakítgatni ahhoz, hogy minket válasszanak ki egy felvételi eljárás során.

Ugyanis az a jelentkező fogja megkapni az állást, aki nagyon akarja, hogy õt válasszák ki. És mindezt annyira, de annyira szeretné, hogy képes ezért sok mindent megtenni (természetesen mindenki a saját erkölcsi mércéjével kalkulál).

Meg kell tudni határozni: mit tettünk azért, hogy idáig eljutottunk, és milyen eredményekről tudunk beszámolni majdani munkaadónknak az interjún. Tehát a szakmai múlt, a tanulás, a diploma mellett fontos az azon kívüli tevékenység meghatározása is. Természetesen mindent tényként közöljünk, valós adatokkal, eredményekkel támasszunk alá. Lehet ugyan torzítani szakmai előéletünkön, de csak vigyázva, hiszen ha kiderül hozzá nem értésünk, az hamar a bizalom, esetleg munkánk elvesztésével jár.

A magunkból való spirituális felkészülés mellett elengedhetetlen a nonverbális és verbális elemek szabályainak ismerete, de ami még fontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, hogy is rétegződik ez a felvételi eljárás a másik oldalon. Kik döntenek? Melyek a legfontosabb mérföldkövek?

Érdekes adat, hogy a kínálkozó munkalehetőségekről a keresgélők csupán 25%-a tájékozódik álláshirdetésekből. A fennmaradó 75% más csatornák információit használja: állásbörzéket, fejvadászokat, vagy az internetet, amely az összes lehetőséget biztosítja.

Egy vállalat felvételi szervezése leginkább egy tölcsérhez hasonlítható, ahol lépcsőről lépcsőre szűkül a kör, az összes jelentkezőtől, a kiválasztás győzteséig. Első lépésként egy „durva szűrővel” találhatjuk szembe magunkat, ahol az önéletrajzok dominálnak. Az már a vállalati kulturáltságtól függ, hogy miként értesítik a kiesőket. Az azonban tényként kezelhető, hogy a szűrés után a jelentkezők 1/3-a marad versenyben. Majd tesztek sora következhet, melyek alapján kiderül, kik kerülnek az utolsó körbe. A személyes beszélgetés köre, ahol mondanom sem kell, ha tökéletes önismerettel rendelkezünk, és minden kompetenciánk az adott álláshoz megfelelő, nyert ügyük van.

Magán az interjún jelen lehet a személyzetis (HR-es – aki alapvető kérdésekkel bombázza a jelentkezőket –, a betöltendő állás egyik szakértője – aki szakmai szempontból értékel), és majdani főnökünk is, akit pedig a szubjektív elemek vezérelnek.

Alapvetően három kérdésre próbálnak választ kapni:

– a jelölt képes-e elvégezni azt a munkát, amit meghirdettek?
– eléggé motivált-e, hogy elvégezze feladatát?
– az adott környezetben (tehát a munkahelyen) képes-e teljesíteni?

Aki idáig eljut, már bizton elmondhatja: sikeres volt.

Kellő értelem, felkészültség, néhány kudarcos próbálkozás tapasztalatával azonban sikeresen teljesíthető ez a könnyűnek egyáltalán nem mondható feladat.

Hajrá, hajrá – éledő fiatalság!