Október elején küldtem el könyvkiadó, szerkesztő, könyves szakmában dolgozó barátaimnak Duncan White cikkét arról, hogyan számolják fel az autokrata rezsimek a könyvkiadást. Akkor nem nagyon vették komolyan. Azóta bejelentették a magyar könyvkiadás állami ellenőrzés alá vonását. A cikk, ami amúgy elnagyolt áttekintés arról, hogy Törökországtól Kínáig, Moszultól Hongkongig hogyan és miért zajlik a könyvkiadás, könyvpiac elleni háború – mára nagyon aktuális lett nálunk is.

Duncan White


Mi a baj a könyvekkel?
– A könyvek „technológiailag” buta, mégis komplex információhordozók. Egy nyomtatott könyvön keresztül nem lehet ellenőrizni, ki mit olvas, mit húz alá. Kinek adja kölcsön a könyvet, vagy kitől kapja. Nem lehet rá arcfelismerő rendszert applikálni, és nem vonható be a big data elemzésbe. A nyomtatott könyv az információs háborúban fekete lyuk: hogy mi történik a szerző és az olvasó között az a digitális kontroll számára nem elérhető.
– Az írók, a kötetek szerzői nehezen kikezdhető autoritás birtokosai. Az az író, aki a könyvei révén válik hitelessé, ismertté nehezebben támadható, mint az újságírók, akiktől könnyű megvonni a publikálási, megszólalási lehetőséget, akik a nyilvános térben sokkal könnyebben, egyszerűbben támadhatók, akik egy két mozdulattal karaktergyilkosság áldozataivá válnak.
A könyvterjesztők-könyvkiadók üzletileg is önállóbbak, hosszú időn át felépített hálózataikkal mélyen bele illeszkednek a társadalmi rendszerekbe. Mivel sok címet adnak ki, adnak el, sokféle embert elérnek, szélesebb is a támogatottságuk, mint a pontosan profilozott, politikailag pontosan belőhető sajtótermékeknek, akik óhatatlanul az információs frontok első áldozatai.
Jóval a hongkongi tüntetések előtt tehát, még 2015-ben ellenőrzés alá vonták az ottani könyvkiadó és könyvterjesztő cégeket. A Causeway Bay Books társtulajdonosai eltűntek, majd kiderült, hogy „illegális” tartalom forgalmazása miatt Kínában tartják őket fogva.
Néhány hónap múlva, még a puccs előtt, Törökországban harminc kiadót számoltak fel, vettek meg, vagy olvasztottak be kormánybarát cégekbe.
A Kaynak Holding elleni támadásról részletesebben itt lehet olvasni:
https://stockholmcf.org/erdogans-war-on-books-and-publishi…/
Csak ez az egy kiadói csoport 714 szerzőt foglalkoztatott, 2972 címet forgalmazott és majdnem ezer nem török nyelvű kötettel (angol, német, francia, orosz!) volt a piacon.
Amíg ez a könyvkiadó működött, addig hiába volt zárlat alatt a török média, az alapvető információk országon belül és országon kívül is elérhetőek voltak. Ha ma valaki bármelyik török könyvesboltba bemegy, ideértve a nagy reptéri könyvesboltokat is, látni fogja, hogy az Erdogan-rezsim propagandájának egyik alappillérévé vált a könyv. Három évvel ezelőtt ez még nem így volt.

Işık Yayıncılık letartóztatások

A korábban erős török kiadóvállalatok elvesztették bevételeiknek 80 százalékát, több száz kiadói alkalmazott vesztette el a munkáját az elmúlt években. A török kormány több, mint százezer kötetet vont ki, illetve semmisített meg a nyilvános könyvtárakból, oktatási intézményekből. Az utóbbi két évben pedig már nem csak kirúgások voltak, hanem letartóztatások is. 2018-ban az Işık Yayıncılık kiadóvállalat 55 volt alkalmazottját tartóztatták le.
Idén márciusban nyújtották be az orosz cenzúra törvényt, amely alapján eljárás indítható bárki ellen, aki aláássa az állampolgárok bizalmát az állam ellen. https://www.nytimes.com/…/russia-internet-freedom-speech.ht…
Autokráciák és autokráciák között jelentős különbségek vannak. Anna Politkovszkaja orosz naplója Oroszországban nem, de Trump amerikájában és az orbáni Magyarországon megjelenhetett. (Olvassátok el, az Atheneum kiadta!). Törökországban hatvan-hetven millió dolláros forgalmat bonyolító könyvkiadók ellen folyt ádáz háború. Egy ilyen küzdelemben tényleg a legelvetemültebb, leggátlástalanabb politikai eszközökre volt szükség – és Erdogan nem habozott ezeket bevetni.

Anna Politkovskaya

A magyar könyvkiadók messze nem ilyen tőkeerősek, nincs is mögöttük egy 81 milliós olvasói bázis. De azért a könyvháború Magyarországon is új szintre lép most, kis lemaradásban Kínához, Oroszországhoz vagy Törökországhoz képest.
A fentiek ismeretében mérlegeljétek: miért akar a kormány teljes információs kontrollt, miért akar olyan adatokat, amelyek üzleti titkot képeznek (például a szerzői jogokról szóló megállapodásokat, szerződéseket). Miért akarja piaci szinten ellehetetleníteni az amúgy is gyenge lábakon álló kiadókat, és miért akarja a könyvtámogatási rendszert teljesen politikai ellenőrzés alá vonni.
Forrás: a szerző hivatalos publicisztikai Facebook-oldala
https://www.facebook.com/paraszka/
(Hivatalosan engedélyezett, szószerinti másodközlés. A Szerk.)