MEGÉRINTETTÉL

 „Szerintem elég nagy marhaság az, hogy most levelet kérsz tőlem, na de mindegy. Mindent, amit le lehet írni, szóban is el lehet mondani, és úgy egyszerűbb is. Másrészt meg úgy érzem, hogy a levélnek nem sok lényege lesz, mivel nem tudom, mit vársz el tőlem (mit írjak?). Na, mivel ez egy szülinapi levél, természetesen sok szeretettel boldog szülinapot kívánok, nőjön szép nagyra a Füled, stb.”

Leila és José
Leila és José

 „A levelekkel az a baj, hogy olyanok, mint egy-egy monológ, ha pedig nincs különösebb témájuk, akkor megtörténhet, hogy különösebb tartalmuk sem lesz. Én meg kifejezetten rühellek lényeg nélküli leveleket írni, úgyhogy legszívesebben nem is írnék. Megint más: gondolom, örülsz az órának és egy hónapig nem veszted el, mert két hónapnál többet úgy sem fog tartani. Különben is, sokkal egyszerűbb óra nélkül élni. Na, itt a vége, fuss el véle, rajzolok még valamit, így gyorsabban betelik a lap.”
A kommunikáció az emberi közösségekben jórészt a pénz kérdése, az anyagi helyzeté, ami a kommunikációt a két fél között esélyessé teszi vagy sem, mondta.
Az asztalon ültem, a lábam lóbáltam, és halálosan untam értekezését az emberi kapcsolatokról. Arra gondoltam akkor, hogy fejében annyi elmélet gyűlt már össze, hogy talán nem is képes már elméletmentes kommunikációra, olyanra, amiben a magyarázat meg ne előzné a kérdést, az elv túl ne szárnyalná a tapasztalati megfigyelést. Eszembe nem jutott, hogy ellentmondjak bárminek, vagy megkérdőjelezzek bármit, amit előadott, azért sem, mert számomra a téma teljesen érdektelen és értelmetlen volt, (Még lenne, lehetne visszaút, gondoltam, miközben tudtam, hogy valójában már nincs. Az életet visszapörgetni nem lehet, és ez úgy hangzik, mint közhely, az is, és valóban nem lehet.)
Megesik olykor, hogy a kérdések, gondok, amelyek a nappal fényében elviselhetőnek, jelentéktelennek tűnnek, az éjszaka sötétjében más dimenziót nyernek.
Mint ismeretlen titkokat hordozó árnyak lépik át a racionalitás határait, válnak végtelenné, és nyálkás-nyúlósan, mint nem kívánt izzadmány, lepik be a gondolat értelmét. Megesik olykor, hogy valami ismeretlen érzés, okát nem lelő nyugtalanság, esztelen szorongás, mint egy rossz gondolat, boszorkány-átok, lopja be magát az éjszaka nyugalmába.
És cinikus vigyorral ott marad az éjszakában.

Lélia és Sebastião
Lélia és Sebastião

Megérintettél… 
Kitakarítottam a fél lakást, eladtam a ruhásszekrényt (a répatortának viszont nem éreztem répa ízét, lehet, hogy „mézes süti” volt?!)
Az antifeminista mozgalom viszont nem, a rejtelem mégis az, hogy miképp keveredtem melléd … de Saramago azt írta, hogy mindig is lesznek megválaszolatlan kérdések; ezt Jézus Evangéliumában mondta, szerintem azért, mert ő sem tud dolgokat, és ilyenkor jól jönnek a jelképek, ez viszont nem szimbólum, hanem bölcselet, mint minden egyéb, mi bölcsnek hangzik, de valójában egy közhely, ezért imádom a közhelyeket.
Közben rájövök, hogy semmi nem oldódik meg csak azért, mert én megoldódni kívánom (az akaratról rég lemondtam); és főképp nem úgy. Hogy mi lesz a mese vége, fogalmam sincs, mint ahogy nem látom a hónap végét, az évét sem, az elejét sem és lassan megtanulom, hogy életemnek csak résztvevője lehetek, irányítója nem; valahol benne teng-leng a sorsom is, hordozza-bújtatja, csak rá kell bukkannom.
Egyszer majd. 
Egy halom gondolat a fejemben.
Ugyan mire valók? 
És folyamatosan esik – napok óta.
Már nem kérdés az, hogy miért élek. Élek – így vagy úgy. És közben belém döbben, hogy marhára önző az ember – aztán rájövök, hogy mégsem. Egyszerűen magányos.
Létre-szabott szűk köntös a magány.
És alig van kivétel.

Peter Brook az otthonában
Peter Brook az otthonában

Talán minden belesűrűsödik egy kis gyermekdalba, egy ici-pici házikóba vagy egy Peter Brook-i mondatba, vagy kettőbe. A tétel, hogy tudj nevetni mindenen és mindenkoron, művészet. Vagy inkább mesterfokra emelt életvitel (nevem van már négy is, mint ahogy három államnak vagyok polgára hontalanul – ezt csináld utánam!)
Várni, kivárni megtanulni nehéz, talán a legnehezebb annak, aki siettetni kíván, időt, teret, bármit. És amikor siettetni kívánja, talán épp az a pillanat, amikor jó kicsit megállni, elidőzni – időt, helyet adni történéseknek; gyöngydobálás, semminek örülni ideje ez lehet. És namaste, mi jelent idegen nyelveken alázatot és főhajtást tiszta szépség előtt, mint szakadt ruhás kicsike leány; meg az uff és a hallgattassék meg, mint múlandóság végtelenbe küldött evidenciája; néhány elbambulós pillanat-ajándék, mi adatik.
Miközben tanulmányokat olvasok és több oldalas hivatkozásokra bámulok. Vagy inkább információkat gyűjtök, csodálkozom, hümmögök, bólogatok, ámulok, ráismerek és kérdezek tovább, ezúttal nagyon halkan: miféle örökség a miénk? Vagy hol maradt? Vagy mivé lett?
Mert, hogy keresés van, az tuti – és vannak tanítók is; vannak sóvárgók és vannak tanulni vágyók is, vannak mesterkurzusok is).
Elfelejtett falvainkban, kidőlt templomkapuinkban, csíksomlyói csángó-virrasztásban? Nem tudom.
A „Holt költők társaságát” viszont még mindig kedvelem, és ha asztal alól, bokanézetből bámulok ki, akkor nyilván más a perspektíva, mintha plafonról lógatnám magam.

Author: Turóczi Ildikó

Egyetemi tanulmányait 1985-ben végezte a temesvári Orvosi Egyetemen. 1990-ben általános orvoslásból szakvizsgázik Marosvásárhelyt, utána általános orvosként, majd családorvosként dolgozik; ezen a területen szerez főorvosi minősítést. Akupunktúrát Bukarestben, addiktológiát Budapesten tanul. Pszichoterápiás képzését (pszichodráma) Romániában kezdi, majd Budapesten egészíti ki. 2011-től szabadúszó orvos, 2011-ben önkéntesként dolgozik Kamerunban, ahova visszatér két évvel később, ugyancsak önkéntesként. Betegellátó intézményt alapít. Megjelent kötetei: 2010: Buen Camino – Jó utat! - a Spanyolországban tett spirituális zarándoklat élménykönyve, magánkiadásban, majd a pécsi Publikon Kiadó által megjelentetve 2013-ban; 2011: Álomcsapda - esszék, elmélkedések, naplótöredékek (magánkiadás); 2012: Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban), Publikon Kiadó, Pécs; 2015: Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun), Publikon Kiadó; 2019: Varázslatok, járványok, missziók (IDR Publikon Kiadó). Elérhetősége: ituroczi@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?