A magyar gyökerekkel rendelkező amerikai író, Julie Orringer New Yorkban, The Invisible Bridge címmel megjelent regényét ajánlom szíves figyelmükbe, melyet a magyar olvasó Kepes János igényesen szép fordításában vehetett kézbe.
Számos könyvet olvastam, filmet láttam már ebben a témakörben. Volt „szerencsém” néhány túlélő töredékes visszaemlékezéseit személyesen is meghallgatni. Mégsem tudtam eddig magamnak választ adni arra, hogy milyen folyamatok vezettek ehhez a sötét korszakhoz, a XX. századi holokauszthoz, és pontosan mi történt, főleg itt, Magyarországon.
Ennek a nagyívű, majdnem 700 oldalas regénynek óriási érdeme, hogy átfogó képet ad minderről. Három magyar zsidó fiútestvér sorsát követhetjük nyomon, és a velük, illetve családjukkal, barátaikkal történtek kapcsán rajzolódnak ki az események 1937-től 1945-ig, Budapest felszabadulásáig. A főszereplő, Lévi András, akit zsidóként Magyar-országon már nem vesznek fel egyetemre, Párizsban lesz építészhallgató, bátyja, Tibor, Olaszországba kerül orvostanhallgatóként, miközben a legfiatalabb fiú, Mátyás, Konyáron marad, a Debrecen melletti kis faluban a szülőkkel.
Tanúi vagyunk a külföldön élő magyar zsidók, köztük András és Tibor fondorlatos hazakényszerítésének, életterük szűkülésének, majd munkaszolgálatos sorsuknak Budapest közelében, Kárpátalján, Erdélyben, Ukrajnában; az egyre durvuló körülményeknek, hírt kapunk a Don-kanyarnál történtekről, és sok egyébről, ami ebben az elembertelenedett korban megtörtént. Találkozunk tisztességes emberekkel, akik segíteni próbálják a kényszermunkásokat, és gazemberekkel, akik neurózisukat az emberi méltóságuktól megfosztottakon töltik ki.
Átéljük, mi zajlott le Budapesten, miután megtörtént a megszállás, majd a nyilas hatalomátvétel, és Hitler elhatározta, hogy itt megállítja a szovjet csapatokat, nem engedi őket Bécsig. Látjuk, amint az értelmetlen harcok közepette éheznek, meghalnak a budapestiek, és azt is, amit a zsidókkal művelnek a nyilasok, majd végül a hazatérő Lévi András szemén keresztül nézzük megdöbbenve a lebombázott hidakat, a szétlőtt várost.
A regény végén az író jelzésszerűen ejt szót ’56-ról és a család életben maradott tagjainak kivándorlásáról Amerikába.
Orringer nem ítélkezik, nem árad sem fojtogató harag a soraiból, sem keserűség. Az események feltartóztathatatlanul görögnek, és a krónikás csak mesél, valami szelíd emberséggel, együttérzéssel. Választ mindenre nem tud, nem is akar adni, mert van, amire nem lehet magyarázatot találni.
A regényben leírt tények kérlelhetetlenül pontosak, érződik a hét éves kutatómunka, amely a mű hitelességének alapja, és amelynek forrásairól, méretéről a köszönetnyilvánításban képet kaphatunk. Emellett a történet olyan érdekes és sodró lendületű, alakjai annyira közel kerülnek az olvasóhoz, a szerelmi szálak, barátságok oly költőien szépek, hogy az események szomorú, sőt időnként elborzasztó volta ellenére is olvasmányos, szinte letehetetlen mű.
„A regény egyes szereplői, helyszínei és eseményei a képzelet szüleményei, még ha az ábrázolt kor visszavonhatatlanul valóságos is.” – áll a könyv belső borítóján. És ez így van akkor is, ha a szerző nagyapja emlékeit is beépítette művébe, aki magyar származású holokauszt-túlélő volt.
2016-ban Koltai Lajos úgy nyilatkozott, hogy „már megvan a forgatókönyve a magyar gyökerekkel rendelkező amerikai író, Julie Orringer Láthatatlan híd című regényének” – de ez idáig nem került sor bemutatóra.
A regény írójáról
Julie Orringer két díjnyertes könyv szerzője, ezek: The Invisible Bridge (Láthatatlan híd), és a How to Breathe Underwater (Hogyan lélegezzünk a víz alatt). Legújabb regénye a Flight Portfolio. Összes könyvét A. Knopf adta ki, és műveit közel húsz nyelvre fordították le. Számtalan antológiában jelentek meg történetei. A Paris Review’s Plimpton díj nyertese. A Guggenheim Alapítvány, a Nemzeti Művészeti Alap, a New York-i Közkönyvtár Cullman Központja, a Harvard Radcliffe Advanced Study Institute, a MacDowell Colony és a Yaddo ösztöndíjasa.
Brooklynban él férjével és gyermekeivel, és jelenleg egy új, New Orleans-ban játszódó regényen dolgozik.
Forrás
Az író szerzői oldala https://julieorringer.com/