EGY RÉGI ANGYALCSOMAG

Nagymamának volt egy testvére Amerikában, erről nagyon halkan lehetett beszélni, biztos ez olyan titkos testvér lehetett. Néha küldött csomagot, amit nem kaptunk meg. Messze lehetett Amerika, és az óceán hullámos, viharos. Nagymama reklamált, de hogyan válaszolhatott volna vissza az óceán? Ám egyszer Karácsony előtt megjött a pakk.

1915

Egész héten találgattam mi lehet az Amerikából érkezett karácsonyi angyalcsomagban. Biztos lesz csokoládé, olyan igazi, amit a kinti gyermekek esznek, és nem kenyérbéllel töltött cukorka vagy zöld téglalap, pisztáciás ízű, amit soha senki sem tudott mit is jelenthet. Pisztáciát életünkben nem láttunk, tehát az valami színt jelentett nekünk, az a halványzöld. Lesz a csomagban igazi farmer, mert ott Amerikában az lehet az ünneplőjük, és lesz amerikai álom.

Nagymama összegyűjtötte a pénzét és kért kölcsön valamennyit a szomszédoktól, mint soha azelőtt, hogy ki tudja fizetni a vámdíjat. Egész éjjel nem aludtam izgalmamban, a csomaggal álmodtam, hogy kinyitjuk és kijön belőle a csillagos ég, zászlóstól, mindenestül.

Amikor nagymama hazahozta, minden szomszéd ott sündörgött, hátha jut valami „amcsi pite” nekik is. Nézték a leragasztott dobozt, szagolgatták, mert még az illata is más, mondták is, hogy „olyan amerikai”. Aztán késsel felvágta nagymama és ott volt az amerikai csoda. Nem a Függetlenségi Nyilatkozat, sem a Szabadságszobor instant változata, nem az amerikai gazdaság fele, hanem egy hatalmas dobozban színes gombok!

Soha sem felejtem el, ahogy megfagyott a levegő, a szomszédok egymásra néztek, nagymama a távolba, látta Amerikát maga előtt. Aztán fogta a gombokat és nekem adta. Még vártam, hátha előkerül egy igazi csokoládé, de nem akart előkerülni sehogy sem. Mit tehettem, fogtam a gombokat és bevittem őket a szobámba. Szép színesek voltak, és amerikaiak. Sorba tettem, kiraktam egy virágot, és akkor jött az ötlet. Fogtam a ragasztómat és New York-i felhőkarcoló házam falait kidekoráltam velük. Maga volt az amerikai álom, később minden gyermek eljött megnézni az én babaházamat, a penthouse luxuslakásaival.

Nagymama később talált még a csomagban egy nejloninget és egy csomag eredeti, sárga papiros made in USA rágógumit. „Juicy fruit” -, igazi amerikai, amit bevittem az iskolába mutogatóba, de nem nyitottam ki soha, csak huszonnyolc év múlva tudtam meg, milyen is lehetett az íze, amikor egy hasonlóval találkoztam valahol, egy szupermarketben. Miért küldhetett ennyi gombot a néni? Tudta, hogy nálunk ilyen nincs vagy ő is a babalakásra gondolt? Valami olyasmit hallottam a konyhából, hogy „ezeknek a kelet európaiaknak minden marhaságot lehet”, de biztos rosszul hallottam, mert ez azért mégsem minden marhaság volt, hanem az én egyedi, megismételhetetlen dizájnom, az amerikai gombos kivitelű álomház.
Hiányzik néha az én amerikai disszidens babaházam, és a függöny mögötti világ.

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com