Egyre több témakörben szerveznek egész estés programsorozatot, melyek a Múzeumok Éjszakája forgatókönyvét veszik alapul. Így került sor idén először a Lelki Egészség Éjszakájára is, mely a város több pontján megszervezett előadásokból és műhelymunkákból állt. A látogató kedvére válogathatott a színes palettán kínálkozó programok közül. Én a nyitóbeszéd után Dr. Pilling János előadását választottam, amely a párkapcsolati kommunikációról és annak zavarairól szólt.

Nem is kell egymáshoz szólni, úgyis tökéletesen értjük egymást – szól egyik kommunikációs mítoszunk, mely teljesen alaptalan, hiszen ha párunkkal nem közöljük szándékainkat, ő saját fantáziájából egészíti ki, ami nem garancia a hatékony közreműködésre. A problémákat ki kell beszélni – hangzik egy másik mítosz. Ez nem azért mítosz, mert nem kéne egyeztetni, hanem mert sok esetben régi bántalmak kerülnek elő indokolatlanul, és ez további bonyodalmakat sző. John Gottman, A boldog házasság hét titka című könyvében kifejti kísérleteit, melyek tapasztalatai alapján egy kapcsolatról 91%-os biztonsággal megállapítható, hogy megéri-e az öt évet. A kutatás során nem azt kérdezték a felektől, hogy szeretik-e egymást, hanem problémáik megoldásának kommunikációját elemezték ki. A következőkben olvasható pár terület, ahol nők és férfiak könnyen félreérthetik egymást.
Annak ellenére, hogy több hasonlóság van a két fél kommunikációjában mint különbség, ez utóbbi mégis sok esetben döntő hatással bír. Elsőnek említendő a mimika különböző használata. A férfiak eszköztára lényegesen szegényesebb, így párjuk sokszor értelmezheti az arckifejezést érzelemmentesnek. Ide tartozik a mosolygás kérdésköre is, ahol szintén a nők fejezik ki jobban magukat. Komoly különbség mutatkozik a napi átlagos kiejtett szavak számánál is: a férfiak 2-4000 szót szólnak naponta, míg a nőknél ez a szám 6-8000. Jellemző különbség, hogy a nők egyszerre több síkon beszélnek, amiben a férfiak könnyen elvesztődnek, ők ugyanis a lineáris gondolatvezetés hívei.
Nagy kérdés, hogy miről és miért beszélünk. A férfiak mondataikat megoldási szándékkal ejtik ki: kommunikációjuk célorientált, egy helyzetet szeretnének megoldani, közölni. A nőkre jellemző, hogy inkább a két fél közötti kapcsolat fenntartása miatt beszélnek, sokszor nem is a tartalmon van a hangsúly. A csend értelmezése is különbözik. Míg a hölgyek számára ez büntetés, párjaik számára ez a nirvána – elvégre ha csend van, akkor nincs probléma, amit meg kéne oldani.
Röviden összefoglalva, hogy honnan észlelhető egy kapcsolat rossz irányba haladása: beszéd durva indítása; ha egy beszélgetést erőszakosan indítunk, az együtt jár azzal, hogy nem hallgatjuk meg a másik fél véleményét, ergo nem érdekel minket. Hasonlóan negatív hatással van a kritika is. „Te lusta/trehány/nemtörődöm vagy!” Ezek a kifejezések súlyosan aláaknázzák az illető önbizalmát, labilissá válik, ebből adódóan kapcsolatunk is. A múltbéli problémákat sem jó előhozni, hiszen azok atombombaként váltanak ki véget nem érő veszekedéseket. Az általános nyilatkozatoktól („mert te mindig…”, „mert te soha…”) szintén óvakodni kell, hiszen a két fél eleve másként érti a „soha” fogalmát. A gúny, megvetés, akárcsak a kritika, hosszú távon elviselhetetlen. Végső jele lehet a kapcsolatnak, ha már az ún. régi szép időket is feketén látja a két fél.

Másik helyszínen a Lelki Egészségvédő Alapítvány munkatársai tartottak előadásokat különböző témakörökben. Kettőn vettem részt, melyből az első a táplálkozás és lelki egészségünk kapcsolatáról szólt. Tusor Lilla első kérdésében az evés funkcióiról kérdezte közönségét. Mert a táplálkozás mellett közösségépítő, rituális, gyógyító és még számos szerepe is van. Sok esetben az evés jelenti a magunkkal töltött időt, amikor rendszerezhetjük gondolatainkat, elmerülhetünk képzeletünkben, vagy csak egyszerűen élvezhetjük az ízek változatos világát. Az otthonról hozott szokások azonban sokszor nem ezt közvetítik felénk. A tányéron maradó ételt a gondoskodó anya a szeretet hiányának érezheti. Az előadó 8 lelki éhséget nevezett meg, melyeket sokszor fizikai étkezéssel igyekszünk pótolni. Ezek között ilyenek szerepelnek mint: ingerek hiánya, emberi kapcsolatok (működőképessége) utáni vágy, az elismerés nélkülözése, szexuális éhség, szervezőképesség hiánya, cselekvési éhség, tevékenység iránti vágy, szeretet hiánya. Ha ezeket tisztázzuk magunkban, és tudatosan lépünk ezek feloldására, jó eséllyel megoldódik étkezési zavarunk. A zavar ugyanúgy érvényes a túlzott táplálékbevitelre mint az alultápláltságra. Ezért Tusor Lilla azt tanácsolja, hogy probléma esetén magunkban keressük a megoldást, és ne az evés jelentse a kizárólagos boldogságot. Annyit és akkor együnk, amennyit szervezetünk valósan igényel! Igyekezzünk változatosan enni, és figyeljünk az ételek jó minőségére!

Zengővári Linda pszichológus a jelenben való létezésről beszélt a csordultig teli előadóteremnek. A résztvevőknek egy metaforával állt elő: egy utat ábrázoló rajzot mutatott, melyet egy folyó szel át. Az út eleje a múltat jelképzi, az út másik fele a vágyott jövőt. A folyó a jelen jelképe, ahol azt tehetünk, amit szeretnénk: gyerekek módjára pancsikolhatunk, kajakon igyekezhetünk keresztül vagy csak úszunk az árral. A gyakorlatban ez úgy festene, hogy sokféleképp tekinthetünk mostani helyzetünkre. Bosszankodhatunk, örülhetünk, de lelki egészségünk szempontjából a legjobb, ha mindig a legjobbat hozzuk ki az adott helyzetből. Így a buszmegállóban várva a bámulás és bosszús várakozás helyett nyugodtan szóba elegyedhetünk a többi várakozóval, számolhatjuk a járókelőket, kereshetünk különleges rendszámtáblákat – ajánlja Zengővári Linda. A résztvevők az előadások mellett személyiségteszteket tölthettek ki, illetve az alapítvány munkatársai rendelkezésükre álltak egy rövid beszélgetés erejéig, aki kérdéssel fordult hozzájuk.
Összességében a Lelki Egészség Éjszakája szerintem elérte célját: sokan eljöttek, hogy többet megtudjanak lelkük működéséről. Természetesen ez nem a mély megismerés vagy a részletes elemzés helye volt, ahhoz 6 óra semmiképp sem elég; de úgy vélem, aki egy előadáson, műhelymunkán is résztvett, kapott egy csomagot, amit később emészthetett. Mert egy nap alatt nem változtathatjuk meg életünket, de elültethetjük a fejlődés magját, amit folyamatosan ápolva teljesítünk ki.