A VILÁG LEGSZEGÉNYEBB ELNÖKE

Jose „Pepe” Mujica-t – Uruguay elnökét –, a világ első olyan országának első számú vezetőjét, ahol legalizálták a cannabis-t, 2014-ben ismét Nobel-békedíjra jelölték. A baloldali párt és egy nem kormányzati német szervezet egy időben terjesztette fel Mujica-t a díjra, azért a következetes forradalmi politikájáért, aminek következtében a marihuána termesztése és fogyasztása állami ellenőrzés mellett legális lett Uruguayban. Mujica-t sokan a világ legszegényebb elnökének tartják.

„– Érvényesíteni próbáljuk azt a jogot, miszerint másképp is meg lehet közelíteni ezt a témát, mivel az állami erőszak útja úgy tűnik, nem működik. Nem tudjuk, hogy mindez hosszú távon sikerülni fog-e. Szükségünk van a tudományos megalapozottságú támogatásokra, valamint annak a nézetnek az általános elfogadottságára, hogy a függőség ártalmas dolog. De a mi küzdelmeink túllépnek a marihuána-ügyeken, és amit valójában meg próbálunk akadályozni, az a drogkereskedelem” – nyilatkozta a közelmúltban Mujica a dél-amerikai képviselők gyűlésén.

Az elnök szerint – akit már jelöltek erre a díjra – a cannabis fogyasztásának és eladásának legalizálása lassan csökkenti a drogkereskedők aktivitását, és elvezethet egy prohibicionista politika katonai alkalmazásához, ami nem éri el azt, hogy az emberek leszokjanak a marihuanáról.

A The Drug Peace Institute nonprofit holland szervezet is támogatja Mujica Nobel-díjra jelölését. A következőkkel érvel az uruguayi elnök kitüntetése mellett: az elnök a drogtörvények szabályozásán dolgozik; az uruguayi baloldali gerillaharcosból, aki 14 évet töltött börtönben (melyből 10 évet magánzárkában töltött) az ország legálisan megválasztott elnöke lett, és mindez egy forradalmi fejlődési folyamat eredménye.

Ahelyett, hogy bosszút állna a korábbi agresszív ellenségein, egy igazi demokratává vált: így lett Uruguay megválasztott elnöke – mutat rá az őt támogató levél, amit a holland szervezet küldött el. A múlt évben Mujica neve a tíz első Nobel-békedíjra jelölt között szerepelt. Maga Gorbacsov elnök is támogatta, aki akkor megkapta a díjat.

Mujica a legszegényebb elnök a világon, egyszerűen él és havi jövedelmének 90%-át (12.000 dollárt) rendszeresen egy karitatív szervezetnek adományozza, akik programokat szerveznek a szegény embereknek, illetve a közép- és kisvállalatoknak. Az elnök megválasztását követően elutasította, hogy abban a luxusvillában lakjon, amit az állam elnökeinek tartanak fent inkább egy farmon él, és egy Volkswagen Beetle-t vezet. Mindezek ellenére Mujica visszautasítja a „világ legszegényebb elnökének” megnevezését.

„– Nem én vagyok a legszegényebb elnök. Az a szegény, akinek sok dologra van szüksége ahhoz, hogy életben maradhasson. Az én életstílusom a saját traumáim következménye. A saját történelmem fia vagyok. Voltak nagyon jó éveim, amelyek során nagyon boldog lettem volna, ha van egy használható matracom” – meséli mosolyogva Mujica a The Guardiannak adott interjúban.

Az Uruguayban a közelmúltban megszavazott forradalmian új cannabis-törvény bizonyos specifikus intézkedéseket is alkalmaz. A hatályba lépett rendelkezések szerint minden uruguayi állampolgárnak be kell jelentkeznie egy privát adatbázisba ahhoz, hogy marihuánát vásárolhasson: a havi adag maximum 40 gramm lehet. Minden állampolgár fejenként hat marihuána növényt termeszthet havonta. Azonban szerveződhetnek csoportok is, ez esetben 45 tag egy csoportban akár 99 növényt is termeszthet. Az állam tanácsadók felkérésével is segít a drogfogyasztóknak: „– A marihuánát nem csak elszívni lehet egy normál cigarettában, hanem párologtatni is, ami kevésbé ártalmas a szervezetre nézve. De lehet apró süteményekben is fogyasztani” – jegyezte meg az uruguayi elnök.

Ilyenkor elgondolkodunk, mi az a varázslat, vagy jellemszilárdság, aminek köszönhetően nem monopolizálja a fél államot az uruguayi elnök, miként élhet szerény életvitel szerint a hatalom bűvöletében. Ha van ilyen képlet, bizony mi is felajánlanánk szerény százalékát még szerényebb fizetéseinknek is, hogy árulja már el nekünk a titkot. Legyen nála a fű és a Nobel, nálunk pedig a képlet és a világbéke. Az persze kérdés, hogy mindenki jól járna-e ezzel a kis biznisszel, de vagyunk mi olyan jóban a becsületességgel, vagy nem?

És még egy kérdés: Hol van az a füves süti…?

 

Forrás: Huffington Post

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com

Vélemény, hozzászólás?