Az olasz sajtóban 2012-ben láttak napvilágot a Vatileaks néven elhíresült szigorúan bizalmas pápai dokumentumok, amelyeket – mint később kiderült -, a pápa komornyikja tulajdonított el, és adott tovább Gianluigi Nuzzi újságírónak. A zsurnaliszta könyvében megosztja az olvasókkal a kiszivárogtatás fordulatos és idegtépő momentumait, továbbá még több titkos, botrányra okot adó pápai iratot közöl.

2013 februárjában, a történelemben másodszor mondott le önként valaki a pápai pozícióról. XVI. Benedek romló egészségügyi állapotára hivatkozva hagyta el Szent Péter trónusát, ám az indok sokak szerint gyenge lábakon áll, mert igazi okának a folyamatos vatikáni és egyházi botrányokat tartják. A körülmények 2012 elején váltak kaotikussá, amikor az olasz sajtóban megjelenő titkosított dokumentumok napvilágot láttak. A pápai iratokat -többek közt magánlevelezéseket – a pápát hat éve szolgáló komornyik, Paolo Gabriele szivárogtatta ki egy bátor újságírónak, aki vállalva a vatikáni támadásokat és az üldöztetést, nyilvánosságra hozta azokat.

Az Őszentsége – XVI. Benedek titkos iratai c. könyv a bizalmas dokumentumok megszerzésének kalandos történetét beszéli el, és még több részletet jelentett meg a Vatileaks névre keresztelt iratokból. Szerepelnek benne a Szentszék adóügyei (és az IOR Bank pénzmosási botránya), gyerekmolesztálási botrányok és a vatikáni korrupcióról szóló jelentések. Több dokumentum bizonyítja, hogy a közbeszerzések nagy részét a Vatikánhoz közelálló vállalkozók nyerték el. Részletesen bemutatja a Vatikán bankja és a Vallási Tanulmányok Intézete közötti hatalmi harcokat, és még egy pápa elleni merénylettervről szóló figyelmeztető levelet is tartalmaz.

A komornyikot 2012. május 24-én tartóztatták le. Lakásán több láda eredeti és fénymásolt dokumentumot találtak, köztük egy olyan 100 ezer eurós csekket, amely a pápa nevére szólt. A 46 éves családapa azzal védekezett, hogy tettével csak a pápát akarta segíteni az őt támadó vatikáni körökkel szemben. Az év végén XVI. Benedek mégis kegyelmet adott a lopásért 18 hónap börtönre ítélt Gabrielének, és az ugyancsak egyházi dokumentumok eltulajdonításáért elítélt Claudio Sciarpellettinek is. Azzal azonban nagyon kevesen értenek egyet, hogy a pápai inas lenne az értelmi szerzője a kiszivárogtatásnak. A férfit a pápa iránti megingathatatlan hűségéről ismerték, és sokkal inkább egy nagyobb méretű konspirációra gyanakszanak. Egyes források szerint összesen 20 embert gyanúsítanak kiszivárogtatással, akiket feltételezések szerint egy bíboros vezet. Tehát az ügy nagy valószínűséggel a Vatikánon belül dúló hatalmi harcok egyik következménye.

Nizzinak elmondása szerint nem volt a célja, hogy megrengesse XVI. Benedek pozícióját,, sokkal inkább segíteni szerette volna a beiktatásakor kitűzött forradalmi céljait. Az egyházfő sokkal határozottabban állt ki a gyermekmolesztálási ügyekben, és rendet akart tenni a Vatikáni Bankban. A sajtó szerint mégis ezzel ártott a legtöbbet a Szentatyának, annak ellenére, hogy egy dokumentum sem tartalmaz olyan részleteket, amelyek hatására negatívan ítélnénk meg a pápát. Mindezek ellenére a kötetből kiderül, hogy a pápa gyenge vezető volt. Minden tőle telhetőt megtett, hogy hozzájusson a létfontosságú, valódi információkhoz, és egyben tartsa a szervezetet, de nem volt elég ereje, hogy harcoljon az őt körülvevő intrikusok ellen.

A könyvben szereplő, még sosem látott dokumentumok sok érdekességet és meglepetést tartogatnak az olvasó számára, miközben a szerző virtuóz módon szövi a thriller izgalmasságával felérő igaz történetet.

 

EGY ÉRDEKES ADALÉK: Amikor az ETA segítséget kért a Vatikántól

2011 októberében, a baszk terrorista szervezet (ETA) negyvenhárom éves tevékenysége után, melynek során 829 ember halt meg, hivatalosan bejelenti a „fegyveres tevékenység végérvényes megszüntetését”. Ez óriási fordulat Spanyolország számára: lezár egy véres történelmi korszakot és továbblépést jelent a megbékélés rögös útján. Ez a radikális változás rendkívüli: az Ibériai-félszigeten parlamenti választások előtt állnak, és az ETA bejelentése a választási kampány hajtómotorja lesz. Főleg a baloldal számára. Zapatero izgatottan jelenti be, hogy „mostantól fogva demokráciánk terrorizmus nélküli lesz, de nem emlékezet nélküli”. Helyettese, Alfredo Pérez Rubalcaba pedig – a PSOE (Spanyol Szocialista Munkáspárt) elnökjelöltje próbálja újra megerősíteni a terrorizmus elleni harcot, megemlékezve a baszk szeparatisták áldozatairól.

Hogy mi zajlott a színfalak mögött, hogy a diplomáciai gépezet milyen feltételekkel sürgette ezt a lépést, nem tudhatjuk. Az ETA bejelentése három nappal azután történik, hogy a San Sebastian-i békekonferencián hivatalosan felkérték az anarchista szervezetet, tegye le a fegyvert. A tárgyalásokon az egykori ENSZ-főtitkár, a Nobel-békedíjas Kofi Annan is részt vett az írországi békét elősegítő triásszal, és olyan jelentős személyiségekkel, mint Tony Blair, Jimmy Carter és az amerikai demokraták vezetője, George Mitchell. Nem hiányozhattak a baszk pártok és szakszervezetek sem, melyek valamilyen módon kapcsolatban álltak az ETA-val.

A színfalak mögött az egyház is dolgozik egy ideje, mind központi szinten, mind a baszk tartományban, ahol a prelátusok bizonyos autonómiát élveznek. Pár hónappal később éppenséggel az egyház lesz az, amely újabb szakaszt jelöl ki a megbékülés útján. 2012 februárjában három baszk püspök – monsignor Mario Iceta Bilbaóból, monsignor José Ignacio Munilla San Sebastianból, valamint monsignor. Miguel Asurmendi Vitoriából – közös homíliát ír alá a terrorizmus felszámolásáról. A terrorista szervezet feloszlatását és „azonnali megszüntetését” kérik. A Vatikán-szakértők megjegyzik, hogy a prelátusok számára a jövőre vonatkozó kulcsszavak a következők: megbánás, megbocsátás és igazságszolgáltatás. Szerintük a terrorizmus áldozatait fel kell kérni arra, hogy „gyógyító és felszabadító megbocsátással éljenek, nyújtsanak kezet hóhéraiknak, anélkül hogy ezzel kisebbítenék az igazságszolgáltatás kívánalmait”.

A valóságban ez csak az utolsó, látható pillanata annak a bonyolult, titkos tevékenységnek, amit a baszk prelátusok folytattak a madridi nunciatúrával egyetemben (melyet 2009 óta Renzo Fratini érsek vezet. Néhány érsek elszántsága nélkül a megbékélési folyamat lassúbb lett volna).

Az újabb dokumentumokból az derül ki, hogy az egyház titkos szervezkedései már legalább kilenc hónappal korábban megkezdődtek, mint ahogy hivatalosan bejelentették. 2011 januárjában Tarcisio Bertone államtitkár táviratot küld a spanyol nunciatúra távirati hivatalába, hogy megoldjon egy meglepőnek tűnő kérdést. Az ETA fegyverszünetről akar megegyezni, és ebbe az egyházat is bele akarja vonni, hogy a fegyverletétel nyilvános bejelentését követően higgyenek elhatározásuknak, és a sajtóvisszhang garantálva legyen. Így azt kéri, hogy néhány küldöttjük felkereshesse a Szentszék nagykövetségét, hogy a reverendás diplomatákkal egyeztessék a bejelentés szövegét. A kérés közvetlenül Bertone asztalára kerül. Az államtitkár nem leplezi meglepetését.

(Forrás: Art Nouveau Kiadó, Alexandra Kiadócsoport)