Mézga Aladár különös kalandjai címmel készült el a folytatás négy évvel később, 1972-ben. A stáb fő tagjai maradtak, azaz továbbá is a Romhányi-Nepp páros írta a részeket, a rajzfilm zenéjét továbbra is Deák Tamás szerezte. Rendezőnek Nepp József mellé bekerült Gémes József. A szereplők hangja is maradt a régi, kivéve ugye, hogy Somogyvári többé nem kellett többet MZ/X szerepébe bújjon. Ami lényeges változást jelentett, az a vizuális területeket érintette, teljesen új gárda rajzolta az Aladárról szóló sorozatot. Az addigi két rajzoló és egy háttérrajzoló helyett tizenegy rajzoló (köztük Jankovics Marcell) és két háttérrajzoló dolgozott Mégzáék képi megjelenítésén. A váltás lényeges javulást eredményezett, a szereplők sokkal kifinomultabbak, a háttér lényegesen kidolgozottabb lett.

A történet a serdülővé cseperedett Mézga Aladárról szól, aki köbunokájától az előző évad rádióján keresztül rendelt egy űrhajó megépítéséhez elegendő dúrgumit és egyéb alapanyagot. A sorozat címdalában láthatjuk, hogy hogyan kísérletezte ki a Guliverkli 5-ik változatát, ami végül bevált és alkalmas volt az űrcsavargásra.

A részek – mint az első évadban – itt is különálló történeteket mesélnek el. Az egyes részek tagolása nagyjából megfelel az előző cikkben ismertetettekkel. Az első percekben tematizálják az epizódot: Aladár nem elég illemtudó, hazudik, lusta, stb. Ebben a sorozatban – mint láthatjuk – nem oly konkrét problémákat fogalmaznak meg mint az előzőben, hanem inkább elméleti, kevésbé földhözragadt gondok vannak jelen.

A fordulópontot Aladár elszökése jelenti, ami mikor mennyire megy simán. Egy esetet kivéve vele tart hűséges kutyája, Blöki, aki a sorozat másik főszereplője. A bolygóra való megérkezés módja változatos, van hogy szándékosan szállnak le, van hogy erőszakkal viszik rá, esetenként véletlenül kerülnek az égitestre.

A bolygók különböző tematikával rendelkeznek, a rész elején megszabottal összhangban. A sorozat több mint fele emberi tulajdonságokról szól, amelyet egy egész bolygó képében karikíroz. Ilyen az őrültség, az egysíkú gondolkodás, az illem/neveletlenség, lustaság, elmagányosodás, az erőszak és a hazugság. Három részt áldoztak a művészetnek: az egyik a mesékről, a másik a zenéről, a harmadik pedig a divatról szól. A technológia a maradék három részben van jelen: az emberek leigázása a gépek által, a háború technológiai fejlesztései és a felgyorsított világ csúcstechnológiája.

Aladár mindig belekeveredik a bolygó körforgásába és része lesz életének, akár jószántából, akár a körülmények kényszerítik rá. Sok esetben a pórul járt népesség sorsát akarja jobbra fordítani, mint például Masinia vagy Musicanta lakói esetében. De van eset, hogy éppen csak le akar lépni Kriminaliaról és annak érdekében lép kapcsolatba környezetével. A fejlemények határozzák meg távozását is: sokszor saját magának alkotott küldetését befejezve dolgavégezten hagyja el a bolygót, de van, hogy menekülnie kell a Superbellum háborúskodása elől – okkal, mivel távozása közben a távolból még látja széthullani az égitestet.

Mindig időben ér haza, sokszor éppen akkor nyit be édesapja, hogy megnézze mi van vele. Arra is van példa, hogy ekkor vonják le a rész következtetését. Az Őskorban címűben Aladár illemre neveli az ősembereket, visszaérve saját idejébe mintagyerekként viselkedik a családi vacsoránál. Luxuria kényelméből hazaérve pedig teljesen önszántából áll neki havat hányni a tömbház előtti járdarészen.

Az évad vége felé észrevehető egy némi önismétlés: Rapidia esetében, ugyanúgy mint Dilibolygó vagy Varia világában egyetlen állandó dolog a folyamatos átalakulás, a körülmények (vagy akár maga a környezet) követhetetlen gyorsaságú vagy logikájú változása. Másik sokszor visszatérő motívum, hogy Aladár szabadítja fel az elnyomott lakosságot. Musicanta fülszaggató harsogása vagy Masinia gépuralma miatt szenvedő őslakosokat húzza ki a pácból, és állítja vissza a rendet.

A záróepizód mindközül a legfurcsább, itt az írók elszórakoztak az álom világával. Az első jelenetben Paula fia hazudozásaira panaszkodik, és tudatja, hogy rendet csinált a szobájában, a talált holmikat (köztük a Guliverklit tartalmazó hegedűtokot) eladta az ócskapiacon. Így elvileg a főszereplő jármű nélkül maradt, mégis előveszi az ágy alól, és a kéményen keresztül távozik. Haza űrhajó nélkül érkeznek, szintén a kéményen keresztül egyből az ágyba esnek. Ekkor mondja az ifjú fizikus, hogy az egészet csak álmodta, bár elég valóságosnak tűnt. A hű kutya pedig állítja, hogy még álmában is gazdájával tartott, visszamondva a történteket, ahogy Aladár is átélte.