Novák Antónia 1974-ben egy konzervatív családban született Budapesten, ahol „a kitartás, a hűség, a figyelmesség, megbecsülés és az őszinteség egész életére megalapozta az alapvető emberi értékek fontosságát” a számára. Férjével 27 éve házasok, két fiuk van: az elsőszülött 26 éves, és már ő is boldog párkapcsolatban él, az öccse pedig 14 éves gimnazista. „Számunkra nagyon fontos, hogy összetartunk és segítjük egymást oda-vissza, szülők és gyerekek, természetesen ideértve már a fiam párját is, akire lányomként tekintek. Sikerült közösen megvalósítanunk egy olyan együttműködő, harmonikus családot, amit valamikor elképzeltem kiskoromban.” – meséli. A Geisler Eta Általános Iskola után a Gyakorló utcai Közgazdasági Szakközépiskola következett, majd a Pénzügyi Számviteli Főiskolán a sikeres államvizsga. Antónia folyamatosan vesz részt különböző képzéseken, tréningeken, szemináriumokon, mert meggyőződése, hogy „mindig van mit tanulni és lehet tovább fejlődni.” 1992-ben egy számviteli szolgáltatást végző vállalkozásnál számviteli területen kezdett dolgozni, de már a következő évben megalapította férjével a közös vállalkozásukat, mellyel korszerű vállalatirányítási és ügyviteli szoftverrendszereket alkottak és terjesztettek, támogatva ezzel a megbízóik ügyviteli folyamatainak gördülékenységét és eredményességét. A közös családi cégben az ügyvezetés mellett számos területen tevékenykedett: ilyen volt a szakmai szoftvertervezés, a tanácsadás, marketing és az értékesítés is. Mára ennek a vállalkozásnak a fejlettségi szintje lehetővé tette a házaspár számára, hogy mindketten társadalomjobbító szerepkört vállaljanak, és főképp karitatív tevékenységet végezzenek „Az Út a Boldogsághoz” nemzetközi program magyarországi szervezetének vezetőiként.
– Hogyan és mikor találkozott először ezzel a nemzetközi kampánnyal?
Novák Antónia: A társadalmi problémák már tinédzser koromban is foglalkoztattak, az egyenlőtlenségekkel, a diszkriminációkkal, képmutatásokkal sohasem értettem egyet, mindig igyekeztem megfejteni, hogy miért van az, hogy bár viszonylag kevesen, vannak, akik harmóniában élnek, míg mások nem. Nem voltak eszközeim, nem tudtam, hogy miképp is lehetne a gondokat megoldani és csak nézője voltam az értékek halványulásának a társadalomban, egészen addig, míg közelről nem szembesültem, hogy képesek emberek embereket kirekeszteni, megfélemlíteni és bizonytalanságban, félelemben tartani. A nagyobbik fiunk épp első osztályos gimnazista volt, amikor a diákok egy csoportja egy osztálytársukat olyan szinten és oly rejtetten tartott félelemben, hogy a gyermek úgy érezte csak biztonságban saját magát az iskolában, ha fegyvert visz magával. Ez ébresztett fel, hogy kevés nem egyetérteni valami a helytelennel, valamit tennem kell, felelősséget kell vállalnom egy pozitív változásért és nem csak szűk környezetemben, hanem társadalmi méretben. Ekkor már hallottam „Az Út a Boldogsághoz” nemzetközi szervezetéről, melynek célja megállítani az erkölcsi hanyatlást és elterjeszteni az olyan alapvető értékeket a társadalomban, mint becsületesség, tisztelet, őszinteség, kedvesség, megbízhatóság és még hosszan sorolhatnám. A permanens program mindezt Az út a boldogsághoz könyvben leírt észszerű alapelvek segítségével éri el. Ez a könyv egy nem vallásos, észszerű erkölcsi szabálygyűjtemény, egy útmutató a jobb élethez és ez igazán közel áll a szívemhez, hiszen mindenkihez tud szólni, függetlenül az emberek világnézetétől. A kezdet kezdetén, két éven át önkéntesként dolgoztam ezen a területen, 2012 végén pedig vezetője lettem Az Út a Boldogsághoz Magyarországnak. Büszke vagyok arra és örömmel tölt el, hogy egyre több önkéntes segíti a munkánkat szerte az országban, hogy divatba hozzuk az értékeket, és az etikát a társadalomban.
– A szervezetük szlogenje: „Divatba hozzuk az értékeket! Divatba hozzuk az etikát!” Mennyire tekinthető ez a szemlélet uralkodónak a mai Magyarországon?
NA: – Egyelőre sajnos még nem mondható uralkodónak. Ha már az lenne én lennék a legboldogabb, na és persze úgy gondolom mindannyian, hiszen az alapja tudna lenni egy igazán együttműködő, bizalmon alapuló társadalomnak, melyből számos fájdalom ki lenne véve. Nagyon sok fájdalmat okoz az emberi kapcsolatokban, együttműködésekben az értékek, illetve az etika hiánya. És rengeteg öröm forrása lehet, ha mindezzel rendelkezünk, és ezeknek megfelelően cselekszünk. Sajnos sok olyan mintával találkozhatunk, ami hamisan azt mutatja, hogy másokon átgázolva, kisebb-nagyobb hazugságokkal, a másikat nem tisztelve lehet célt elérni. Ugyan lehet, hogy az ember elér egy célt így, de párhuzamosan megfosztja magát a boldogságtól, az önbecsüléstől. Hiszem és tapasztalatom, hogy az ember alapvetően jó és saját jóságával fordul szembe, amikor kisebb-nagyobb etikátlanságokat csinál. Amit mi csinálunk, hogy rámutatunk minderre és rehabilitáljuk az egyénekben a jót, melynek köszönhetően maga, az egyén hoz döntést egy etikusabb élethez. És persze így teszünk a közösségekkel is.
– Vannak nemzetközi példák, vagy esettanulmányok, ahol a gyakorlatban beigazolódott, hogy mindez működőképes?
Novák Antónia: – Bizony vannak, de még milyenek! Kolumbia például évtizedekig szenvedett folyamatos társadalmi felbolydulástól, konfliktusoktól és erőszaktól, gerillaháború, polgári zavargás, háborúzó drogkartellek és kokainháborúk, amelyek során több száz, sőt több ezer embert raboltak el vagy öltek meg. Éppen ezért Kolumbiában országos program indult, melynek keretében a rendőrök juttatják el az ország lakóinak Az út boldogsághoz kiskönyvet, vagyis az értékek fontosságát és a boldogság és sikeresség kulcsát milliós nagyságrendben az ott élőknek. Ezt követően a bűnözés 50%-kal csökkent. Magas rangú kolumbiai rendőrtisztek szerint e változás igen nagy részben Az út a boldogsághoz füzetnek tulajdonítható.
Vagy említhetném a Los Angeles-i Bloods és Crips bandák több évtizedes bandaháborúk utáni békekötését, mely olyan jól sikerült, hogy ezt követően együtt motoroztak a békéért és adták át Az út a boldogsághoz kiskönyveket szerte a városban és környékén. Majd ezt követően létrejött a minden bandát egyesítő béke-csúcstalálkozó, ahol 25 banda képviseltette magát, melyre még a történelemben eddig sosem volt példa. A találkozót békeszerződés koronázta meg és mindezt Az út a boldogsághoz könyv ihlette és indította el.
Nemrég pedig a Fülöp-szigeteki Országos Rendőrség fedezte fel Az út a boldogsághoz kiskönyvet, mint eszközt arra, hogy csökkentsék a drogfogyasztást, drogkereskedelmet és bűnözést a társadalomban, tudást adva az embereknek. Kiképződtek a könyvben található 21 szabályból és hasonlóan Kolumbiához, a rendőrség adta kézből-kézbe az embereknek Az út a boldogsághoz kiskönyvet. Mindennek hatására a bűnözés 49%-kal csökkent.
Hirtelen ezt a hármat ragadtam ki, de szerencsére ennél sokkal több példával rendelkezünk.
– A Föld legkülönfélébb politikai rendszerű országainak kormánytisztségviselői is átvették ezt a gyakorlatot. Miért döntöttek így?
NA: – A társadalmi problémák – háborúk, bűnözés, korrupció, droghasználat, alkoholizmus, erőszak, agresszió kisebb-nagyobb mértékben, válások magas száma, fiatalok céltalansága stb. – napjainkban elég általánosak és nem korlátozódnak csak egy-egy országra. Persze vannak országok, ahol ezek sokkal szembe ötlőbbek és ahol az embereknek már a túlélése a tét a súlyos negatív körülmények miatt és természetesen ott erőteljesebben megnőhet az igény a változásra. Azon országok felelős vezetői, akik ezen negatív tendencián változtatni szeretnének és fel kívánják emelni országukat, örömmel használják programjainkat. L. Ron Hubbard vallás- és politikamentesnek írta meg Az út a boldogsághoz könyvet, így bárki számára elfogadható segítségül szolgálhat. A hatékonyságának kulcsa pedig, hogy tudást ad az embernek és nézőpontokat, hogy miképp lehet igazán sikeres és boldog életet élni. Az egyén így saját maga hozza meg a döntést, hogy életét az etika irányába kormányozza, vagyis nem egy ráerőltetés, vagy rákényszerítés és pont ezért működőképes. Az eredmények pedig – melyeket korábban említettem – úgy gondolom magukért beszélnek. A program nemzeti vagy régió szinten történő bevezetésével jelentősen és hatékonyan csökkenthető a bűnözés, a droghasználat és az erőszak, helyébe pedig mások tisztelete és a becsületesség lép.
– Mi a helyzet a mai Magyarországon? Kik és hol támogatják ezt a társadalomjobbító programot?
NA: – Magyarországon programjainkban és éves rendszeres gyerek pályázatainkon részt vesznek iskolák, óvodák, családok, különböző közösségeknek, hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak kifejezetten a közösség problémáira megoldást nyújtó programokat nyújtunk, részt veszünk fesztiválokon, ahol Az út a boldogsághoz könyvek tízezreit adjuk át a résztvevőknek, illetve csatlakozunk futóversenyekhez, parádékhoz vagy olyan országos megmozdulásokhoz, mely párhuzamban áll Az út a boldogsághoz elveivel. Emellett szemináriumokat, konferenciákat szervezünk, ahol be tudjuk mutatni programunkat és eredményeinket, illetve egy adott problémával kapcsolatban segíteni tudunk a résztvevőknek.
Eddig Magyarországon közel 400 000 Az út a boldogsághoz könyvet osztottunk ki országszerte önkénteseinkkel, gyerek pályázatainkon több ezer gyerek vett részt és hetente átlagosan 150.000-en látják társadalmi célú hirdetéseinket és üzeneteinket a világhálón és jelenleg is újabb projektek vannak kidolgozás alatt, melyek segítik céljaink elérését.
Hogy kik is támogatják programjainkat? Egyre több önkéntessel dolgozunk együtt országszerte. És ami a szívet melengető, hogy az elmúlt időszakban egyre többször fordul elő, hogy csatlakozni kívánnak hozzánk olyan emberek, akiknek, vagy akik közösségének programjainkkal segítettünk. És persze, miután alapítványról van szó és karitatív tevékenységekről nagyon fontosak a pénzügyi adományok is, hogy tevékenységünket tényleg tudjuk jótékonysági alapon végezni. Számos cég és magánszemély támogatja céljainkat és tevékenységünket. Nem egyszer fordul elő, hogy támogatásukat olyanok is felajánlják, akiknek segítettünk azt követően, hogy látták milyen értéket nyújtunk számukra.
– Mi az Ön szakmai célkitűzése ezen a területen? Mit tart igazi áttörésnek?
Novák Antónia: – A célkitűzésem az, hogy divatba hozzuk az értékeket és az etikát a társadalomban. Hogy mikor történik ez meg? Amikor már a kisebb-nagyobb társadalmi csoportok is az alapvető értékek mentén fognak működni és ez is lesz a kívánatos, a társadalmilag elfogadott. Sajnos ez most még nem így van. Viszont, amikor az lesz az elvárt hozzáállás, hogy tiszteljük egymást, becsületesek, megbízhatóak, segítőkészek, őszinték legyünk egymással és segítsük egymást, az már elég jó alap lenne egy igazi virágzó társadalomhoz. Amikor már ezek az igények és az értékek hangoztatása és azok kívánatossága megjelennek a médiában, a hétköznapokban, a közösségekben, a munkahelyeken, a családokban, iskolákban, stb., na az azt hiszem az igazi áttörés lesz. Amikor az emberek elhiszik és megtapasztalják, hogy a boldogság és sikeresség alapja az etikus hozzáállás az élethez, az már számítani fog. Az azt fogja jelenteni, hogy visszabillentünk a mérleg jobbik oldalára, ha lehet ilyet mondani. És ha ez a folyamat elindul és persze szerte a világban és halad előre, ha majd az lesz a divat, hogy etikusak vagyunk és az alapvető értékek mentén élünk, az egy nagyon szép állapot lesz.
És ez lesz az a pont, amikor keresek egy másik hasonlóan szép, elérendő célkitűzést.
