Politika

Mint tudjuk, Magyarország a Varsói Szerződés tagállamaként a szocializmus-kommunizmus politikai ideológiáját követte. A sorozatban lépten-nyomon kitűnik az ország vezetőségének álláspontja. Aladár kalandjai során már az első részben találkozik egy meglehetősen politizált bolygóval, ahol minden két dimenzióban létezik, ahol az egyetlen, államilag elismert magánhangzó az „e”. Nem túlzott belemagyarázás, hogy ez a rész az államot kritizálja. A bolygóbeli főszereplő egy tanító, aki diákjainak az „a” és az „o” szépségét oktatja a király általi üldöztetés ellenére, fellépve az egysíkú gondolkodás ellen. A másként gondolkodók sorsára jut az öreg, száműzik az országból, Aladár menti meg életét. Egy totalitárius rendszer esetében szükségtelen hangsúlyoznom a forradalmi ötletek kitalálóinak, terjesztőinek sorsát. Dilibolygón például egy hatalmas felfegyverzett kutya képezi az „államsintérséget”, aki minden normális egyént zárkába kell zárjon. Önmagát, mint intézmény határozza meg: ő a mindenhatóság. Gondoljunk csak az Andrássy út 60-ra, ahol a hasonló önkényű titkosrendőrök tartották fogva értelmiségi áldozataikat, a munkatáborokról nem is beszélve (Várnai, 2006). Nem nehéz észrevenni a párhuzamot.

Az ország vezetése az egyszerű ember számára átláthatatlan volt, főleg, mivel a sajtó is a karhatalom kezében volt. Így a közember, ha értesült is az újságból a hírekről, azt manipulálva kapta kézhez. A kiadókat pedig úgy kell elképzelni, mint Kriminalia bolygó Legfőbb Kiadóját, ami szent és sérthetetlen. Sérthetetlen fizikailag is, hiszen nem csak egyszerű rendőrök, de harckocsik is védik az épületet. Amit pedig ott megírnak, az úgy is fog történni, bármi áron. Ebben is fellelhetjük az elnyomó önkényuralmat, ami megszabja a hétköznapi ember életét, napirendjét. Személyi kultusz is jelen van, a második évadban hangsúlyosabban. Szinte minden bolygónak van egy irányítója/vezetője/királya/diktátora. Superbellum Z zsandár-dandártébolynagya fogalmazza meg legtömörebben a diktátorok által vezetett világ értelmét a vezető szemszögéből: „Ha nem lenne háború, nem adományozhatnék magamnak kitűntetéseket.”

A Superbellumon Y vezér-ellentábornagy vív életre-halálra menő harcot Z zsandár-dandártébolynaggyal – mire Aladár a bolygóra érkezik – 324 éve. A nagy háborúskodásban az égitest lakossága a két vezető kivételével vagy a háborúban esett el vagy a háború okozta nyomorúságban halt éhen. Mindkét fél csak önmagának és harci eszközeinek ad  parancsokat. A több évszázados csatározás miértjét főszereplőnknek egyik aggastyántól sem sikerült megtudni, mivel már ők maguk is elfelejtették. Lakosság hiányában kizárólag gépek harcolnak gépek ellen. A jobbak még kitüntetést is kapnak. A harci eszközök különböző erősségű bombákat dobnak le vagy fénysugárral pusztítanak, elénk vetítve a jövő háborújának technológiáját. Ez a hatvanas-hetvenes években nem kicsit lehetett rémisztő, hiszen a Föld nevű bolygón is valami hasonló készült kitörni. A Szovjetúnió és a szövetséges hatalmak a második világégés után keleti és nyugati tömbre osztották nem csak Európát, de szinte az egész világot. Az ok nagyon egyszerű: mindkettő minél nagyobb hatalomra akart szert tenni, és ugyanakkor félt, hogy nehogy a másik megszerezze a világuralmat. Ennek következtében rettegésben tartották az egész világot, nehogy ők is az örök háború bolygójának lakosai sorsára jussanak.

Maga az eszme első sorban a tömegek jólétét tűzte ki célul. Az alsó osztályok eddig a legtöbb ideológia szerint alsóbbrendűnek számítottak; akik előjogokat élveztek, azok a nemesi, királyi, vállalkozó (azaz a tehetős) rétegek voltak. Ezt akarta megszűntetni a szocializmus. Ez alapvetően a tömegek elve, a munkásoké, parasztoké, kihasználtaké. Ily módon az alulról való szerveződés a rendszer egy lényeges tulajdonsága. Erre sok részben láthatunk példát. Musicanta esetében a neves zeneszerzők a földalatti világba menekültek a bolygót uraló dobhártyapusztító ricsaj elől. Itt készítették elő forradalmukat (ugye, ismét egy jellegzetesen szocialista elgondolás, hogy a hatalmat forradalommal kell megdönteni), amit meg is valósítottak.

Masinia világát a gépek uralják. Régebben az emberek nem éltek békében, robotkémeket küldtek egymás nyakára; addig tökéletesítették a gépeket, hogy végül a teremtmény túlszárnyalta a teremtőt, és az emberi lakosságot szolgasorsba hajtotta. A rész tiszta szocializmust propagáló történet. Minden nézőnek lelki fájdalmat okoz látni, hogy az embereket mozgólépcsőnek, keréknek vagy kilométerkőnek használják. Az emberek neve pedig tovább fokozza a hatást: Gyalu, Satu, stb. A világot pedig (Lenin módjára) Aladár váltja meg, aki egy nyolc forintos csavarhúzóval rövidzárlatot idéz elő Generatorissimusban, a bolygó vezérében, így az általános káosz során leáll a rendszer, és ismét az embereké lesz a bolygó uralma.

Láthatjuk, hogy a sorozat, bármennyire is ártalmatlannak tűnik (főleg így, rajzfilm formában), de minden részben jelen van a politika, ha nem is épp ilyen nyilvánvaló formában, mint a felsoroltak esetében. Utolsó példámmal azt szeretném bizonyítani, hogy akár egy mondatba is össze lehet tömöríteni egy ideológiai üzenetet. Az idézetet Aladár mondja Blökinek, mikor elhagyják a Syrének bolygóját. Előzményként: főhősünk megmenti és egy helyre tömöríti a magányosan élő sziréneket, akik addig csak saját maguk létezéséről tudtak. A rejtett politikai üzenetet tartalmazó mondat pedig így hangzik: „Azt hiszem sikerült lábra állítani ezeket a szerencsétlen éneket. Most kénytelenek lesznek egy kicsit összefogni, hogy házat építhessenek maguknak.”

A Nyugatról

A keleti blokk lakói sok mindent elképzeltek a nyugatról. Van, aki tiltott gyümölcs jellegű paradicsomot látott benne; nagy kocsik, fényűzés, bőség. Egyszóval minden, ami a szocializmusban nem volt meg, és amit mindenki kíván magának. Másik értelmezés a liberalizmus karikatúrája, azaz hogy mennyire elbutítja az embereket a nagy luxus. Ez a nézőpont szerint minden nyugati elv a hanyatlásba dönti az emberiséget, a lakók eltunyulnak, mintegy erkölcsi fertőre tekintenek a másik blokkra.

Az animációs filmsorozatban mindkettőre bőven van példa. Kezdeném az elsővel, ahol a nyugat minden földi jónak a megtestesítője. A szocializmus lakójának véleményét röviden Paula szavaival lehet leírni, amik akkor hangzottak el, mikor a floridai álomház medencéjében lubickol lányával: „Hiába, ez Amerika: langyos víz, jólét, napfény, gondtalan lubickolás.” Amikor az első részben kézbe kapják Steve (Huffnagel) levelét, Paula már érzi is a pezsgő és kaviár ízét a szájában, koktélpartik, fényűzés, minden, amiben nekik eddigi életükben nem volt részük. Elképzelte, hogy régi udvarlója ezresekből rak szőnyeget tiszteletükre. Púpos Bill az igazi amerikai milliomos képe. Hatalmas villa, medence, minden ami szem-szájnak ingere. De az első évadban is jelen van a nyugat utáni áhítozás, elvégre az egész évad erre épül: a körülmények miatt kielégíthetetlen vágyakra. Amikor Mézgáék a kertük feljavítása céljából távoli rokonuktól megkapják a Góliát-fóliát, a falusi szomszédság megjegyzi az ismeretlen technológiára: biztosan külföldről hozatta.

Ugyancsak a külföldről szól, bár a negatív szempontból, Luxuria bolygó. A lustálkodásról szóló rész mintapéldája a szocialista propagandának, amely a nyugatot, mint fertőt írja le. A bolygón ahhoz, hogy valamit elérjünk, ujjunkat sem kell mozdítsuk, csupán kívánnunk kell. Az ottlakónak egyetlen szavába kerül, és bármit megkaphat. Aladárt kényszerrel – a boldogság kék madara ragadta el űrhajóját – hozzák a bolygóra, ahol nem is tervezett sokat maradni, de az erőszakos szívélyes vendéglátás nem engedte el. Blöki, aki a Guliverkli 4-es verziójával követi gazdáját. A bolygón láthatunk ebbe a sorsba illő embereket: először egy bélpoklost, akinek a robot libamájgombócot tömköd a szájába, másodszor egy alkoholistát, aki minden bizonnyal szüntelen részeg, egyszerre négy boroshordóból issza a számára életet jelentő nedűt. A legdurvább azonban a harmadik, aki egy elkényeztetett gyerek. Temérdek játék van körülötte, de egyik sem elégíti ki igényeit. A Pihenő-naprendszer Lazsa bolygója tehát a nyugat jóléti eltunyulását mutatja be.

A legviccesebb példa azonban mégsem ez a nyugattal való kapcsolatra, hanem, mikor Paula Párizsban üldözi Máris szomszédot, a taxi előtt egy teherautó áll a jól ismert kerek logóval, de a Pepsi felirat módosítva van egy betűvel, így lett az üdítőital nevéből Popsi.

 

Források:

VÁRNAI Pál, „Apámat elhurcolták azzal, hogy csak egy kis megkallgatásra viszik…”, 2006, http://www.szombat.org/politika/3653-apamat-elhurcoltak-azzal-hogy-csak-egy-kismeghallgatasra-viszik (2014. 04. 26).