MERJÜK ŐKET MEGISMERNI?

Annak idején, mikor a felvételi tájékoztatókat bújtam, gondolkoztam, hogy a szociológia szakra jelentkezem. Azoknak ajánlom ezt a cikket, akiket érdekel a téma, azonban ők is más utat választottak. Kedvcsináló, kultúrális programajánlónk célja: világképed és életszemléleted – ha úgy tetszik, tudatod –, sajátos tágítása.

Egy komoly és komplex társadalmi problémát szeretnék röviden érzékeltetni, néhány konferencia-előadás és egy kiállítás képei kapcsán. A mai Magyarországon ennek a témának különös aktualitása van, és  a probléma kezelése sem tűr halasztást:  a migránsokkal, az idegenekkel, és a romákkal kapcsolatos vélekedések, a róluk kialakított kép, és az ebből következő stratégiákról van szó.

Április végén részt vettem egy remek kiállítás megnyitóján, ahol diákként a háttérmunkálatokban is segédkeztem. A kiállítás a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) Markó utca épületében tekinthető meg. Nekem rengeteget adott a megnyitóval egybekötött előadás, mely egyrészt a roma probléma társadalomtudományi hátterét volt hivatott tisztázni, másrészt a migráció, illetve a migránsok és az őket körülvevő társadalmi hangulat állt a rendezvény homlokterében. A rendezvény az EU Akadémia által szervezett, diákok számára nyitott és ingyenes rendezvénysorozat részeként most a BGF közösségi terében kapott helyet, ahol mindenkit nagy szeretettel várnak a szervezők. A megnyitón ért élményeket most szeretném Veletek is megosztani!

Fleck Gábor, a BGF oktatója

A kiállítás két, egymástól elkülönülő képanyagból áll:

A bejárattól balra az EU Akadémia diákjainak képei kerültek bemutatásra, melyeket egy kolozsvári látogatás során készítettek. A hely szellemét igyekeztek valamilyen módon vizuálisan „nyakon csípni”. A helyiségbe lépve balra fordulva pedig egy romániai roma közösségeket vizsgáló szociológiai terepmunka fotóanyagból láthatunk válogatást. Három nézőpontból látunk itt bemutatva különböző roma közösségeket: egyrészt a terepkutatók által készített fotókon külső nézőpontból, másrészt a közösség tagjai által saját magukról, másrészt e közösségek családi fotóalbumaiból láthatunk egy kis válogatást egy albumba rendezve. A terepen dolgozó kutatóknak az is feladatuk közé tartozott, hogy az emberi megismerés nézőpontjait ne csak verbális, hanem képi úton is kifejezzék. A válogatás inkább szól a nézőpontok sajátosságairól, jellemzőiről, mintsem a romákról. Minden kép egy külön élettörténet, ezek a képek mesélnek nekünk. Arra igyekeznek ráébreszteni minket, hogy az a cigánykép, melyet a médiából ismerünk, mennyire nem fedi azt, ahogy egy közösséget közelről megismerő kutató mutatja be ugyanezt a témát, és milyen nagyon távol áll attól, ahogy a romák magukat szeretnék láttatni. Az üzenet egyértelmű: ha közelebbről megismersz egy közösséget, egy népet, felfedezed, hogy nem is annyira különbözik Tőled.

A kiállítással egybekötött konferencián prezentációt tartott Perger István, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kommunikációs osztályvezetője, Gyulai Gábor, a Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetője, Szalai Boglárka, a TÁRKI kutatója és Fleck Gábor, a BGF oktatója, aki a fent említett, 2007-es romániai kutatás vezetője volt. A beszélgetést Nyárádi Gáborné vezette, a BGF Kommunikációs Tanszékének tanszékvezető tanára.

Nyárádiné a konferencia indítójaként maga is ezzel kezdte: „- Ne csak nézz, láss is!” Az előadásokat lezáró beszédében pedig megjegyezte: „- Ne a tükröt okold, ha a képed ferde!”

Gyulai Gábor előadásából kiderült, hogy a magyarok tartanak az erős migrációtól, félnek az ismeretlenektől. Többnyire jelentősen nagyobbra becsülik a migránsok számát Magyarországon, mint azt a valós számok bizonyítanak. Volt példa arra, hogy egy rendőr egy előadáson azt vetette fel, hogy szerinte 5 millió kínai él ma Magyarországon. Egy kisebbségi csoport létszámának túlbecslése mindig az adott népcsoporttal szembeni előítéletek kifejeződése: félelem, tartózkodás az idegenektől. A magyar társadalom meglehetősen xenofób, azaz idegengyűlölő.

Magyarországon ma – a teljes lakossághoz viszonyítva -, 2% a külföldi állampolgárok aránya , ami ugye töredéke a lakossági becsléseknek. A feszültség kerülhető lenne, ha befogadóbbak lennénk, nem ódzkodnánk az új dolgok felé való nyitottságtól és igyekeznénk minden emberre emberként tekinteni. A kutatások azt is kimutatták, hogy aki ismer arabot, zsidót, cigányt, kínait, az a személyes pozitív tapasztalatainak következtében képes humánusan gondolkodni a kérdéskört illetően – az előítéleteket a megismerés hiánya táplálja.

A Tárki kutatásában a megkérdezettek 52 százaléka számít kínaiak, 29 százaléka zsidók, 25 százaléka arabok és 19 százaléka afrikaiak „beözönlésére” az országba. Ami emellett szintén megdöbbentő adat, hogy 50 százalékuk nem fogadna el romát se családtagnak, se szomszédnak, se kollégának, és 57 százalék% nem engedné, hogy a gyereke cigány kisgyerekkel barátkozzon. E kutatás is rámutat arra, hogy a megismerés javít a tendencián, tehát aki személyesen ismer cigányt, arabot vagy zsidót, jobban elfogadja jelenlétüket. Látjuk tehát, mi a feladat: a tudatlansággal, az elutasítással és az ezekkel szoros összefüggő sztereotípiákkal kell „felvennünk a harcot”.

A politikában ma szinte senki nem mer ezekről a problémákról beszélni, pedig hatalmas súlyuk van: mindennapjainkat határozzák meg alapvetően. A közgondolkodás is hibás, a közvéleményt és az egyéni véleményeket is meg kell változtatni – és ne adjuk fel, mert meg is lehet. A zsidók, a cigányok, az arabok, az afrikaiak vagy a kínaiak épp ugyanolyan emberek, mint mi, csak talán más a bőrük színe, vagy a szemük, de a lelkük ugyanúgy működik, mint nekünk. Vágyakoznak, várnak, szeretnek, rohannak, remélnek, mint mi.

Merjük őket megismerni!

Author: Narancsik Virág

narancsikvirag@gmail.com