GÖRÖGORSZÁGI HELYZETJELENTÉS

A nemzetközi és a görögországi média óránként közvetít információkat a görög válsághelyzet állapotáról, amely látszólag óriási káoszt okozott Görögországban, és az egész világra kihatással van. A hangulat nem csak a fővárosban, de a turisták által legkedveltebb szigeteken is érezhetően megváltozott. Mindenki a hétvégi népszavazásra készül. Lefkada szigetének fővárosában, Lefkasban élek, így lehetőségem nyílik arra, hogy saját szemmel követhessem az eseményeket.
Egy hónapja élek Görögországban, Lefkada szigetén, amely a Jón szigetvilág negyedik legnagyobb szigete. Egy Európai Uniós projekt kapcsán érkeztem ide. Önkéntesként dolgozom egy helyi egyesületnél, közben pedig próbálok integrálódni a helyi görög közösségbe is. Az országot fenyegető válsághelyzet már érkezésemkor nyilvánvaló volt, viszont az utóbbi napokban bekövetkezett eseményekig ez kevésbé volt érezhető a helyiek körében.
Lefkasban, a sziget fővárosában viszonylag csendes az élet, a lakosság nagy részét (nagyjából 80%-át) ilyenkor nyáron a turisták teszi ki, akik most, a válság idején is békésen sétálgatnak a kis utcácskákban.
A görög életvitelről általánosan elmondható, hogy a két pólusa van: a nyár és a tél. A szigeten jellemzően mindenki a turizmusból él, ezen kívül kevés a lehetőség. Nyáron mindenki aktív, sokan két munkahellyel próbálják meg kitermelni a téli életszínvonaluk fenntartásához szükséges pénzt is, hiszen a hidegebb évszakban az élet jócskán lelassul, szinte megáll. Már az első napokban megcsapott annak a hihetetlen nyugalomnak a szele, ami a görög mentalitás alapvető jellemzője: mindent csak lassan, nyugodtan. Az életérzés megnevezésére külön kifejezésük is van: siga-siga, vagyis: lassan-lassan, csak nyugi. Mintha semminek, ami körülöttük történik, nem lenne igazán tétje vagy következménye…

Lefkada, Görögország (A szerző saját felvétele)
Lefkada, Görögország (A szerző felvétele)

Annak ellenére, hogy itt, Lefkada szigetén kevésbé érezhető a nagyobb városokra jellemző feszültség, már az első napokban volt szerencsém egy kisebb hangosbemondós vélemény nyilvánítással egybekötött utcai megmozdulást végignézni. Az alapjáraton nyugodt, turistákkal teli kisvárosban kicsit szokatlannak hatott a politikai kommunikációnak ez a direkt formája, amely egyből az ókori görög utcai szónokokat juttatta eszembe. Rendszerint a helyi kommunista párt az, aki hetente az utcára vonul, hogy egy-két felszólaló és lelkes zászlólengető segítségével a helyi főtéren próbáljon meg nyomást gyakorolni a közvéleményre. Természetesen az utóbbi időszakban nyilvánvalóan a görög válság és a függetlenedés melletti kardoskodás volt a tüntetések témája.
Ezt leszámítva a helyiek látszólag továbbra is békésen iszogatják szieszta idején a jeges kávéjukat a pici kékterítős asztalok mögött, bár a beszélgetések nagy része a válsággal és az Unióval kapcsolatos. Minket, külföldi önkénteseket csak közvetetten érint a dolog, mégis az utóbbi napokban körünkben is mindig izzik a levegő amikor szóba kerül a görög helyzet. A helyi görög barátainknak többnyire határozott véleményük van a dolgokról, viszont senki sem pánikol.
Görögországban a stressz ritka, mint a fehér holló.
Az elmúlt hétvégén a helyi művelődési központban – amit kulturális központként emlegetnek a helyiek – görög helyzettel kapcsolatos vélemény nyilvánító összejövetelre invitáltak minket is a helyi görög barátok. A nagyjából békés keretek között zajlott megbeszélésen mintegy ötven ember vett részt. A fő téma a hétvégén sorra kerülő történelmi jelentőségűnek ígérkező vasárnapi népszavazás volt. A Lefkasban élők véleménye akkor még úgy nézett ki hogy az oxi (nem), felé mutat, vagyis nem szeretnének tovább a Trojkától ( Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF) függeni, azonban ahogy az idő telik, úgy tűnik egyre többen bizonytalanodnak el a helyest választ illetően és állnak át a nai (igen) táborába.

Facebook mém a nem-re szavazók táborától
Facebook-mém a „NEM”-re szavazók táborától

Az önkéntes projekt részeként egy internetes rádiót is működtetünk, így lehetőségünk volt elbeszélgetni néhány helyi görög szigetlakossal arról, hogyan szavaznak majd a hétvégén, illetve hogyan látják Görögország jövőbeli helyzetét a nagy döntés után.
A nem pártiak – vagyis akik a további pénzügyi támogatás és az ezzel járó megszorítások bevezetése ellen szavaznak majd hétvégén – meg vannak győződve arról, hogy Görögország számára csakis a hólabda effektus – az újabb kölcsönök elfogadásának – megállítása jelenthet reményt. Sokan osztják a véleményt, hogy valójában a görög adósság nem más, mint az érdekeltek által mesterségesen kreált és szándékosan a végsőkig fokozott félelmetes euró nullák sorozata, amelynek egyedüli célja az ország feletti hatalom megtartása.
Az igen pártiak elviekben egyetértenek ugyan a másik oldallal, viszont számukra a rövid távú pénzkimentés sokkal fontosabb. Nyilvánvalóan sokan közülük bankkölcsönnel rendelkeznek, vagy egyszerűen félnek a nemet mondással együtt járó bizonytalan helyzettől.

Athéni tüntetők egy "igen" feliratú zászlóval (Forrás: abendblatt.de)
Athéni tüntetők egy „IGEN” feliratú zászlóval (Forrás: abendblatt.de)

„Egyetértek azzal, hogy egy hét talán kevés ahhoz, hogy egy népszavazást megfelelő módon előkészíthessenek, így kevés információnk van arról mit is jelent valójában a nem és mit jelent az igen. Ennek ellenére ott leszek vasárnap és nemmel fogok szavazni. A görög gazdaságnak erre a döntésre mindenképp szüksége van ahhoz, hogy 5-10 éven belül helyre állhasson a gazdasági rend. Bár a szavazás eredményétől függetlenül mindenképp nehéz éveknek nézünk elébe.” (B. 30 éves, munkavállaló)
„Azt hiszem a népszavazásról való döntés bejelentésekor még mindannyian biztosak voltunk abban, hogy az egyetlen helyes döntés a nem. Most azonban, hogy a bankok bezártak és a helyzet kiéleződött, szerintem mindenki igennel fog szavazni, mivel mindenki félti a pénzét. Ez egyfokú hatalomgyakorlás Görögország fölött az EU részéről. Ennek ellenére remélem, hogy az eredmény a nem lesz.” (P., 26 éves, munkavállaló)
„Nem tudom mi fog történni. A Facebookon nagyon sok nem-re buzdító felszólítást láttam, ugyanakkor nagy az igen-re szavazók tábora is. Ők azt vallják, ha nem-el szavazunk, a teljes káosz és csőd elkerülhetetlen lesz. Őszintén megmondva tanácstalan vagyok, mindkét lehetőség nagy kockázatot rejt magában.” (I., 23 éves munkavállaló)
„A hétvégén nemmel fogok szavazni, bár tudom, hogy sokan igennel szavaznak majd. Nem tudom melyik a helyes döntés. Ha győz az igen, remélem, kicsit helyrejön majd az ország helyzete, ha viszont a nem győz, készen állok majd arra is hogy, fizetési eszközként újra a drahmát használjam.” (K., 34 éves, vállalkozó)
„Várható volt, hogy ez bekövetkezik, hiszen már több mint négy éve tart ez az állapot. Európai barátaink elhitették velünk, hogy olyan új pénzünk lesz, amely majd jobb életet biztosít számunkra. Feladtuk a régit, és belementünk a játékba. Az igazság az, hogy hozzászoktunk ahhoz, hogy jól élünk. Elhitették velünk azt, hogy minderre szükségünk van, most pedig képtelenek vagyunk törleszteni az adósságainkat…A megoldás véleményem szerint az, ha merünk nemmel szavazni vasárnap. Úgy látom azonban, hogy a görög társadalommal úgy gondolja, nincs más opció csak az, ha elfogadjuk azokat feltételeket, amelyeket mások diktálnak. Nyomás alatt vagyunk. Nemmel szavazok majd vasárnap, viszont az én nem-em nem az Unió vagy az euróra való nemet mondást jelenti, csupán azoknak a feltéteknek a megtagadása, amelyeket nem mi alkottunk, és amelyet ránk próbálnak erőltetni.” (D., 58, vállalkozó)
Talán a legfontosabb kérdés a népszavazással kapcsolatban nem is az, hogy igen, vagy nem a válasz, sokkal inkább az, hogy nagyon sok ember nem érti mire is mond nemet, avagy igent. A népszavazást nagyon sokan ugyanis nem a mások által diktált pénzügyi megszorításokról való döntésként értelmezik, hanem egyenesen arról készülnek dönteni maradjon-e Görögország az eurózóna és az EU tagja avagy sem. A média befolyása is nagy, ami érezhetően napról napra több embert állít át az igen-pártiak oldalára.
Ami biztos, az az, hogy a hétvégéig egy cent sem hagyhatja el az országot, a bankok ugyanis hat napra bezártak, ezzel egyidejűen befagyasztottak minden nemű külföldre történő pénzutalást. A helyiek a bankautomatákból maximálisan napi 60 euró készpénzt vehetnek fel. Ezt megelőzően ugyanis Lefkasban is sorok álltak az automaták előtt, így nehezen lehetett olyan egységet találni, amelyben még volt valamennyi készpénz. A kártyás fizetés továbbra is működik, és természetesen a turisták a megszorítások ellenére továbbra is szívesen fogadott vendégek az országban. Rájuk a megszabott 60 eurós korlát sem vonatkozik, már ha találnak valamennyi pénzt a megkopasztott ATM-ekben.
Nyilván a görög helyzet nem új keletű, és némi kulturális vonzata is van a dolognak. A nyugodt temperamentumhoz szokott görögök számára különösen ijesztő egy egyszerű igennel vagy nemmel dönteni ilyen rövid idő alatt egy olyan kérdésben, amelynek komplexitása szerteágazó és komoly történelmi hátteret is rejt magában. Az általános vélemény azt mutatja, hogy bár vannak, akik határozottan kiállnak a véleményük mellett, a többség egyszerűen tanácstalan. Azt pedig, hogy mi következik a szavazás után végképp senkinek nincs bátorsága megjósolni.
Az eddigi történések függvényében könnyen elképzelhető akár az is, hogy még a hétvége előtt megállapodás születik, így egyáltalán nem lesz szükség arra, hogy – látszólag – a görög nép döntsön majd saját sorsáról. 

Author: Sipos Emőke

Az egyetemen közgazdaságtant és szociológiát tanult, majd multikulturalitásból szerezett mesteri diplomát. 2015-ben végzett a Budapesti Metropolitán Egyetem (korábban BKF) szakirányú továbbképzésén. Első éveit a munka világában közgazdászként kezdte, majd több mint három és fél évig dolgozott pr-felelősként Erdély első akkreditált magyar nyelvű egyetemén, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Jelenleg a görögországi Lefkada szigetén dolgozik önkéntesként. Kapcsolat: siposb.emoke@gmail.com