Filmek

Amikor a csillagok összeállnak

A „Varázslatos Fellini” című dokumentumfilmben a Maestro hangot ad véleményének, miszerint, úgy gondolja a zenészek – Nino Rota mindenféleképpen – kapcsolatban állnak valami testetlen, megfoghatatlan, számára ismeretlen zónával, ahol már létezik az adott dal, csak le kell hívni őket ebbe a dimenzióba. Pl. Az édes élet és a 8 és ½ zenéjének is valahol már léteznie kellett, nem tudja elképzelni egy zenemű szeme láttára való születését. Furcsa ezt olyan ember szájából hallani, aki forgatásain pályafutása előrehaladtával egyre jobban elfordult a forgatókönyv használatától. Anita Ekberg emlékezik szintén ebben a dokumentumfilmben, Az édes élet forgatásakor hiányolta szövegkönyvét. Érdeklődésére, „majd mind együtt írjuk meg a szöveget szép lassan, ahogy jön”[1] – felelte a Mester.

Két világ határán mozoghatott. Gyakran nem tudott különbséget tenni emlék és képzelet között, valahol e két territórium találkozásán lebeghetett, ahol munkásságához mindkét világ gyümölcséből szakajthatott. Filmjeiben rendre megjelennek gyermekkori élményei, melyet kiegészít dús fantáziája hozamával.

Szereplőinek gyakran nem adott pontos instrukciókat, ehelyett aktuális jeleneteiket előjátszotta. Mindig az adott pillanatra koncentrált, de kíváncsi volt mi zajlik éppen az időben máshol. Például mindig érdekelte, mi történik a kasszában vagy a ruhatárban, míg ő bent ül a moziteremben. Így alkotott maradandót. Az általa kevésbé kedvelt Hollywood 5 Oscar-díjjal jutalmazta. Egyes filmjei kifejezetten kudarcot vallottak a piacon, például A fehér sejk, ami után egy korabeli kritikus kijelentette: ez volt Fellini első és valószínűleg utolsó filmje is. Ipar és művészet két külön világ. Visszatérő problémája ez az olasz filmvilágnak…

Képregények vonzásában – A fehér sejk (1952)

Fellini első önálló rendezése 1952-ben készült el, mely hűen tükrözi az aktuális időszak viszonyait. Sohasem beszél a problémáról, feladatról, megjeleníti azt. A 40-es évek végén az olasz mozi újabb válságát éli. Özönlenek az import filmek, azok háromnegyede amerikai[2]. A filmpolitika a bérlők és mozisok kezében, akik igyekezvén a legolcsóbb filmeket vetíteni, az amerikai produkciók felé fordulnak. Ellenben a Maestro szájából nyilvánosan soha nem hallhatunk sajnálkozó szavakat. Ő csupán filmezni szeretne. Néha megemlíti, nehéz pénzt szerezni egy-egy új ötletéhez. Úgy gondolom, ez inkább területi sajátosság.

A fehér sejk Rómában és környékén játszódik, eredetileg Antonionit kérték fel megrendezésére, ám végül visszamondta, Fellini kamerái így kerültek a díszletek közé. Forgatókönyvét ő írta barátjával, neve így jöhetett szóba. A sajtó már első alkotásában megjelenik, ha a történetének nem is látványos része. Cselekménye röviden: egy nászutas házaspár, Ivan (Leopoldo Trieste) és Vanda (Brunella Bovo) Rómába érkezik a rokonokhoz. A feleség elszökik egy képújságból forgatott film főszereplőjével – a fehér sejkkel, Fernando Rivolival (Alberto Sordi) – találkát adni, akivel különféle ártatlan kalandokba keveredik. A rokonok alig várják az új menyecske megismerését. Ivan nem győzi felsorakoztatni kifogásait, miért nem tud megjelenni felesége a családi programokon. Vanda hosszas elmaradása után nem mer visszatérni, távolmaradása a rokonok körében egyre gyanúsabb. Esetlen öngyilkossági kísérletét követően előkerül, a családtagok így megismerhetik végre a feleséget, így együtt mehetnek a következő programra, a pápai fogadásra.  Ebben a filmben lényegében már minden megtalálható, ami jellemzője, termőtalaja a rendező későbbi költészetének.

Alapelemek

Család: a biztonságot nyújtó alap rendszer, élén a családfővel, a tekintély, aki szervezi és irányítja azt.

Vallás: a szentség, a rokonság korelnökénél nagyobb tekintély. Pápai fogadás formájában jelenik meg, a legfontosabb része a családi programoknak.

Ideál: Rivoli, a fehér sejk, akihez Vanda menekül az élet problémái elől, úgy gondolván ott megoldást talál.[3]

Hatalmas női idomok, anyáskodó karakter: a fehér sejk felesége, Anita, domináns személyiség, megjelenénésre az addig magabiztos sejk kisgyerekké zsugorodik.

Cirkuszi vonások: Fellini gyerekkorából fakadó elemek, pl. a fehér sejk két fa közé magasan felfüggesztett hintán jelenik meg először a képen, akár egy trapéz-előadó. Az örömlányoknak panaszkodó férj felvidítására az egyik, Cabiria (Gulietta Masina) tűzfújót fogad.

Szexualitás: többször megemlékezik a Maestro, hogy forgatások alkalmával egyedül a nemiség hiányzik neki. Szinte minden alkotásában valamilyen formában megjelenik. Itt a fent említett jelenet erejéig, emellett Anita alakja is vonzalmat kelt a rendezőben nyers modorával és erős, karakteres bájaival. Később Cabiria éjszakái címen külön foglalkozik erre épülő témában a területtel.

Torz alakok: karikaturista jellemábrázolás, mind a személyiségek, mind az alakok eltúlzottak, olykor színpadiasak (egyes kritikák szerint ez az elsőfilmes Fellini hibája, rossz szereplőrendezés, én szándékosnak vélem, ami későbbre tökéletesedik). Szemügyre véve a filmben lévő fehér sejk forgatásának stábját, néha cirkuszi csapatnak tetszik.

Spiritualitás: összefügg az utazással, a kereséssel, Rómával.  Itália szívének szemében megfoghatatlan varázsa volt, sosem tudott elszakadni tőle hosszú időre, erős kapocs fűzte ide. Úgy érezte itteni világunkon kívül lennie kell valamilyen másik valóságnak, magasabb összefüggésnek. Olykor kevésbé feltűnően, de gyakran szereplő elemei művészetének. A fehér sejk estében előző életre való utalás, vagy a csillagok kérlelő vizsgálata, egyfajta csodavárás. Külön filmet is szentelt neki, Júlia és a szellemek címmel, melyben a főhős lelki bolyongása közben e területen, szellemidézéssel keres választ.  Nem feledkezhetünk el az örök tervről, G. Mastorna utazásáról sem.

A szerelem: Róma. Több filmje nyitójelenetében érkeznek meg a szereplők vonaton, akár ő annak idején 38-ban. Történetei túlnyomórészt itt játszódnak. A Mester minden zsigerében jelen van. Külön a főváros nevével fémjelzett alkotásában adja vissza milyennek látja áhított otthonát.

Végül az elmaradhatatlan Nino Rota[4], aki emlékezetes zenéivel haláláig hű alkotótársa, munkája meghatározó része remekműveinek. Ritkán említi őt a Művész, Rota olyan egyedülálló részét képezi alkotásainak, azonnal megérti őt és mindig megtalálja a megfelelő hangot, nem kell sokat foglalkoznia így a zenével.

Képregény és sajtó

Ebben az időszakban a legolvasottabb sajtótermék – főleg nők körében – a képújság, vagy képregény (fumetto, fotoromanzo – olasz). Fellini számára ez kifejezetten kedvező időszak, hisz maga is rajong a hasonló kiadványokért. Az Egyesült Államokból származó műfaj hamar elterjedt a világban. Kezdetben néhány képből álló mókás szóbuborékokkal tűzdelt szórakoztató újság-kiegészítések voltak. Mi lehetett a képregények titka? Valószínűleg azért volt nagy sikere Olaszországban, mert az emberek egyszerű könnyed humorra éheztek a sok nemzeti megrázkódtatás után. Olyan kalandokra vágytak, mint A Fantom, Tarzan vagy az X-9-es titkos ügynök historiája.[5] A film ezzel ellenben tükröt tartott a társadalomnak amely, nem mert igazán szembenézni önmagával. A bérlők filmpolitikája mellett ez is hozzájárult a 49-es olasz filmválsághoz.[6] A neorealizmus alapgondolata a kisember története, aki a mindennapi élet problémáival küzd. A sztárvilág ezzel párhuzamban továbbra is él.

Másik érdekes és témánkkal kapcsolatosan fontos képsor Ivan rendőrségi jelenete. A család becsülete érdekében félve mer bejelentést tenni Vanda eltűnéséről,[7] nehogy viszontlássa a másnapi újságokban esetüket.

Felvillan a sajtó átütő ereje. Azt sugallja, a Rómában magas beosztásban dolgozó nagy bácsi – aki még egy pápai fogadást is el tud intézni, mi több, időpontot módosítani – sem tudná megakadályozni a történtek sajtóvisszhangját. A családra nézve szégyen lenne, ha kiderülne, megszökött köreikből valamelyikőjük, elárulva ezzel, nem érzi jól magát közöttük, gyanúba keverve ezzel a családot.

Fellini összesen 7 filmjében ad hangot a sajtó és újságírás különböző formáiról, mely 23 önálló rendezésű műve között elég jelentős, 1/3 feletti arány. Ismerve valahány ezzel foglakozó alkotását, úgy vélem ez a film olyan ügyben is előfutára a későbbieknek, hogy megteremti a sajtóval kapcsolatos saját klímáját: vigyázz, a sajtó veszélyes! Lehet érte, vagy az egyes területein szereplő hősökért, esetleg azok megtestesüléséért (fehér sejk) rajongani, de lehet tőle tartani is, mint kevés dologra tekintettel lévő információközlő iparág. Vanda rajongása ez a sajtó produktuma iránt és egyben Iván rettegése annak másik termékétől.

A képregény külön művészet. Felhasználható ugyanúgy propagandaeszközként, akár a film. Figyelemelterelő mechanizmusuk kiválóan működik, hasonlóan a század első felében készült magyar filmekéhez. Megtévesztő lehet az utókorból visszatekintve. Az ember belefeledkezve egy-egy alkotásba – kivált kellő ismeretek híján – azt gondolhatja, az adott kor nagyobb problémáktól mentes örömvilág.

Iván sajtótól való félelmét továbbgondolva megérthetjük Fülöp Géza korábban idézett gondolatát, miszerint a sajtó az adott kor tükre. Ivánnak fájna, ha a sajtóból is azt látná, ami a valóságban is történt, éppen elég baj feldolgoznia magában felesége eltűnését, mint sem nyilvánosság elé kerüljön, és esetleg magyarázkodásra kényszerüljön. Figyeljük meg Az Édes élet kapcsán ez, hogyan köszön vissza a gyakorlatban! Forduljunk a kor alakuló konformista szájízéhez a neorealizmussal kapcsolatban. Minél nagyobb az ilyen stílusban készült filmek nemzetközi sikere, annál többen látják az olasz társadalom belső problémáit, ami egyébiránt nem tartozik másra, vagy ami kifelé nem látszik, az nem létezik, így megoldódhat a probléma.

A sajátos nosztalgiába ültetett rövid történet nagyon kifejező, ám itt még Fellini hangja bátortalanabb. Ugyan forgatókönyvírókét már tapasztaltnak számít, kialakult költészete van, rendezőként még várnunk kell terjedelmesebb, összetettebb műveire. Nézzük meg érdeklődésünk tárgya 8 évvel később, miként kerül elő az újságírással foglalkozó újabb művében, Az édes életben, a már nemzetközileg ismert rendező alkotásában. Ennyi idő alatt számos dolog megváltozott Itáliában.