SZERELEM? ARRA NEM LEHET ESKÜDNI

Akik a monogám életformával járó kisebb családra vágynak Kamerunban – azaz férjre, három-négy gyermekre –, azzal érvelnek, hogy „a kevesebb gyerek kevesebb költséget jelent”, azaz egy gyereknek több jut, és a férj keresete sem oszlik meg a sok feleség között. (A „Boszorkányok, sámánok, varázslók – Esuföld, Kamerun” című, hamarosan megjelenő könyv szemelvénye. A Szerk.)

Az illusztrációk a könyv szerzőjének felvételei
Az illusztrációk a könyv szerzőjének felvételei

Esu törzsi királyságában a poligám házasodási forma jelenti a hagyományost, amit a keresztény egyház is (bizonyos megkötésekkel), mint saját törzsi kultúra részét, elfogad. A feleségek egy udvartartásban élnek, gyerekeiket együtt nevelik, viszont külön tűzhelyük van, külön konyhát tartanak, külön vályogtéglás viskóban laknak. Ha valamelyikük meghal, ami gyakran előfordul, gyerekeit a többi feleségtárs magához veszi, felneveli; a rokonsági kapcsolatok néhány generáció után annyira elbonyolódnak, hogy feltérképezésük komoly kihívást jelent az erre vállalkozónak. Némi segítséget az anyai ágon történő névátadás nyújthat, és itt most nem csupán az anyának ajánlott tisztelet jeléről van itt szó, hanem a poligám életforma diktálta ésszerűségről is. Ha ugyanis két vagy több feleségtárs ugyanazt a személynevet választja gyermekének, lévén apjuk ugyanazon férfi, lehetetlen nevük szerint megkülönböztetni őket.
Ha a poligám családban az anya-apa szerep állandó is, a szerepet alakító személy gyakran változik. Biológiai anya csak egy van, viszont anyából számtalan lehet, például az apa összes felesége, de bárki más, aki ideig-óráig betölti az anya-szerepet, azaz akinek házában a gyerek helyet kap.
Hogy ki miként választ feleséget magának, az nem a szerelmen múlik, a választás és döntés ennél sokkal pragmatikusabb. A fellángolás nem tart sokáig, ezt ott is tudják és komolyan is gondolják. A házasságot ritkán törvényesítik, igazolásra csak annak van szüksége, aki valamilyen célját érvényesíteni akarja vele.
Aki monogám életforma és Isten által áldott, templomi esküvő mellett is dönt, ezen később változtathat, és újabb feleségeket vehet magához, újabb templomi esküvőt viszont nem kérhet, de gyerekeit megkereszteltetheti.
A családban jól megosztott szerepek vannak: az anya gyereket szül és nevel, megmunkálja a földet, begyűjti és értékesíti a termést, az apa dolga a gyermekeknek szükséges pénzt megszerezni.
002
Godwin kollégám az anyjára bízná, hogy válasszon feleséget neki.
– Az anyádra? – kérdem.
Igen, mert ő ismer engem, tudja a természetem és olyant keres, amilyen nekem kell – válaszolja.
– Mi a legfontosabb a házasságban? – kíváncsiskodom tovább.
Hogy egyezzék a két ember természete – mondja minden kétséget kizáró határozottsággal.
Mit jelent szeretni egymást?
Elég egyszerűen fogalmaznak, például: ha én szeretek egy lányt, mondja a férfi, veszek neki szappant, ezt-azt, ő elfogadja és örül neki. Ha ő is szeret, akkor meglátogat, be-beugrik hozzám, ha vásárolni akar magának valamit, akkor szól nekem, és ha éppen nincs pénzem, akkor sincs semmi baj, megérti, és nem követelőzik. Szerelem? Arra nem lehet esküdni, mondják többen is.
A fiú választja ki a neki megfelelő lányt, majd szándékát közli a családjával (az is elfogadott, bár nagyon ritka, hogy a lány választ férjet magának, ilyen esetben viszont változnak a szokások).
A szülők tartózkodása, ellenvetése, bárminemű kifogása (a lány családjának anyagi helyzete, karakterbeli tulajdonságai, társadalmi státusa, esetleges boszorkány családtag(ok) jelenléte, fogyatékosok családon belüli halmozódása) megváltozhatatlan akadályát jelenti az egybekelésnek. Ha a fiú szüleinek tetszik a kiválasztott lány, akkor megkezdődik a lánykérés és az ezt követő hagyományos házasság hosszas procedúrája. A fiú szappant ad a lánynak, aki elfogadja az ajándékot, hazaviszi és közli szüleivel a fiú szándékát. Ha a szülők kifogásolják a fiút vagy családját, akkor a lánynak vissza kell adnia a szappant: a házasság nem jöhet létre (előfordulhat, hogy a lány szülei nem ismerik a fiú családját; ebben az esetben hét nap alatt meg kell szerezniük a szükséges információkat). Ha a szappan marad, akkor a kérő ajándékot küld a lány anyjának, és néhány hónap múlva kezdetét veheti a menyasszonypénzről szóló egyezkedés.
Hogy a házasságkötés mennyi időt vesz igénybe, az több, rugalmasan kezelt tényező függvénye, akár 10-20 évig is eltarthat, állítja másik kollégám, akinek feleségválasztása, úgy tűnik, mellőzte a romantikát: a fiatal, csinos, gimnáziumba járó, jó családból való lány a templomban tetszett meg neki, videofelvételt készített róla, a felvételt megmutatta az anyjának.
„– Miután anyám jónak találta a választást, vettem egy szappant, odamentem Mbonghoz (a lány neve), és megkérdeztem, hogy lehetne-e kapcsolatunk. Azt válaszolta, hogy gondolkodik rajta. Négy hónapig gondolkodott. Később rájöttem, hogy nem gondolkodott, hanem mindent meg akart tudni rólam és a családomról. Négy hónapig nagyon izgultam, hogy mi lesz a válasza. Amikor azt mondta, hogy ha házasságról van szó, akkor igen, de ha csak barátkozásról, akkor nem, fellélegeztem. Mondtam, hogy én is házasságra gondoltam.”
A menyasszonypénz kifizetése előtt nem kerülhet sor sem templomi, sem hivatalos esküvőre. Ha a férfi bármikor elhagyhatja családját, az asszonyra ez nem érvényes. Saját családjába akkor mehet vissza, ha szülei visszafizetik az egykor érte kapott menyasszonypénzt. Erre a legtöbb esetben nincs mód, és a feleségnek bármennyire rosszul megy a sorsa, férje házában kell maradnia. Ha az asszony egy másik férfi miatt hagyja el a családját (többnyire egy másik férfi miatt), akkor a választott férfinek kell „felszabadítania” az asszonyt, és átadnia a volt férjnek az egykori menyasszonypénz teljes összegét, a gyerekek viszont az apánál maradnak. Nagy baj az internetes ismerkedések miatt van, mondják mindannyian. Mert a nők bedőlnek a hamis ígéreteknek, elhagyják a családot, aztán amikor rájönnek, hogy becsapták őket, senki nem fogadja vissza őket és a gyermekeiket is elveszítik.
A különélés sem ritka: mindaddig, amíg a férfi nem épít házat a családjának, addig felesége és összes gyereke otthon, a saját családjában marad.
Godwin apja például, akinek sok gyereke és még több unokája van, öregkorára fejezte be a saját ház építését Esuban (felesége mindvégig a szomszédos Nigériában, az anyja házában lakott).
A különélés viszont ilyen esetben nem jelent válást, sem a családról való gondoskodás hiányát.
003

A párkapcsolatokban – legyen az poligám vagy monogám –, a kapcsolaton belüli szerepek vállalása és betartása válnak elsőrendűvé: gyerekek nemzése/szülése, a kiadások fedezése.
(„Ha a barátnőmet elhívom egy kávézóba, akkor fizetem az ő fogyasztását, és ha ő barátnőivel jön, akkor az a barátnői fogyasztását is. Azzal szoktam kezdeni, hogy megmondom neki: van ennyi pénzem, ennyit tudok fizetni.”
Ha feleségül veszem, akkor nekem kell gondoskodnom róla, és a gyerekeiről is”).
A párválasztás forgatókönyvében egységes elemeknek tekinthető lépéseket (a fiú „kiszemeli” a lányt, családja véleményezi, a lány családja elfogadja vagy nem a tervezett házasságot, menyasszonypénz és ajándékok egyeztetése) a felek tiszteletben tartják. A család helyeslése ellenére kötött házasság a családból való kitagadással jár, ami egyrészt a menyasszonypénztől és ajándékoktól való eltekintést is jelenti, másrészt viszont a család támogatásáról való lemondással is jár. Ezt a fajta „számkivetettséget” kevesen vállalják, és nem is érdemes, mert sok bonyodalommal, anyagi hátrányokkal jár, nem ritkán átokkal, rossz boszorkányhatással, a fiúk pedig, neveltetésük okán, nem ellenkeznek anyjukkal.
A poligám kapcsolatokban az első feleséget fiatalabbak követik, a gyerekek száma szaporodik, a férfi anyagi kötelessége nő. Az anyagi felelősség elfogadott szabályai szerint a férj kötelessége összes gyerekéről gondoskodni, feleségének kórházi költségeit fedezni, karácsonyra új ruhát venni neki. Az igaz ugyan, hogy az asszonyok sokat dolgoznak, földet művelnek, a termés egy részét eladják, az ebből származó pénz viszont őket illeti, nekik marad. Erre szükségük is van: póthajra és egyéb, nőiességüket hangsúlyozó kellékekre (körömlakk, bizsuk, stb.) költik.
A férj megtartása fontos feladatukká válik, igyekeznek kedvébe járni, csinosnak maradni.
(„Hogy minek kell a póthaj? Hogy a férjem ne unjon rám.”).

Author: Turóczi Ildikó

Egyetemi tanulmányait 1985-ben végezte a temesvári Orvosi Egyetemen. 1990-ben általános orvoslásból szakvizsgázik Marosvásárhelyt, utána általános orvosként, majd családorvosként dolgozik; ezen a területen szerez főorvosi minősítést. Akupunktúrát Bukarestben, addiktológiát Budapesten tanul. Pszichoterápiás képzését (pszichodráma) Romániában kezdi, majd Budapesten egészíti ki. 2011-től szabadúszó orvos, 2011-ben önkéntesként dolgozik Kamerunban, ahova visszatér két évvel később, ugyancsak önkéntesként. Betegellátó intézményt alapít. Megjelent kötetei: 2010: Buen Camino – Jó utat! - a Spanyolországban tett spirituális zarándoklat élménykönyve, magánkiadásban, majd a pécsi Publikon Kiadó által megjelentetve 2013-ban; 2011: Álomcsapda - esszék, elmélkedések, naplótöredékek (magánkiadás); 2012: Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban), Publikon Kiadó, Pécs; 2015: Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun), Publikon Kiadó; 2019: Varázslatok, járványok, missziók (IDR Publikon Kiadó). Elérhetősége: ituroczi@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?