A kórház épületétől nem messze, a falu határában két fiatalasszony nedves agyagot dögönyöz, két lábbal tapodja, puhítja a téglának való anyagot. Tőlük néhány méterre gyerekeik játszanak, a kicsikre a nagyobbak vigyáznak. Az egyik apróság elsírja magát, anyja ölébe veszi, mellére teszi, az egyikre őt, másikra pedig ikertestvérét. Mindenki megnyugszik, anyuka boldogan mosolyog, idilli állapot a bambuszpálmák árnyékában. (A „Boszorkányok, sámánok, varázslók – Esuföld, Kamerun” című, most megjelent könyv szemelvénye. A Szerk.)

A kövekből kirakott pálmaolajprés most üresen tátong, Godwin a működési elvét magyarázza.
– Mankup gazdag hely -, teszi hozzá -, itt nagyobbra nő minden, az ananász is kétszer akkora, mint máshol. A mangó és kakaócserje termése is bővebb, vadhúsért sem kell messze, csak a környező hegyekbe menni. Ott a sziklák alatt, mutatja az irányt, rengeteg denevér él, de bőven akad hangyászsün, hosszúfarkú tobzoska, és ha nagyon messze megyünk, mondjuk többnapi járásra Mankuptől, bár ritkábban, de találkozhatunk leopárddal és oroszlánnal is. A levadászott állatot megsütik, vagy tűzhely fölé lógatott, ritka szövésű vesszőkosárban megfüstölik, piacra viszik és eladják. A kakaócserje termését leszedik, a magvakat rejtő terméshúst kivájják, néhány napig erjedni hagyják, majd a kakaóbabot az udvar földjére terítve szárítják. Kamerun vagy Nigéria nagyvárosaiban árulják, 3-4 kg-ért 2000 kameruni frankot is kapnak.

Godwin azt mondja, hogy neki is van itt földje, most ugyan más bitorolja, de egyszer majd eljön, hogy tisztázza az ügyet.
– Van róla papírod? – kérdem.
– Papír? Az minek?
– Hogy a tulajdonjogod bizonyítsd!
– Tudja a falufőnök.
– Hiába, ha a földedet más használja!
– Épp ez a baj: hogy más használja!
– Ha volna papírod, bizonyíthatnád, hogy a tiéd.
– Senkinek sincs.
Épp ez a baj, hogy papírja senkinek sincs; amíg a földből nem lett áru, addig nem kellett a tulajdonjogot bizonyító papír, viszont a helyzet változott, és sokan gondolkodnak úgy, mint Godwin: a falufőnök tudni fogja…

Tanghekába motoros taxival megyünk, a megszokott módon. Hárman ülünk a kétszemélyes ülésen, és ha a terep nagyon meredekké vagy veszélyessé válik, akkor Godwin gyalog folytatja mindaddig, amíg ismét biztonságossá nem válik. Előfordul, hogy ez több kilométert jelent, ilyenkor megvárom, amíg a sofőr visszamegy Godwinért. A sziklás, köves hegyi út nehéz tereppálya, viszont az egyetlen, ami járható Esu és Tangheka között. Az itt közlekedő motorbiciklik jórészt árut szállítanak az egyik faluból a másikba.
Tanghekában a falufőnök fogad, hellyel kínál, de a fotót visszautasítja, mert nem megfelelő a ruházata, és nem is öltözne át, mert a földjét megmunkálni készül. A közösség létszámáról elég változó információkat kapok, viszont van saját elemi iskolája, és élénk cserekereskedelmet folytat a szomszédos, a folyón túli törzzsel. Birtokjog fölötti törzsi villongások ugyan előfordulnak néha, de ezek nem vezetnek háborúkhoz. Nézzem csak meg, ott a hegygerincen is vannak már saját tulajdonban földek, Bamendából jönnek ide földet vásárolni. A baj az, hogy itt senkinek sincs birtoklevele, hogy kinek mennyi föld a tulajdona, azt a Fon és a falufőnök tudja.
Utunkat nem szántuk egész naposra, de sofőrünknek egy extrafuvara akadt, és kéri, hogy visszamehessen Esuba, annak ígéretével, hogy két óra alatt megteszi az utat. Ez nekünk is megfelel, mert jóval több gyógyszerre és vitaminra van szükségünk, mint amennyit hoztunk magunkkal. Menjen csak nyugodtan, és menjen el a kórházba is, hozzon még mindenből annyit, amennyit csak tud.

Ő elmegy, mi elvégezzük a dolgunkat, lemegyünk a folyó mellé, a folyó partjai közt minikompként szolgáló kenut félórányi időre kölcsönvesszük.
– Van itt víziló? – kérdezem Godwint.
– Víziló? Az kicsit messzebb van.
– Ha messzebb evezünk, láthatunk vízilovat?
– Nem. A víziló mélyen a vízben él, nem jön elő soha.
– Nem jön elő soha?
– Nem. Nem jön elő.
– Krokodilok élnek itt?
– Igen, kétféle is: fehér és fekete. A fekete éjjel jön elő, nagyon veszélyes állat.
– Emberre támad?
– Nem. Mert éjjel senki nem keres krokodilt.
– Akkor miért veszélyes?
– Mert ha felbosszantják, akkor harap.
– És a fehér? Azt láthatjuk?
– Nem. Mert fél az embertől és alámerül.
Egyértelmű, hogy Godwin mindent tud, az is, hogy itt nem fogunk messzire evezni, mint ahogy az is, hogy sem krokodilt, sem más vadállatot nem fogunk látni. Annál is inkább, mert a melegre hivatkozva alsónadrágra vetkőzik, és a kenuból a vízbe ugrik.
– Te tudsz úszni? – kiáltja felém.
– Tudok. És evezni is. És helikoptert vezetni, vadászni, fa tetején aludni…