HOPI EREDETMÍTOSZ

Egy indián teremtésmítosz szerint kezdetben csupán a Végtelen Űr létezett. Semmi sem rezzent, mert nem fújt a szél, semmi sem vetett árnyékot, mert nem világított semmiféle fény. Akkor még csak Tawa – a Nap-lélek –, élt, és néhány kisebb isten. Tawa sajnálta, hogy olyan kietlen a mindenség, ezért a Végtelen Űrből és a saját lényegéből létrehozta az „Első világot”.

Az „Első Világ” egyedüli élőlényei féregszerű teremtmények voltak, akik a föld mélyén, sötét barlangokban laktak. Tawa érdeklődéssel figyelte őket, de csalódottságot érzett. „– Nem tökéletes, amit alkottam. Ezek a lények nem fogják fel az élet értelmét. Viaskodnak egymással, látnak, de nem értenek. Változtatok ezen –, új világot teremtek.”
Tawa hívatta Pókanyót, és leküldte a barlangba, hogy előkészítse a lényeket a változásra.
Pókanyó vezetésével megindultak felfelé, a „Második Új Világba”, és a hosszú út közben nagy átalakulásokon mentek keresztül: kutyákhoz, farkasokhoz, medvékhez váltak hasonlóvá.
Eleinte boldogan éltek a Második Világban, de még mindig nem értették az élet értelmét, és marakodni kezdtek egymás között.
Tawa elégedetlenségében újabb világ teremtésére határozta magát. Leküldte az élőlényekhez Pókanyót, hogy vezesse fel őket a Harmadik Világba. Útközben megint átalakultak, emberekké váltak.
Pókanyó így szólt hozzájuk: „– Most már emberek vagytok. Tawa ezt a helyet adta nektek, hogy békességben éljetek és felejtsétek el a gonoszságot. Ne bántsátok egymást, és próbáljatok megérteni a dolgok értelmét.”
A Harmadik Világban az emberek falvakat építettek, tanultak tüzet rakni, kukoricát termeszteni, cserépedényeket készíteni. Az első időben nem volt semmi baj, de később boszorkánymesterek – „Kétszívűek” –, zavarták meg az
emberek közti egyetértést. Varázsszereik hatására a fiatalok tiszteletlenek lettek, a férjek – más nők miatt –, elhanyagolták feleségüket, a feleségek idegen férfiakkal szórakoztak. A gyermekek piszkosan és gondozatlanul csavarogtak.
Azok az emberek, akik nem hódoltak be a gonoszságnak, hiába próbálták jobb belátásra bírni társaikat.
Ekkor a jó főnökök összegyűltek és megtanácskozták: „mi a teendő?”
A Harmadik Világ egének kupoláján volt egy kis nyílás – a szipapu. Fölűlről sokszor lépések zaja szűrődött le, ezért a főnökök agyagból madarat formáltak, az énekükkel élővé varázsolták és felküldték a Harmadik Világba, hogy
megnézze: kicsoda él ott, és kérdezze meg tőle, hogy feljöhetnek-e a jó emberek?
A madár felröppent és hosszas keresés után rátalált a Legfelsőbb világ urára – Massau urra –, a Tűz és a Halál istenére, aki beleegyezett az emberek kérésébe.
A madár gyorsan megvitte az örömhírt a Harmadik Világba.
A jó főnökök tanakodtak, hogyan juthatnának fel.
Először napraforgómagot vetettek el, aztán fenyőmagot, de hiába nőttek magasra a növények, a „szipaput” egyik sem érte el.
Végül bambuszt ültettek, és annak a szára olyan hosszúra nyúlt, hogy átbújt a szipapun a Legfelsőbb Világba.
A jó főnökök csak az Egyszívű, igazán tisztességes embereket engedték átmászni a bambuszon, de a tudtukon kívül egy Kétszívű lány is feljutott, és vele együtt megérkezett a gonoszság is.
A Legfelső világ sötét volt és hideg. Pókanyó –, aki szintén felment oda – az egyik főnök segítségével, fehér ruhájából egy nagy kört vágott ki, és arra rárajzolta a Hold képét.
Énekeltek fölötte, aztán Pókanyó keletre vitte.
Nemsokára a látóhatár szélén felkelt a Hold, de csak kevés fényt adott és szinte semmi meleget.
Pókanyó meg a főnök ezután szarvasbőrből vágtak ki jókora kört, ráfestették a Nap jelképét és énekeltek fölötte.
Pókanyó azt is elvitte, és hamarosan keleten felkelt a Nap, fényt és meleget árasztva a világra.

A JELENETEK
A kezdetek ábrázolása: Tawa, a Naplélek és az Űr látványa.
Tawa létrehozza az Első Világot, a kezdetleges féregszerű lényeket.
Tawa létrehozza – Pókanyó segítségével –, a Második világot, a kutyák, farkasok, medvék (állatok) birodalmát.
Tawa létrehozza – ismét csak Pókanyó segítségével –, a Harmadik világot, immár az emberek világát.
A Boszorkányok – a „Kétszívűek” –, megzavarják az emberek harmóniáját.
A jó főnökök utat találnak a Legfelső világ felé, Massau istenhez, egy agyagmadár segítségével, a szipapun át.
Sajnos, egy Kétszívű lány is feljut a Felső világban, ahol hirtelen minden sötét és hideg lesz.
Pókanyó és egyik főnök megalkotják a Hold és Nap jelképét. Ekkor létrejön a Fény és Meleg.

SZEREPLŐK
Tawa – a Nap érzékeny lelke.
Féregszerű teremtmények: – kutyák, farkasok, medvék és emberek.
Pókanyó
Massau – a Felső Világi isten.
Boszorkányok, egyértelműen „Kétszívűek”.
Jó főnökök
A Kétszívű lány, gonosz, ártalmas.
Egy kismadár – ő a hírnök.

VILÁGKÉP
Ez az eredetmítosz egy varázslatos kozmológiai világképet tár elénk. A teremtés evolucionista ábrázolással történik: az egyszerű lényekből – az állatokon keresztül –, lesznek az emberek.
Űrből lett a teremtés által a három világ. Az „Első világ” – a féregszerű egyszerű lények világa. A Második világ: az állatok világa. S végül a Harmadik világ: az emberi társadalom világa. Az egyes világok között folyamatos átjárás van: idővel egyre feljebb kerülnek a teremtmények.
Az átjárás a Felső világba egy mágikus kapun át történik – a szipapun –, ez az „axis mundi” története.
A befejező rész a Hold és Nap előhívásának világképe: a Fény és Meleg átveszi a Sőtét és Hideg helyét.
Érdekes ez a megfordítása a teremtésnek: először az élőlények teremtődnek, azután a Nap és a Hold jelenik meg.
A Bambusz is egy átjárási út, a madár a szabadság hírnöke, itt is ezt a funkciót tölti be.

OPPOZICIÓK
Tawa VS féregszerű lények, különféle állatok
Boszorkányok VS emberek.
Jó főnökök VS gonosz emberek.
A Felső Világ ura VS a Kétszívű lány

DIALEKTIKUS SOROK
1. Tawa és a végtelen űr – Tawa sajnálja ezt, ezért létrehozza az első világot.
2. Tawa létrehozza a féregszerű lényeket, akik viaskodnak. Pókanyó segítségével átváltoznak, és a Második Világba lépnek.
3. Állatok nem értenek semmit. Tawa – Pókanyó segítségével –, felküldi őket a Harmadik világba, emberré változnak
4. Emberek falvakat építenek, tüzet raknak – a boszorkányok (a „kétszívűek”) megrontják – az emberek egy része gonosz lesz
5. A jó főnökök tanakodnak. Felküldik a madarat a felső világba. A jók mehetnek fel, így jut fel a Kétszívű lány is.
6. Fent sötét és hideg lesz. Pókanyó és egy jó főnök megalkotja a Hold és Nap jelképét. Létrejön a Nap, a Hold, a Fény és a Meleg.

SZIMBÓLUMOK
Tawa, mint teremtő erő
Az „Első világ” – a kozmosz kezdete, az egyszerű teremtéseké.
A „Második világ” – a Föld állatokkal benépesedik, időben az első világ utáni korszak.
„Harmadik világ” – az emberek világa, a mi életterünk.
Az Egyszívűek – ők a tisztaszívűek –, az igazán jók.
A Kétszívűek – akár a „kétszínűek” – nos, ők a rossz megjelenései.
„Szipapu-axus mundi” – kapu a földi világok és a felső világ között.
Madár – ő a hírnök, a szabadság igazi jelképe.
Massau – a „tűz és a halál ura” – ő az égi hatalom.
Pókanyó – a matriarchális társadalom tekintélye, közvetítő a földi és isteni lények között. Szarvasbőrből kivágott Nap sámánisztikus erő, az alkotásés mágia egyvelege ruhából kivágott Hold is.

„Pókanyó”


A KULTÚRA JELLEGZETESSÉGEI
Ez az eredet mítosz egyik legszebb indián mítosz. A mítosz egy összevont formája a négy világ mítoszának. Sok indián kultúra kölcsönöz belőle részeket, de ez egy hopi mítosz.
A kozmológiai, teremtésmítosz az állatok, emberek teremtésének, átváltozásának mítosza, amely tartalmaz mágikus elemeket, útközben a világok között átváltoznak. Hihetetlen a hasonlóság a Bibliai történetekkel és hihetetlen az evolúció etapjainak követése a mítosz folyamatában.
Az átváltozások, ember-állat a nagualizmus történetében is megtalálhatók, de ott nem egy fejlődési sor átváltozásai, hanem egy mágikus metamorfózis, bizonyos célok elérésére. Ebben a mítoszban az átváltozás szinte
önmagától történő folyamat. Az evolúcióban mindig jobb, értelmesebb lények jönnek létre.
A boszorkányok –  kétszívűek -, az indián kultúra mágikus alakjai, már az aztékoknál is a jóság és gonoszság, az erő és az isteni közvetítés a szíven keresztül történt.
A boszorkányok megrontják az embereket, felborítják az erkölcsi rendet. A boszorkányság megitélése mindig kettős szerepet töltött be az indián kultúrákban. Bár hittek a boszorkányok erejében, úgy vélték rontást hoz az emberekre.
A madár, akit felküldenek, szintén fontos eleme az indián mítosznak, a madár közvetít a világok közt, ő a szabadság és a remény jelképe.
A Szipapu, a kapu a földi világok és a Legfelső világ közt, az axus mundi, az átjárás az istenek és emberek közt, ami csak a beavatottaknak lehet.
A növények közül a bambusz biztosítja ezt az átjárást, valószínű, hogy ez egy értékes növénynek minősült, ritkább, mint a kukorica.
Pókanyó sok indián mítoszban megjelenik, ő közvetit az istenek és emberek közt, irányit és részt vesz a teremtésben. Bölcs indiánasszony, szinte látjuk a pipázó öreg indián asszonyt, aki a törzs nagyasszonya, tapasztalt és bölcs. Tekintélyes és erős.
A mítoszból kiderülnek az erkölcsi értékek és azok lazulásának problémái az indián törzsekben. Ezek a fiatalok tisztelete, a férjek feleségek iránti jó bánásmódja, a feleségek férjük iránt érzett tisztelete é s odaadása, a gyermekek gondozása az emberek erkölcsi normáink betartása, és elítélése azoknak, akik nem tartják be.
A jók feljutnak a Felső világba, a rosszak nem juthatnak fel.
De mégis egy Kétszívű lány feljut és sőtétség lesz ott és hideg. Szükségeltetik a Nap és Hold előhívása.
Pókanyó hívja elő a Napot és a Holdat – egy jó törzsfőnökkel egyetemben. (Érdekes az is, hogy itt az ember is részt vesz az invokálásban. A jó törzsfőnök maga sámán…)
A sámán ének és a szarvasbőr, a fehér rongy a sámán eszközei.
A sámán különleges erejénél fogva és ezzel az ősi Pók Anyóval képes énekével előhívni a Napot és a Holdat, fényt és meleget teremteni még a Felső világban is.Massau úr, a Tűz és Halál ura, a Tűz fontos szimbóluma az életerőnek(ógörögöknél Herakleitosznál is megtaláljuk, tűz az alapja mindennek…)
A Halál ura rendelkezik a jók és rosszak felett. De amikor a Kétszívű Lány , a boszorkány feljut, nem elég a Felső világ megmentésére, ehhez kell Pók anyó bölcsessége és  a jó törzsfőnök éneke.
Az ember közelsége a természethez, a természeti erők befolyásolása, a fény megteremtése a világban, mind az indián mítosz gyönyörű részei, az indiánok hitének központi kérdései.
Ez a kozmológiai mítosz magyarázó, értelmező teremtéstörténet, amely magában foglalja az indiánok békeszeretetének, sorsának és életigenlésének elemeit.
Ez egy letűnt kor gyöngyszeme.
Bár az indiánok tízezreit el lehetett pusztítani, meséjük mégis továbbél annyi kisgyermek álmaiban.

Valahol lelkünk legmélyén mindannyian indiánok vagyunk:
szabadok és felhőtlenek,
a vágyaink mérhetetlen prérijén.

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com

Vélemény, hozzászólás?