Dél-Korea egy idő óta magára vonta a világ figyelmét, hiszen a K-pop, a K-drámák és a magas technológia világa egy olyan ázsiai ország látványosságai, amelyről nemrég még nem sokat tudtunk. Dél-Korea a koreai félsziget déli részén található és egyetlen szárazföldi határa, a demilitarizált terület, amely Észak-Koreával közös. Keleten a Japán-tenger, délen a Koreai-szoros, nyugaton a Sárga tenger határolja. A demilitarizált területre sok kirándulást szerveznek, át lehet menni egy hosszú függőhídon és elgondolkodni mi volt itt ezelőtt. A két Korea 1945 aug.15.éig egy államot alkotott, a második világháború, majd a szigetet kettéosztó háború hatalmas pusztításokat hozott, de a dél-koreai emberek munkájával, alázatosságával és hazaszeretetével Dél-Korea ma a világ egyik vezető hatalma. Ugyanez elmondható Kínáról is. Mindezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Dél-Korea az energiahordozók 96%-át importból szerzi és olyan világcégek központja, mint a Samsung, Hyundai, LG.
1997-ben az ázsiai válság megviselte Dél-Koreát, jól szemlélteti ezt a mostanában nézhető Ha az élet mandarinnal kínál K-dráma is. Akkor Dél-Korea a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult és 58 milliárd dollár értékben kapott segélyt, ami láthatóan lábra állította, de hozzájárul ehhez az is, hogy átalakította a csebol rendszert, beengedte a külföldi befektetőket és felszámolta a gyenge pénzintézeteket.
Nemrég voltam Dél-Koreában, a Gangnam negyedben sétáltam, Szóul leggazdagabb negyedében, amit Psy híressé tett a Gangnam style dalával, melyben a gangnami csebol fiatalokat parodizálja. Psy meghódította ezzel a világot, majdnem 3 milliárd nézettségnél áll a youtube-on Psy dala és ezzel csak Blackpink koreai csapat és a szőke Rose vetekedhet az APT dalával. Gangnam az a hely, ahol nem lehet úgy lemenni a metróba, hogy ne jelenjen meg a legtökéletesebb női arc és mindenhol egy plasztikai sebész reklámja, bármerre is néz az ember.
A negyedben ötven vagy még több emeletes cégépületek egyike előtt este fél nyolckor óvódás korú gyermekek várták a cégből érkező jól ölözött anyukákat, gondolom babysitterek hozták őket. Egyik anyukát megszólítottam, hogy hol van ez és ez a hely, közben kérdeztem tőle pár kérdést. Kiderült, hogy most fejezte be a munkát, egy nagy biztosítócégnél dolgozik, háromezer eurónál több a fizetése, ami kicsit nagyobb az átlagnál. Az átlagfizetés kb kétezer euro. Amíg csak ellátok hatalmas égimeszelők, cégek, irodák, de hol vannak a gazdag kertes házak?- kérdeztem. Kertes házak? Ez Szöul, itt luxusházak, luxus apartmanok vannak-válaszolta. Hát mindennek ára van, gondoltam és majdnem összeestem, amikor megnéztem a cancel culture által most épp padlóra állított Kim Soo Hyun színész gangnami 215 nm-es luxus apartmanjának árát, ami 12 billió wont ér, ezt osszuk el néggyel és ott a 3 milliárd forint. Hogy megbizonyosodjak, jól látom-e, felmentem egy ingatlaniroda honlapjára és kiderült jól láttam. A legdrágább a Cheongnam Penthausban 400 nm körüli apartman 16,4 billió won azaz 12,2 milliárd dollár.
Itt laknak a csebolok és csebolgyermekek, azaz a nagy cégek vezetői és gyermekeik. Az uralkodó réteg.
De mi van a másik oldalon?
A 65 év feletti öregek közel 40%-a mély szegénységben él, azok az öregek, akik egész életükben dolgoztak, és akikért ilyen lett az országuk. Néha nyugdíjuk sincs, sem családjuk, senki, aki figyelne rájuk és az osztrák gazdasági elemző ismerősöm szerint,aki rég óta foglalkozik Dél Koreával, ha ez így megy ez előbb utóbb a társadalom összeomlásához vezet.
Mindezt nem látja a Szöulban sétáló turista, aki lehetek én is. A szállodámban nem találtam a fürdőszoba kapcsolót és az izzó sem égett, uh ennyit megtehettek volna, hogy kicserélik, gondoltam. Amikor odahívtam a recepcióst, mosolygott és megmutatta a szobámban a digitális panelt, ahol legalább tíz gomb volt, talán a Szöuli tornyot is felkapcsolhattam volna. Emlékezhettem volna Tokióból, ahol már a reptéren is fél óráig nyomogattam a wc-ben a gombokat, mosott elől hátul, fent, lent, melegített, énekelt. Üdv a jövőben! Miért is lepne meg, hogy Shanghaiban hatévesen elkezdik a mesterséges intelligenciát tanulni. Mint kémia –fizika tanár csak azon járt a fejem, ezek kihagyják a kovalens kötéseket?:)
Este kimentem enni, már alig vártam a híres koreai barbecue-t, amit én készítek szépen a vaslapon. Hosszú sorokban vártak előttem, és amikor sorra kerültem, azt mondták, hol a másik? Melyik másik? Egyedül nem lehet leülni. Mi van? Kerestem más sort, más éttermet legalább ötöt, mindenhol ugyanezt kaptam. Aztán visszatértem az elsőhöz, előrementem és kértem egy kétszemélyes asztalt, másik nélkül. Kifizettem a két adagot és süthettem a disznót a hatszáz szósszal és két kiló zöldséggel. Sok sojut kellett innom, hogy a két személyt lemossam. De ihattam, mert kb. negyedébe került egy étteremben, mint a budapesti ázsiai boltokban, csodálkoztam, hogy isznak a K-drámákban tíz üveggel személyenként minden étkezésnél, nem elég egy fizetés. Elég. Még talán az enyém is. Ott ötszáz forint, itt kétezer öt. Valahol a közepét éri meg.
Azt a hangulatot, ami az utcákon volt, sehol sem láttam a világban, fiatalok százai ültek csoportosan és ettek, ittak bőven, nevetgéltek. Micsoda Pazar hangulat, milyen vidámság! Mind K-dráma hűsök voltak, beültem egy sörre is, elnézni ezt a filmet és elolvastam még egyszer bizonyos site-okon, amit már tudtam ázsiai ismerőseimtől, tanároktól, mérnököktől.
A mennyország másik oldala sötét volt. Csak 2024-ben 100 000 koreaiból 28,3 öngyilkos lett, éves szinten 14 000 ember, nemcsak öregek, fiatalok, iskolások, gyermekek. Ez a legmagasabb öngyilkossági ráta a fejlett világban.
Egy középiskolás napi 16 órát tanul, négykor hazamegy és hattól megy a délután-esti magániskolába és este tíz tizenegyig tanul. Kevesebb, mint öt órát alszik naponta. Iszonyatos teljesítmény teher nehezedik rájuk és ha nem bírják, feladják az életet.
Ott van még a gosiwon is, egy ablak nélküli pár négyzetméteres cella, ahova a fiatalok bezárkóznak, hogy ne érje őket semmi hatás és tanulnak.
Ha arra gondolok, hogy én egy román kommunista rendszerben nőttem fe, ez nekünk nem volt idegen, mi is rengeteget tanultunk, a különbség ott volt, hogy nem volt ennyi információ és a teljesítmény sem volt ennyire a piramis csúcsán, de a folyamat nem ismeretlen.
Néztem a vidám, nevetgélős fiatalokat, a száz fogás és sörök, sojuk mögött és nem állt össze a kép sehogy sem.
Pedig össze kellett álljon. Ott volt még a virtuális világ, amit Japánban és Kínában is láttam, itt talán még keményebben. Sokan választották a virtuális barátokat, iparág épült az MI által kreált op. rendszerekre.
Elérhetőbb volt a virtuális barátnő, nem követelt, nem volt távolságtartó és püffölt, mint anyukája az apukáját, ahogy a K-drámákban láttuk, ahol a nők mindig ellátták a férjek baját, kaptak rendesen.
A virtuális nő kedvesen ébreszt. A maximálisan elfoglalt cégek alkalmazottai nem érnek rá a drámákra, tehát a virtualitás sokkal kézelfoghatóbb. A Nemzeti Múzeumban részt vettem egy virtuális kiállításon. Ez egy nagyon érdekes A.I projekt volt. Mindenki leül egy laptophoz, belép a virtuális világba és összegyűjtik az emberek kívánságait , a manager- ek próbáljak megmenteni a világot, de az emberek kívánságai túl különbőznek, van, aki pénzt akar, van, aki hatalmat, van, aki csoki esőt vagy atombombát es akkor összedől a világ. Hatalmas képernyő mutatja a katasztrófát és ott állsz egyedül a tömegben, mit kellett tegyek volna… Amikor elmegy az életkedved, nézed a melletted ülőt, jön a happy end. Jó volt kijönni:))) Gyorsan vettem egy makolit, koreai erjesztett rizsital, 6%-os, bevágtam két üveggel, mert szomjas voltam és egyből színesebb lett a valóság, mit neked virtuális világ.
Elnéztem a lányokat az utcán. Mindegyik ötven kilós, kifogásolhatatlan bőr, haj, smink és hanyag elegancia. Nehéz lehet itt királynőnek lenni ennyi hercegnő közt.
Ezt érezte meg a plasztikai sebészet iparága és azonnal lecsapott. Egész Ázsiából Dél-Koreába járnak a kivalló plasztikai sebészekhez. A fiatal koreai lányok nagy aránya átmegy valamilyen beavatkozáson, arccsont kisebbítés, dupla szemhéj kialakítás stb. Az idősebbekről már ne is szóljunk.
Az is különös volt számomra, hogy sétáltam az utcán és nem tudtam megállapítani, hogy egy nő húsz éves vagy negyven, egyetlen ránc sem volt rajtuk. Kiskoruktól a kozmetikai paradicsomban nőnek fel, nagyon nagy szerepe van a bőrnek, a szépség megítélésében. Minél simább és fehérebb, annál szebb. Meglepődtem a híres Olive Young kozmetikai boltban, minden alapozó falfehér volt és hatalmas részleg volt csak a férfi arckrémeknek, tonikoknak stb.
Bele is szédültem a termékekbe, nemcsak a koreai betűk kacskaringósságában, hanem a polcok labirintusába.
Elmentem Myeongdongba. a forgalmas utcában kavarogtam, ahol hatalmas fényreklámok, a világ legdrágább boltjai és az utcai árusok keveréke, utcai zenészek, kavargó tömeg fogadott, nagyon egyedi volt az egész. Hangzavar. szédítő látvány, sült polip és sütemények illata, Szöul egyik arca a sok ezer közül.
Rengeteg K-drámát néztem, nem tudnak olyan gyorsasággal gyártani, amilyennel nézem, tehát azt a Koreát kerestem. Valami ott volt belőle, de hogy jobban megbizonyosodjak, bementem a hanbok, koreai tradicionális ruhák falujába, és amit sem Japánban, sem Kínában nem tettem, pedig ott is jól jövedelmező a turisták beöltöztetése, itt megtettem a magam szórakoztatására. Beöltöztem a Joseon ötszáz éves dinasztia hercegnőjének és a kis krinolinos ruhában, retiküllel sétáltam a Gyeongbok palotában. Nem mondom, hogy nem volt egy pillanat, amikor elgondolkodtam. Az volt, amikor a cseresznyevirágok maguktól hullani kezdtek és nem úgy, mint Japánban, ahol komoly büntetéseket róttak ki a turistákra, mert rázzák a fákat, hogy a virágeső teljesítse a kívánságaikat. Mit tesz egy K-dráma a jóemberrelJ
Mégis ott csoszogtam a harminc fokos melegben a szép ugyan, de nejlonos ruhámban és fotózgattam a palotát. Meg a rengeteg szőke koreai beöltözött hercegnőt és kalapos herceget, akik néha oroszul beszéltek.
Megelevenedtek a K-drámák, a Moon Lovers vagy a Goblin, a Palota ékköve, a Király szerelme vagy a Kezdő Krónikás.
Van valami ellenállhatatlan a K-drámákban és a dél-koreaiak ezt nagyon jól tudják. Nemcsak azért mert Dél-Koreában vannak Ázsia legszebb férfiúi, hanem azért mert lassan bontakozó történetek, nem sietnek az érzelmekkel, mint a Hollywoodi filmekben, egyetlen csókig kell várni hat epizódot és azt, hogy eleredjen az eső vagy lehulljon a hó, ez feltétele egy kézfogásnak is. A K-drámákban rengeteg szimpatikus részeg van, a vicces részeg férfiak és a részegségtől összeesett szép lányokat a még szebb férfiak gyengéden cipelik a hátukon. Nagyon meglepődtem, amikor egy péntek este ugyanezt láttam a Szöul utcáin. Egy taxiból kiszálltak fiatalok, a szép fiúk gyengéden cipelték az alig lépdelő miniszoknyás tiniket. Nem kiabáltak rájuk, nem hagyták ott, szeretettel fogták őket. Van mégis valami elgondolkodtató, hiszen Dél- Korea-ban a WHO statisztikák szerint évente átlagosan 17 l alkohol per fő folyik át a koreaiak torkán, és ezzel beelőzték az amerikaiakat vagy a németeket, a világon 17.helyen állnak. A K-drámákban, ahogy már mondtam a nők püfölik a férfiakat, hát ezt is láttam a metróban, egy nő akkorát sózott egy férfira, hogy a fal adta a másikat. A fiatalok nevettek.
Elnéztem a metrójegyem, Xilith, fogyókúrás reklám még ezen is. Ilyenkor nem csodálkoztam azon a sok esti sojun, ezt nehezen lehet bírni, de az a soju mindent kárpótol.
Azon viszont csodálkoztam, hogy mennyire kreatívan öltöznek az utcán vagy a K-drámákban. Sokkal több szabadság van a ruhák vonalaikban, sokkal több ötlet a szabásokban, sokkal több bátorság a kombinációkban. Néha a giccs határát súrolja, néha rendkívüli elegáns. A fiúk nagy százaléka nem farmerben jár, hanem elegáns szövetnadrágokban és finoman kötött pulóverekben, amik alatt márkás ingek gallérja csillan fel. A lányok rakott miniszoknyák vagy elegáns maxi szoknyák, drága retikülök, és általában kis, klasszikus ékszerek.
A Lotte vagy a Gangnam plaza hatalmasak, legalább nyolcemeletesek és ahogy Shanghaiban vagy Tokióban, itt is csillog, villog minden, a világmárkák boltjai közt legalább négy méter séta, ha nem több, a terek hatalmasak, jelzik a luxust és az elérhetetlenséget.
Kint, a Han folyó partján fél Szöul sziesztázott, teraszokon, padokon, fben ültek, beszélgettek. Aki magányos volt, futott a futópályán. Az volt az érzésem itt nem lehet mutatni, hogy magányos az ember, ahogy nem ehet barbecue-t egyedül enni, aztán otthon jöhet a virtuális A.I barát.
Egy pillanatra elgondolkodtam, ahogy Beethoven f moll Tavasz szonátáját hallottam a hangszórókból este a Han folyó partján, és olyan látomásom volt, mintha idő utaznék, és ez lenne a jövő. Egy világ, ami mögött egy másik világ van. Nem véletlen, hogy az év filmje a Squid game lett, mintha játszani kellett volna az életért.
Dél Koreának van a világ leggyorsabb szélessávú internet elérése, a világ internetforgalmának 30% a folyik át rajta. Havonta 1 millió 300 000 ember nézi a bőröndjét, hogy megjött-e dél koreai reptereken, a Gimpo és Jejure reptérek a legforgalmasabb repterek, 280 mérföldre vannak egymástól. 2017-ben havonta 64997 gép indult valamerre a ezekről a repterekről, Tokio Haneda csak 700 000 utast mutatott fel.
Az ország területének 64%-át erdők borítják. A fővárost nyolc hegy veszi körül.
Az ízorgiák mindig előjönnek Dél-Koreában. Vannak, akik ahogy megfogták a polipot, már megeszik a csápjait, van aki azonnal grillezi. Mielőtt folytatnám az ízek paradicsomát, a polipról megint eszembe jut egyik legjobb K-dráma ami most ment a Netflixen, Ha az élet mandarinnal kínál. A polipot fogó színésznő meg is nyerte a Baeksang Award legnagyobb koreai fesztivál ez évi díját. Ha valaki megérdemelte, az ő volt, a főszereplő lány anyukája, egy haenyeo, aki meghal huszonkilenc éves korában. De kik is voltak a Haenyeok?
A dél-koreai Jeju-szigeten kizárólag nők a Haenyeo búvárok naponta, az év 90 napján akár hét órát töltenek szabadmerüléssel tenger gyümölcseiért, például kagylóért, hínárért és polipért. Néhány Haenyeo akár 30 láb mélyre is képes merülni, és akár három percig visszatartja a lélegzetét – modern búvárfelszerelés nélkül.
Meglepő módon ez a közösség a 17. századra nyúlik vissza, amikor a Jeju-i nők rájöttek, hogy hány férfi búvárt soroznak be a hadseregbe, keresnek máshol munkát, vagy vesztették életüket a tengeren. A Jeju-i nők, akik elhatározták, hogy gondoskodnak családjukról, maguk kezdték el a búvárkodást. És bár ma már csak néhány ezer Haenyeo maradt aktív, ők olyan odaadóak a munkájuk iránt, mint valaha. Ahogy egy búvár fogalmazott: „Egész életemet a tengerben éltem le. Ez az otthonom, az örökségem, a családom… Amikor felkelek, látom a tengert, és el vagyok ragadtatva. Még fekve is elképzelem a tenger hangját.”
Folytatnám a kulináris élvezeteket, a különleges Haenyeo történet után.
A kimcsi, a koreai világszintű étel egyik legegészségesebb étel a világon, ez egy különlegesen erjesztett káposzta, ha az ember megkóstolja, már nem tudja felejteni. A gimbap is gyakori, ez a koreai algába tekert rizs, középen tonhaltól a zöldségeken át különböző töltelékekkel, tulajdonképpen a japán onigirihez hasonló. De a legelterjedtebb utcai étel a tteokbokki, ami egy chilis paradicsomos édeskés szószban főtt gumis rizstészta, halpogácsával. A japche szintén zöldséges sült tészta, a népszerű jjajangmyeon pedig egy édes bab szószos tészta, amit szülinapokon is esznek a gyermekek. A bibimbap a rizs, spenót, marhahús, tojás és egyéb zöldségek keveréke, amin a kedvenc koreai szósz van, a gochujang.
A legkönnyebb étel az európai ízlésnek mégiscsak a mézes vajas ropogós sült csirke egy jó hideg sörrel.
Tudatosan a koreai ételekkel zárom ezt az utazást, mert összességében Dél-Korea egy különleges íz, és ahogy az ételeik ízek kombinációi, úgy az országuk is a sok szín, hangulat, ellentét és csoda keveréke, és aki egyszer elmegy Dél-Koreába, nagyon elgondolkodik azon, hogy hamarosan visszamegy.