„- Rostás Árpád vagyok, Magyar Örökség-díjas vándor műbútorasztalos. 1979 óta foglalkozom antik bútorok, műtárgyak, templomok és kastélyok berendezéseinek, külső és belső díszítőelemeinek felújításával és konzerválásával. Szeretem ezt a munkát. Szeretnék nyugodtan, békességben élni a saját hazámban, szabadon alkotni, és a mostani fiatalságot a választott hivatásom értékelésére nevelni. Az is erősen motivál, hogy az asztalos-szakmának és a kézműves mesterségeknek sikerüljön visszaadni a néhai rangját és a társadalmi becsületét. Az idén számos régi, nagy álmomat valóra akarom váltani. Ezeket írom le most itt.”

– A közelmúltban állami gondozott gyerekekkel közösen restauráltam egy hazai kúriát, ami legalább olyan szép lett, mint a franciaországi Versailles-i Kastély. Hálás vagyok a bizalomért, és mindenkinek köszönöm, aki erőt adott ehhez a munkához. Ez a tervem tehát már sikerült. Be tudtam bizonyítani, hogy igenis lehetséges a kicsi sérültek és szomorú sorsú állami gondozottak segítségével elvégezni ezt a szép munkát. Büszke vagyok a gyermekek kitartására!
Egyúttal azt a több évtizedes álmomat is sikerült elérni, hogy végre lettek igazi követőim – majdani utódaim -, akik a patinás műbútorasztalos szakmát folytatni fogják.
Mindig is be akartam bizonyítani az árvaságban vagy elhagyatottságban élő fiataloknak, hogy van járható kiút a mélyszegénységből.
Édes anyukámnak – aki már a Mennyben van –, utólag is mindig megköszönöm, hogy intézetbe tett, mert így egy gyönyörű szakmám lett, s most ezt a hivatást tudom továbbadni másoknak.
Eldöntöttem azt is, hogy alapítok Magyarországon egy új árvaházat.
2015. május 16-23. között ‘világkiállítással’ egybekapcsolt nemzetközi faanyag-restaurálási és -védelmi, népi belsőépítészeti vándorkonferenciát szervezek az alábbi helyszíneken: Budapest, Eger, Taliándörögd, Kaposvár, Marcali, és a Somogyvári Kastély.
Ezeken a magyar szakemberek be tudják majd mutatni a világ nagy építészeinek a saját munkáikat.
Egy könyv elkészítésére is készülök, amely a 35 éve folytatott kutatásaimból nyújt válogatást – „A magyar asztalos szakma története a 10. századtól az ezredfordulóig” -, faanyag-védelem, korhadt alkatrészek konzerválása, fertőzések meghatározása, intarzia készítése, restaurálása, intarziaszobrászat, hintókészítés, orgonák és zongorák készítése és restaurálása témakörökben.
Egy gótikus templom építését is elhatároztam.
Mindazokat, akik a felsorolt terveimben bármilyen formában segíteni akarnak, vagy – pláne – tudnak, meg fogom hívni a műhelyembe, hogy együtt gondolkodhassunk a távlati lehetőségekről.
Azért fordultam a PR Herald szerkesztőségéhez, mert egy széles körben elismert média, tisztelik Magyarország határain kívül is.
A tanácskozás pontos időpontját majd február végén – a visszajelzések nyomán – jelölöm majd ki, és akkor küldök további részleteket. Amennyiben meg tudnak látogatni, kérem, hogy válaszlevélben jelezzék az alábbi címen: muvesz.rostas@gmail.com, vagy hívjanak telefonon: (06) 30/355-75-93.
Ha úgy érzik, hogy ismeretségi körükben vannak olyanok, akik szintén érdeklődhetnek e találkozás iránt, kérem, hogy továbbítsák nekik is ezt az írást.
Fiatal korom óta szeretném megmenteni a ránk maradt értékes tárgyi emlékeket – erre tettem fel az életemet –, 25 éve restaurálok műemlékeket, mert csak így érhetjük meg az elmúlt korok ránk hagyományozott üzeneteit.
Minden napomat egy jövőbeni, boldogabb Magyarország reményében élem.

JELENTŐSEBB HAZAI ÉS KÜLFÖLDI MUNKÁK
A Magyar Parlament üléstermének faburkolata, és lépcsőkorlátai (1989-90)
A Hungarofruct intarziás ajtói (1990)
Az Andrássy Kastély (1990)
A Magyar Tudományos Akadémia neoreneszánsz faburkolata (1991)
A Kőbányai Zsinagóga faajtói (1991)
A Dohány utcai Zsinagóga – padok felújítása, konzerválása (1992)
A Marcali Kórház lépcsője (1994)
A Színháztörténeti Múzeum – Huszka Jenő hagyatéka (1995)
A Régi Nemzeti Színház bútorai (1997)
A Svéd Nagykövetség bútorai (2002)
A Várkaszinó ajtói (2002)
A Német-Magyar Andrássy Egyetem Tükörtermének mennyezete (2003)
A Váci utcai Sörforrás Étterem homlokzata (2004)
A Hertelendy Kastély antik bútorai, és parkettája (2004)
Az Első Magyar Jelvényüzlet berendezései (2005)
A Klotild Palota Kaszinójának faragott oszlopai (2005)
A kaposvári Stümmer bútorok (2006)
A székesfehérvári Hiemer-ház belső enteriőrjei (2006)
A szombathelyi Serház (Batthyányi Kastély) enteriőrjei (2006)
A Rákóczi úti Volksbank tetőterének restaurálása (2007)
A Károlyi Palota mahagóni famennyezete, parkettás munkái (2007)
A Szent Gellért Termálfürdő női részlegek (2007)
A Szent Gellért Termálfürdő férfi lodzsája (2007)
A somogyvári Kastély faszerkezetei (2014)
A bécsi Magyar Nagykövetség faburkolatok felújítása (1993)
A Versailles-i Kastélyban XIV. Lajos király bútorai (1997-98)
A németországi Schloss Neuschwanstein (1999)
A franciaországi Louvre faburkolata (2000)
Egy angliai magánkastély parkettázása (2001)

Banczik Róbert fotográfiája

Banczik Róbert fotográfiája

TEENDŐIM
Szeretném az asztalos és a kézműves szakmáknak visszaadni a becsületét, mert nagyon elkeserít, amikor nem azt látom, hogy ez megvalósulna. Hiába vannak kiváló – Kossuth-díjas – építészeink, ha nincsenek megfelelő kivitelező szakembereink. A szakmunkásokat sokan lenézik, nem vagyunk megbecsülve, többnyire csak a képzőművészeket, operaénekeseket, színészeket díjazzák, pedig mi is érünk ugyanannyit, hiszen ha mi nem volnánk, ki építené újjá ezt a szép országot, és a gazdaság hogyan működne?
Ezért is szeretném a hozzám hasonló gondolkodású mai fiatalokat a szakmám szeretetére és tiszteletére nevelni és tanítani.
Azt is meg kell magyarázni az embereknek, hogy miért érdemes megőrizni a fából készült régi tárgyainkat, emlékeinket.
Kastélyok, templomok, kúriák, régi bútorok, faburkolatok, parketták, tabernákulumok, szekreterek, komódok, intarziák…
Folytatom azt a küzdelmes erőfeszítést is, amellyel a nyomorban és kilátástalanságban élők legelesettebbjei – a gyermekek – számára szervezek kirándulásokat, táborokat, ünnepeket. 1999 és 2014 között 7000 kicsiny gyermeknek tudtam csekély örömöt, némi emléket, vagy pusztán egy-egy tál meleg ételt adni.
A két elkötelezettség összekapcsolásával ezekből a gyerekekből szeretnék minél többet az asztalos szakmára nevelni, ahogy az sikerült a legutóbbi, Somogyváron végzett 7 hónapos munkám során is, amikor az állami gondozott és sérült gyerekek igazi alkotó részesei lehettek a restaurációs munkának.
Az eltelt 15 év alatt hétezer gyermeknek tudtam örök emléket szerezni. Ezek főképp kirándulások voltak, táboroztatások, ünnepi közös ebédek, de még inkább közös munka, és kőkemény tanulás.
Sajnos volt olyan település, ahol a gyerekek 3 hete nem ettek meleg ételt, vagy csak tejet és száraz kenyeret, ezért arra tettem fel erre az életemet, hogy amiben tudok, segítek, és ez nálam azt jelenti, hogy rendszeres és kemény munkára nevelem a fiatalokat.
A legtöbb ember csak beszélni szeret, de nem mer tényleges szembe nézni a valódi társadalmi problémákkal.
Olyan ez, mintha egy nagy sötét szobában egy parányi fekete lepkét kergetnénk, és szeretnénk azt elkapni…
Az egyik kislány a vacsoránál megkérdezte tőlem: „hazaviheti-e a húst az anyukájának és a testvéreinek?”
Tudom, hogy az ilyesmi nem breaking news a médiának, de nekem az volt, és megkönnyeztem.
A munkalehetőség sajnos nulla a mai Magyarországon! Nagyon szomorú, amit itthon látok és tapasztalok.
Készítettek velem jó néhány televíziós riportot, írtak rólam az újságok, számtalan képi tudósítás is készült a munkáimról. Ezeknek főképp azért örültem, mert mindez kiváló tájékozódás (tájékoztatás) lehet, főleg a gyermekek esetében, és talán érzelmileg is megalapozza azt, amiről itt írok, vagy amiről mindig is beszélek.
Amíg élek – szeretnék tisztességesen dolgozni, és igazi dicsőséget, megbecsülést hozni a hazámra!
Alkotni, alkotni és folyamatosan tanulni a Nagy Mesterektől.
Azt is jó lenne elérni, hogy a Magyar Himnuszt a világban mindenhol ismerjék, és az emberek nem felejtsék el, hogy honnan jöttek, hol születtek, mi az ő igazi közösségük.
Büszke vagyok a hazámra, még ha sok minden nem is tetszik az életben és az emberek viselkedésében, de arra vágyom, hogy akiket máshová sodort az élet a világban, soha ne felejtsék el honnan jöttek, s ha meghallják a Magyar Himnuszt, a szívüket boldogság töltse el!
Nem nekünk kell szégyellnünk azt, ha néha könnyek tódulnak az ember szemébe.

Rostás Árpád
Magyar Örökség-díjas vándor műbútorasztalos