A közelmúltban egy barátomtól hallottam a Nikson nevű pop/punk/rock bandáról, akik jelenleg még eléggé undergroundnak számítanak, bár igazi happy zene, ami jót tesz így nyár idején. A Niksont hallgatva egyszerűbb elviselni még a 40 fokos hőséget is. A nagy meleg ellen az árnyékba, vagy a gép elé húzódó olvasóknak ajánlom az alábbi beszélgetést. A kérdéseimre Horváth „Sexy” Gábor válaszolt. A srácok igyekeznek megfelelni a külföldi közönség igényeinek is. Ormosi Olivér a banda „dalospacsirtája” és ritmusgitárosa, Nagyszokolyai Márton a szólógitáros és énekes, az új dobosukat pedig még jelenleg is keresik.

Mióta mozogtok punkrock vonalon, mennyire régi szerelem ez a stílus?
– A zenekar alapító tagjainak zenei múltjának kezdete pontosan megegyezik a banda alapításának idejével. 2005-re datálható a kezdet, a korai években szárnypróbálgatásként járták a klubokat, tiszteletüket tették külföldön, több alkalommal is. Amint belekóstoltak a siker és elismerés ízébe, már tudták, hogy nincs is más út számukra az életben. 2009-ben kerestek basszusgitárost, én akkor váltam tagjává az együttesnek! Érdekesség, hogy én is akkor kezdtem el komolyan basszusgitározni, úgyhogy most már kőkemény három éve űzöm eme elhivatott küldetésemet. A zenéléssel 14 éves korom óta foglalkozom, de a többiek alig öt éve hangolják be napi szinten gitárjaikat. Szerintem minden zenekar azzal a zenével kezdi a pályafutását, amit az alapításakor a legjobban szeret. Nálunk ez a pop/punk volt, de ahogy az évek múlnak, mi is változunk, így a zene is, amit csinálunk. Igazából mindig arra használtuk, hogy a bennünk lévő dolgokat közvetítsük a hallgatók felé, és ahogy egyre tapasztaltabbak vagyunk, egyre inkább szélesítjük az eszköztárunkat. Ezért hallhatsz ma breakdownokat, lehangolt, súlyosabb hangvételű témákat tőlünk. Ormosi Olivér gitárosként tolja a ritmikus témákat. Nagyszokolyai Márton a szólógitáros és ő is egyenrangú énekes Olivérrel, felváltva éneklik a verzéket és a refréneket, illetve egymást egészítik ki a dalokban. Marci egyébiránt a design és a külföldi koncertek felelőse. Remek érzéke van a külföld felé irányuló kommunikációhoz, testhez álló feladat neki. Én basszusgitározom a színpadon, és közben mosolygok a lányokra. A színpadon kívül én intézem a zenekar hazai fellépéseink szervezéseit, illetve a zenei vonalat igazgatom, hangszerelek és ápolom a hangszergyártókkal való kapcsolatunkat.
Mennyire vagytok nyitottak a mainstream iránt?
– A válasz egyértelmű: maximálisan! Elég nehéz helyzetben vagyunk most, mivel az undergroundot már elhagytuk, egyszerűen kinőttük a klubozást, amit egyébként mindennél jobban szeretünk. Tavaly ősszel az Alvin/Depresszió/Nikson országos turnén elég mélyen belekóstoltunk a nagyszínpadok ízébe, és bevallom őszintén, bármennyire is szeretünk közel lenni a közönséghez, igazi showt, az igazi Niksont csak ilyen körülmények között tudjuk megmutatni a publikumnak. Ez egy olyan zenekar, ahol teljes beleéléssel megtörténik a rock a koncert kezdetén, beszólunk az arcnak, hátrahagyunk minden problémát, amit csak magunkkal hordoztunk egész héten és kizúzzuk magunkat. Kicsit más ez, mint a többi rock/metal zenekarnál a hazai színtéren, mert mi mosolyogva zúzunk! (Nevet.) A másik dolog, hogy nálunk a szövegek inkább vidámak, szívhez szólóak, pozitívabb oldalról közelítjük meg az élet nehéz dolgait. Ez is kicsit mainstreamnek tekinthető.
Vannak olyan külföldi előadók, akinek a sikerei titeket is hajtanak? És mi a motiváció, megéltek a zenélésből, vagy mindezt csak a bulik kedvéért csináljátok?
– Húha, ez kemény kérdés! Manpság abból, hogy felmegyünk a színpadra, nem lehet megélni. Úgy lehet megélni a zenélésből, hogy a zenével foglalkozol 24/7, tehát minden percedet ez teszi ki. Igazából, ebből valamennyire én (Sexy) tudok megélni, a többiek sajnos nem. Olivérnek (énekes gitáros) van polgári foglalkozása, Marci (énekes gitáros) pedig a Magyarországon legelterjedtebb melót űzi, munkanélküli. Nekünk ez egy nagyon komolyan vett hobbi, ami amellett, hogy egy teljes embert kívánó munka hozzáállását kívánja meg, nagyon nagy felszabadító erő. Tudom magamról, és ajánlom másnak is, próbálja ki, milyen jó egy fáradt nap utána lemenni a próbaterembe a barátaival és összemosolyogni egy nehezebb téma eljátszása után Elfeledteti veled az egész napos hajtást, gürit! Külföldi előadók persze hajtanak minket, nagyon nagy érzés lehet, mikor előtted tombol több ezer ember egy-egy nagyobb külföldi fesztiválon, úgyhogy szeretnénk majd egyszer mi is ide eljutni. Ez persze csak álom. A realitásban nagyon is jól tudjuk érezni magunkat akkor, amikor a többi zenekar tagjaival mulatozunk, szisszennek a sörök, löttyen ki a jó öreg Jäger. Nagyokat nevetünk és sztorizgatunk. Külföld más, ott világot látunk, kirándulgatunk, őrült dolgokat próbálunk ki, nagyon jókat kajálunk, és persze nem hiányozhat a csajozás sem!
Milyen aktuális projektek futnak, merre turnéztok?
– Ősszel készülünk egy komolyabb országjáró turnéra, aminek a részletei még titkosak, annyit azért lehet tudni, hogy bejárjuk keletet és nyugatot. Tavasszal indulunk egy húsznapos, komoly Európa-turnéra, aminek keretében érinteni fogjuk Csehországot, Belgiumot, körbejárjunk Angliát és Skóciát. Izgatott vagyok ezzel kapcsolatban, mert külföldre menni csodálatos jó dolog. Rengeteg kultúrát ismerhetünk meg. Idén például hatalmas partyt csaptunk Skóciában egy igazi vérbeli skót rockkocsmában. Annyit az estéről, hogy a tulaj elköszönése után birtokunkba vettük a pultot, rengeteg cider és whiskey fogyott, reggel a billiárdasztalokon ébredtünk. Jövőre sem várható ennél gyengébb turné. Egyik dalunkat idézném ezzel kapcsolatban: „Ez az élet kell. Soha nem adom fel.”
Mi volt a legjobb turnéélményetek, hol a leghálásabb a közönség? Magyarországon is szerettek fellépni, vagy inkább külföld vonz benneteket?
– Mi mindenhol nagyon szeretünk játszani! Itthon azért jó, mert otthonosan érezzük magunkat, külföldön pedig azért jó, mert otthonosan érezzük magunkat. Legdurvább hazai turné élményeink a tavaly őszi turnéról vannak, a részletekbe annyira nem mennék bele, mert vannak elég durvák, de annyit elmondok, hogy a hazai rockzene krémje hatalmas bulikat tud kreálni. Csodálatos érzés volt ennek részévé válni, becsatlakozni a vérkeringésbe. Nagyjából az van minden egyes este, hogy megérkezünk, beállunk, koncertkezdésig mindenki takarékon van, aztán felmegyünk a színpadra, jól lefáradunk, kigitározzuk magunkat, aztán akkor szabadul el a pokol. Olivér nyakalja a 20. sörét, közben pumpáljuk befelé a Jägereket. A közönség mindenhol nagyon hálás, nagyon jól viselkednek, szeretjük őket.2015