„Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, de a vasfüggönyön innen, volt egyszer egy Mézga család” – így kezdődik a Mézga család sorozat könyvváltozata Rigó Béla szavaival. A bolondos családot teljesen hétköznapi emberek alkotják, ők mutatják be nekünk, hogy hogyan is éltek szüleink, nagyszüleink a szocializmus világában, amikor fél Európa a szovjet minta alapján élte meg a világháború utáni változásokat.
A második világháborút követően Európa nyugati és keleti oldalra szakadásával elindult a két régió közötti eltávolodás folyamata. A keleti blokkra a sztálinista kommunizmus eszméit kényszerítették, míg a nyugat a szabad piacgazdaságon alapuló demokrácia modelljét követte. A világháború két nyertes nagyhatalma egymás ellen fordult. Rettegve a másik túlzott megerősödésétől, fegyverkezési hajszába kezdtek, így egy ellenséges hangulat keletkezett, ezt hívjuk hidegháborúnak. A XX. század második felének történelme Magyarországon gyakorlatilag a szocializmus történetét foglalja magába.
Cikksorozatomban a szocializmus Magyarországának hétköznapjait kutatom, pontosabban azt, hogyan jelenítette meg mindezt a média. Szűkebben: a Mézga család animációs filmsorozat tolmácsolásában kutatom a kor társadalmának életvitelét. Pontosabban mindent, ami a szocialista világ mindennapjait jelenti, vonatkozzon az családmodellre, médiafogyasztásra, jövedelemre, öltözködésre, étkezésre, vagy bármire, ami a közember hétköznapjait jellemzi.
Írásom két pillérre épül. Az egyik egy szociológiai elemzés, ami (amint fennebb említettem) a szocializmus világát foglalja magába. A másik szempont az animációs filmsorozat elemzése. André Bazin francia filmkritikus elmélete szerint minden film egy társadalmi dokumentumfilm, mivel a bemutatott társadalmi réteget, környezetet közvetlen vagy közvetett módon jellemzi. Ennek alapján én a Mézga családot tekintem a szocializmus egyszerű emberének, még ha a legtöbb aspektusában nem is felel meg az ideális munkáscsaládnak.
„És ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mese mint forma a vágyvilág megformázása, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a mese lényegében a saját kalandja annak, aki átéli: aki költötte, aki elmondja, aki hallgatja. Aki a mesét átéli, azonosítja magát a hősével, különben a vágyvilágnak nem volna jelentõsége, élmény-súlya” – írja Honti János neves folklorista és néprajzkutató. Az idézet Mézgáék esetében hatványozottan érvényes; a szocializmus egyszerű embere szintén jól működő autóra, televízióra és nyaralásra vágyott, azaz a sorozatban megjelenítettekre, pont úgy, ahogy a más mesék szereplői örök életre, boldogságra vagy a rossz legyőzésére vágyik.
Két tudományterület összekapcsolása mindig érdekes kísérlet. Úgy hiszem, hogy a szociológiai és filmesztétikai kettősség összekapcsolásával temérdek új információt szerezhetünk úgy a szocializmus világáról, mint a rajzfilmsorozatról. A társadalomtudományok jellegükből adódóan a kevésbé látványos tudományágak csoportjába tartoznak. Az ismert történelmi politikai elvek vagy a társadalmat leíró statisztikák önmagukban szárazon elég szűk réteget szólít meg. Fontosnak tekintem, hogy az efféle fontos információkat érthetőbb módon vizualizálja, így szélesebb érdeklődési körre tevén szert. A történelem oktatása terén is sokkal lényegesebb a történteket folyamatában látni, logikáját megérteni, mint temérdek évszámot pontosan ismerni. Ebben tudna segíteni cikksorozatom, hogy a szocializmus világát egy érdekes lencsén keresztül ismerhesse meg az olvasó. A rajzfilmet nagymértékben meghatározták a politikai elvek: mit szabad kimondani, milyen értékeket közvetít vagy mit árul el a rendszerről.
Amennyiben a rajzfilmet teljességében akarjuk érteni, ahhoz pedig alapvető történelmi ismeretek szükségeltetnek. Ugyancsak Bazinhoz térek vissza, feltevése ugyanúgy igaz fordítva is: ahhoz, hogy egy film társadalmi dokumentumfilmként funkcionáljon a néző számára, ahhoz alapszinten tisztában kell lenni azzal környezettel, amelyben játszódik és az időbeli kontextussal. A rajzfilm – mint multimédiás eszköz – több szinten juttatja el üzenetét a nézőhöz. Adottak ugye a képi és hangzó nyelv eszközei. Ezekkel meséli el a történetet, alakítja ki a szereplők karakterrajzát. És ezzel juttatja át a mögöttes üzeneteket, és (esetenként) ezzel manipulál is.
Röviden összegezve cikksorozatom célját, azt mondhatom, hogy a szocializmus világát szeretném bemutatni egy akkor készített rajzfilm lencséjén keresztül. Véleményem szerint olyan társadalmi jelenségeket, vagy legalábbis azok árnyalatait fedezhetjük fel e hibrid jellegű írássorozat révén, amelyeket önmagában, külön-külön sem a száraz történelem, sem az elvont film világa nem fedhet fel.
Folytatjuk!
