HAGYOMÁNYOS HÁZÉPÍTÉS ESU TÖRZSÉBEN

Észak-Nyugat Kamerunban a poligám életforma nem csupán a férfi-nő szerepeket határozza meg, hanem, értelemszerűen, hatással van a törzs építkezési szokásaira. Hagyomány szerint a férfi annyi feleséget vesz (a szó legszorosabb értelmében) maga mellé, ahányat gyerekeivel együtt el tud tartani. A feleségek külön házakban laknak, saját háztartást vezetnek, és saját konyhájuk van. Házaik U alakban zárják közre az U alapját képező tágas férfiházat.

Az illusztrációk a szerző felvételei
Az illusztrációk a szerző felvételei

Az asszonyok/feleségek gyerekeikkel élnek mindaddig, amíg a fiúk kamaszkorba kerülnek, és külön házba költöznek, a lányok pedig férjhez mennek és szintén elköltöznek. Az asszonyházak központi részét a háromköves tűzhely jelenti, itt készül a hagyományos, mindennapos corn-fufu (kukoricalisztből készült puliszka), esténként köréje gyűlnek a családtagok a nap eseményeit és egyéb dolgokat megbeszélni, mesélni, énekelni. A nyílt lángú tűzhely fölött két vagy háromszintes bambuszból készült polcszerkezet lóg le a mennyezetről.
Ezen szárítják a kukoricát, tárolnak edényeket, mindennapos használatra szánt dolgokat. A falakra erősített bambuszpolcok főképp kukoricatárolásra szolgálnak.
002

A ház falai vályogtéglából épülnek; a tégla készítésének ideje a száraz évszak, amikor a vízzel elegyített agyag napok alatt kiszárad.  A falak mentén szintén bambuszból készült padok húzódnak, ezek részben edénytárolásra, részben ülőhelyként szolgálnak. Egy bambuszágy szintén része a berendezésnek, ezen szunnyadnak a déli melegben vagy munka után. A tűzhelyes központi részből a házhoz toldott hálófülkébe (sok gyerek esetén a hálófülkékbe) lehet lépni. Ezek beltere annyira kicsi, hogy egy másfél/két méter szélességű ágynál több nem is fér bele.
003Az asszonyház udvar felé néző oldalán két kisméretű, többnyire kartonnal sötétített ablak található, amin alig hatol át némi fény, és amin csak nehezen hatol át a bambusz vagy más faanyag tökéletlen égetéséből származó füst. Az étkezés a tűz körüli bambuszból összerakott kisszékeken vagy lócákon történik.
004
Szekrény vagy egyéb bútordarabot leginkább a férfiházban látni, és leginkább dekorációs jelleggel bír.
005
A bambusznád igénytelen növény, nedves-vizes talajon termesztés nélkül is megél, gyorsan szaporodik, erős, kemény szárú és ráadásul közvagyon, pénzbe nem kerülő kincs. Felhasználási módja nagyon sokrétű, Esuban a leggyakrabban használt tüzelő-, építő- és bútoranyagot jelenti, tartószerkezet, gerenda készül belőle. A tető bambuszrúdjait szorosra tekert bambuszháncs tartja össze; szeg helyett víznek, hidegnek, melegnek ellenálló bambuszháncsot használnak a mai házak építőelemeinek egymáshoz illesztésekor is.
006
A mennyezet fölötti tetőszerkezetre kerül a fűkötegekből készült háztető. Ennek készítése, érthető módon, szintén a száraz évszakra esik.
007
A nyílt lángú, középen elhelyezkedő tűzhely, akár a barlanglakásokban, adja a ház melegét, esténként a fényét is, körülötte étkeznek a család tagjai; a keményre döngölt agyagföldet nem takarja semmi, a földre hullott kevés maradékból jut a ház állatainak is.
Az így felépített házak átlagos időtartama a helybéliek szerint 5-6 év, utána az eső kimossa a vályogtéglákat és a házfalak összeomlanak. Az összedőlt ház helyett viszonylag könnyen építenek másikat: nyersanyagát a föld, az erdő és a szavanna adja. A könnyűnek nem mondható téglakészítés az asszonyok dolga, bambuszt és füvet a férfiak vágnak és raknak kötegbe, a gyermekek mindkét munkafolyamatba besegítenek.
008
A hézagos téglafalak között könnyen átsurrannak az egerek, még akkor is, ha a küszöb magasra rakott. A küszöböt magasra egyébként sem az egerek miatt rakják, mondják, hanem, hogy esőzések idején a víz ne öntse el a házat. Az egerek a házban tárolt kukoricára és az ételmaradékra jönnek; ellenük a mennyezetről lelógó, tűzhely fölötti polcrendszerrel védekeznek. Gyakran előfordul, hogy a lakóhelytől messze esik a megművelendő föld, ültetvény, és napokra-hetekre oda kell költözni.
009A föld megművelése, a termés begyűjtése mindig száraz évszakra esik, ezért ház helyett beérik négy tartófára helyezett fűtetős pihenőhellyel. Az egerek ellen itt úgy védekeznek, hogy a tartófák szára köré pléhlemezt tekernek.

Eredeti megjelenés 2016.január 13.

Author: Turóczi Ildikó

Egyetemi tanulmányait 1985-ben végezte a temesvári Orvosi Egyetemen. 1990-ben általános orvoslásból szakvizsgázik Marosvásárhelyt, utána általános orvosként, majd családorvosként dolgozik; ezen a területen szerez főorvosi minősítést. Akupunktúrát Bukarestben, addiktológiát Budapesten tanul. Pszichoterápiás képzését (pszichodráma) Romániában kezdi, majd Budapesten egészíti ki. 2011-től szabadúszó orvos, 2011-ben önkéntesként dolgozik Kamerunban, ahova visszatér két évvel később, ugyancsak önkéntesként. Betegellátó intézményt alapít. Megjelent kötetei: 2010: Buen Camino – Jó utat! - a Spanyolországban tett spirituális zarándoklat élménykönyve, magánkiadásban, majd a pécsi Publikon Kiadó által megjelentetve 2013-ban; 2011: Álomcsapda - esszék, elmélkedések, naplótöredékek (magánkiadás); 2012: Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban), Publikon Kiadó, Pécs; 2015: Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun), Publikon Kiadó; 2019: Varázslatok, járványok, missziók (IDR Publikon Kiadó). Elérhetősége: ituroczi@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?