EMPÁTIÁVAL A JÖVŐÉRT

Ivánka-Tóth Barbara egy fiatal egyetemista lány Debrecenben. Tanulmányaiban sikeres, amihez kellett a kitartás, a szorgalom és egy kis szerencse is. Most azon munkálkodik, hogy más fiatalok is eljuthassanak oda, ahová ő. Mentornak állt: a program a hagyományos oktatást igyekszik kiegészíteni a személyes mentor-diák kapcsolatokkal. A Tanítsunk Magyarországért mozgalom számára egy életstílus.

A Tanítsunk Magyarországért egy országos mozgalom, amely felismerte, hogy a hagyományos frontális oktatás kiegészítésére van szükség. Személyes, ún. mentori segítségre is szükség van ahhoz, hogy egy tanuló sikeresen abszolválja tanulmányait. A hangsúly a személyességen van: egy mentor nem csak azt tudja, milyen eredménnyel rendelkezik mentoráltja, hanem igyekszik megismerni őt. Itt nem a tanítvány alkalmazkodik a tanárához, hanem éppen fordítva.

Amikor a mozgalom létrejött, még senki sem tudta, mi az a koronavírus. Most, amikor a diákok többsége online kényszerül tanulni, a mentorálás szerepe jelentősen felértékelődött. A mentoroknak plusz feladatkörükké vált, hogy megpróbálják oldani a stresszt, a félelmet, a bezártság okozta szorongást, melyek jelentősen ronthatják a tanulási teljesítményt. Ez nagy terhet ró a mentorokra is , hiszen maga a mentor is ugyanezekkel az érzésekkel küzd.

A Tanítsunk Magyarországért (TM) kezdeményezés 2019-ben jött létre az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), a Klebelsberg Központ (KK) és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) kölcsönös összefogása révén. A program 4 fő pilléren nyugszik. Egyik elemének tekinthető az egyetemi mentorprogram, ezen kívül még tartalmazza a középiskolás-, a HÖOK mentorprogramot és magában foglalja a vállalati mentorprogramot is. Mindegyik pillér fókuszában a mentorálás áll, amely a mentor és mentorált közötti bizalmas, segítségen alapuló kölcsönös együttműködés kereteit hangsúlyozza (programtípustól függően). A nagyobb egyetemi városok és a hozzájuk közel eső kisebb települések résztvevői ennek a programnak. Ilyen Nyíregyháza, Debrecen, Miskolc, Eger, Budapest, Pécs, illetve a vonzáskörzetükben található főként elmaradottabb kis települések. Kecskemét és környéke pedig a legújabb csatlakozója e kezdeményezésnek.

Ivánka-Tóth Barbara a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának 5. éves jogász szakos hallgatója, egyúttal pedig a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán belül tanul kereskedelem és marketing alapszak 1. évfolyamán.

Barbi a program kezdetén, a 2019/2020-as tanév őszi félévében kezdte meg a mentorálást. Az ezt megelőző félévben a program iránt érdeklődő diáktársaival együtt egy egyetemi kurzuson vett részt, amelynek során a mentori tevékenységhez szükséges alapvető ismereteket és kompetenciákat sajátította el. Ahhoz, hogy mentorrá válhasson, e tárgy sikeres teljesítésén kívül még jelen kellett lennie egy mentortáborban is, ahol személyesen is megismerkedhetett az általános iskolás célcsoporttal (7-8. osztályos fiatalok). A mentorálást az egyetemisták az általános iskolai partnerintézményekkel karöltve valósítják meg. Ezekben az intézményekben 7-8. osztályos diákokat mentorálnak a hallgatók. Egy mentornak nagyjából 3-5 mentoráltja lehet. A mentorálási tevékenység fejében havonta ösztöndíjban részesülnek a mentorok, mentori kártyájukkal ingyenesen utazhatnak több tömegközlekedési eszközön is, és a mentoráltakkal való közös programok szervezésére havi 10 ezer Ft-os keretösszeget vehetnek igénybe.

Debrecenben a 2020-as őszi féléves kurzus megtartásában több oktató is részt vesz. Ilyen a mentorból később oktatóvá lett PhD hallgató is, Godó Katalin, akijelenleg 2. éves hallgató a debreceni Neveléstudományi Doktori Programban, kutatási témája is egyúttal maga a mentorálás. Godó Katalin az általa oktatott csoport számára felkérte Barbit, hogy számoljon be a kurzuson résztvevőknek a mentori tevékenységével kapcsolatos tapasztalatairól. Ő, mint tapasztalt mentor számolt be a kurzuson résztvevő diákoknak élményeiről, az előnyökről és hátrányokról egyaránt. Segítette a leendő mentorokat a munkájukban, kedvet csinált a feladathoz, és hasznos, gyakorlati információkkal gazdagította a hallgatókat.

A továbbiakban Barbit kérdezzük a mentorprogramban szerzett tapasztalatairól.

  • Hogyan kerültél a mentorprogramba?

„Korábban önkéntes mentorként erősítettem a debreceni Láthatatlan Iskola mentorcsapatát. A mentoráltamnál elért eredmények, fejlődés inspirált, motivált arra, hogy a későbbiekben szintén hozzá tudjak járulni hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányukban történő fejlődéséhez, orientáljam őket, valamint hangsúlyozzam a továbbtanulás fontosságát.”

„Az elejétől kezdve részt veszek a programban. Tavaly a mentortáborban is ott voltam – az volt a legelső mentortábor. A 2020/2021-es őszi szemeszter már a 3. félévem mentorként. Jelen pillanatban 6 mentoráltam van.”

  • Mesélsz a mentori tevékenységedről?

„A tavalyi évtől kezdve Nyírábrányban mentorálok, az Ábrányi Emil Általános Iskolában. A mentoráltjaim már 8. osztályosok. Én 4 lányt kaptam, ők egy osztályba járnak (a csapat azóta kiegészült két fiúval is, tehát jelenleg 6 mentoráltam van). A mentortársaim is 7. osztályosokat kaptak tavaly.

Az a típus vagyok, aki serkentő. Tehát jobban szeretek motiválni egy nagyobb közösséget, hogyha lehetőségem van rá. Viszont természetesen, ha valakinek egyéni megoldandó problémája van, akkor bármikor külön is el tud érni. Fontos számomra, hogyha a mentoráltjaimnak segítségre van szüksége, akkor én rögtön meg tudjam azt nekik adni. Tehát attól függetlenül, hogy tantárgyi nehézségeik vannak, vagy valamilyen magánéleti problémájuk, minden szempontból lehetőségeimhez mérten jelen legyek és tudjak nekik segíteni.”

  • Hogy látod, ez sikerült?

„Ebben a tekintetben teljesen pozitív vagyok, főleg két mentoráltam visszajelzése alapján. Ők azt mondták nekem júniusban, amikor véget ért számukra a tanév, hogyha én nem segítettem volna nekik, akkor valószínűleg nem sikerült volna a félévük.”

  • Előzetesen volt valamilyen felkészítés? Kurzus, tábor?

„Ez a kurzus néhány hétvégén keresztül valósult meg, pénteki és szombati napokon, körülbelül 3 hónapon keresztül. Tehát 4-5 képzési hétvégénk volt. Ez tömbösített órákat jelentett. Majd ezt egy tesztjellegű vizsgával zártuk le. A júliusi hónapban pedig mindenki egy mentortáborban vett részt. Itt 3 turnusról volt szó, nyilvánvalóan aszerint, hogy ki mikor ért rá. Maguk a táborok 3 naposak voltak, és konkrétan egy teljes napot rászántunk arra, hogy egy adott városból, egy adott iskolából érkező mentorált osztályokkal foglalkozzunk. Itt vetélkedőkre kell gondolni például. Illetve fontos volt, hogy kicsit megismerjük a mentoráltak személyiségét, tudjuk, hogy kikkel fogunk remélhetőleg együtt dolgozni az elkövetkező két (vagy akár több) félévben. Tréningeken is részt vettünk, például szituációs játékokban. Ezek mind arra irányultak, hogy érzékenyítsenek bennünket, tehát hogy átláthassuk a mentoráltak lehetséges problémáit, bele tudjuk képzelni magunkat a helyzetükbe.”

  • Hasznosnak találtad ezeket?

„Teljes mértékben. Nagyon jó tréningvezetőink voltak, a Konnekt Egyesület munkatársai látogattak el hozzánk. Ezeken a tréningeken a mentorcsapat is picit jobban meg tudta ismerni egymást, illetve hasznos tanácsokkal tudtunk segíteni a másiknak, hogyha valaki számára valami nem volt rögtön nyilvánvaló. Úgy gondolom, hogy nagyon jó közösség alakult ki.”

  • Mi a legfontosabb feladatod a mentoráltjaid mellett szerinted?

„Szerintem az egyik legfontosabb tényező az, hogy a továbbtanulás fontosságára orientáljam őket lehetőségeimhez mérten, mert úgy gondolom, hogy minden diáknál szükséges az, hogy egyetemre menjen, vagy más, általa választott formában folytassa tanulmányait. A folytatás a személyiségtől és a körülményektől is függ. Én mindenesetre azt szeretném, hogy minden mentoráltam azon a területen helyezkedjen el a későbbiek folyamán, amit a legjobban szeretne. Ha az egyikőjük műkörmös szeretne lenni, egész nyugodtan, én ebben szeretném bátorítani, lelkesíteni őt.”

  • Mennyit időt találkoztok a mentoráltakkal?

„Ez hetente 2-3 órát jelent. Viszont szerintem hétközben mindenképpen fontos lenne, hogy folyamatosan tudjuk tartani a kapcsolatot. A koronavírus ideje alatt online formában zajlott ez az egész, illetve külön Messenger és Instagram csoportunk is volt, amit szerintem így teljes mértékben tudtunk hasznosítani. Úgy gondolom igazából, hogy a személyes mentorálás mellett szükséges az online mentorálás megléte is, például a tanulásban történő folyamatos segítségnyújtás miatt is.”

  • Milyen élményeid vannak a személyes mentorálással kapcsolatban? Hogy tetszett ez neked?

„Maga az, hogy a tanév végén végre lehetőségünk nyílt kirándulni egyet Debrecenben, nagyon pozitív élmény volt számukra, és számomra is. Nagy álmuk volt, hogy eljussanak a vidámparkba, a Nagyerdőre, valamint körülnézhessenek a központban. A személyes mentorálások is nagyon jó hangulatban teltek ezek az alkalmak, attól függetlenül, hogy sajnos elég rövid idő állt rendelkezésünkre. De nagyon sokat nevettünk, rengeteg személyes sztorit tudtunk elmesélni egymásnak. Én egyetemi sztorikat is meséltem, amik nekik mindig nagyon tetszettek.”

  • Milyen előnyöket és hátrányokat látsz egyik és másik esetén?

„A személyes mentorálásnál szerintem minden esetben előfordul az, hogy a csapatból van olyan, aki inkább nagyobb hangú, mint a többiek, és így talán egy picit háttérbe szorul az, aki csendesebb. Viszont hogyha online formában valósul meg a mentorálás, akkor igazából ilyen jellegű hátrány kevésbé következhet be. Online módon lehetőség van arra is, hogy aki külön szeretne kommunikálni, akkor ő külön keres meg.”

Nemcsak a csatlakozó települések száma növekszik a programban, hanem a kurzusra jelentkezők létszáma is, immár 4. féléve hirdetik meg a tárgyat a Debreceni Egyetemen, ahol idén 191 diák jelentkezett a kurzusra. Növekvő érdeklődés övezi a programot, a kezdeti jelentkezők létszáma 154 fő volt Debrecenben. Azt viszont tudni kell, hogy nem minden kurzust teljesítő diák válik végül mentorrá, fontos az is, hogy a mentortáborban jelen legyen, és a mentori tevékenységhez szükséges kompetenciái valamelyest kirajzolódjanak. Aki alkalmatlan a mentori feladatok elvégzésére, hiába teljesíti a kurzust, nem lehet belőle mentor.

Godó Katalin oktató a következőképp nyilatkozott: „Úgy érzem, a diákok sok tekintetben fel lettek készítve a mentori feladatokra. A tanultakhoz nagyon sokat hozzáadott Barbi személyes beszámolója is, sokat segített nekik abban, hogy a mentorjelöltek tudják realizálni a programot. Megkértem Barbit arra is, hogy mutassa be számukra a felületet is, amelyet kezelni kell az adminisztráció során a mentoroknak, hogy ne legyen idegen később azok számára, akik a mentorálást el szeretnék kezdeni a következő félévtől.”

A mentorálás legfontosabb komponense a bizalom. Fontos, hogy mentor és mentorált egymás életének részei legyenek, gyümölcsöző együttműködésük alapja a rendszeres kommunikáció. Ez a kapcsolat másképp elképzelhetetlen lenne. A Tanítsunk Magyarországért Mentorprogram olyan pluszt ad a hallgatónak, amit az egyetemi oktatás önmagában véve nem biztosít, így kiváló kiegészítője annak.

Author: Weisz Dávid

Tájékoztatás, értelmezés, tanítás - ez a három tevékenység a tudomány által elért eredményeknek a megszokottól kissé eltérő módon történő kommunikálására vonatkozik. Az aktuális tudományos hírek hátterének ismertetésére törekszem. Kapcsolat a szerzővel: weisz.david@prherald.hu

Vélemény, hozzászólás?