ELNÉMULVA

Az életben nem kellenek mindenhez szavak. A nagyon fontos dolgainkhoz egyáltalán nem kellenek szavak. – Jól ébredek, kialudtam magam. Jól vagyok. Reggeli önszemlélődésem belém ivódott, mint esőcsepp a száraz földbe. Nyújtózkodni lenne kedvem, kitágulni, kinyílni, de agyam megálljt kiált. Fájna a mozdulat, csak a lelkem laza, izmaim csökönyösen feszülnek, mozdulatlanságot diktálva minden tagomnak. Összefüggések… test, lélek, szellem között. Testem merev, lelkem laza, szellemem éber. Ez aztán az összhang!
Hajnal sincs még, amikor megébredek. Semmi nem érdekel, szedem a cuccaimat, bele mindent a zsákba, indulok. Kint sötét van és hideg. A kalapom a fejembe húzom, valami érthetetlenül dühös elszántsággal igyekszem tudomást nem venni testem fájdalmáról. A kezem a kesztyűben is fázik, a lelkem is bennem.
Lassan megyek, nagyon lassan. Az irány is rossz, jó ideje nincsenek jelek. Nem baj, megyek tovább. Lépésről lépésre. Dühös elszántsággal. Dühösen lassú ritmusban. És lassan felkel a nap, nagyon lassan. Vele együtt kel kuncogós kedvem is: soha nem voltam még lassan dühös. Fura egy állapot.
Bebicegek egy kis faluba, Hermanillosnak hívják. Ez jó, mert ilyen nincs a Pétertől kapott úti vázlatban. A falu természetesen üres. Dühös már nem vagyok. Azt viszont jó lenne tudni, hogy merre bicegek. Majd megtudom, van rá időm. Módosult tudatállapot. Ebben vagyok most, vigyorodom el. Módosult fizikai állapotban is. A lelkem? Az nem, az változatlanul módosulatlan.

Alberto García-Alix fotográfiája
Alberto García-Alix fotográfiája

Játszadozom a gondolattal, a sors is velem.
Útkereszteződés előtt állok.
Két út áll előttem, melyiken induljak… Na, melyiken? Fogalmam nincs.
Valahonnan a semmiből felbukkan egy autó, meg is áll, rám is köszönt, mutatja az irányt. Hola, indulok. Jel az nincs. Nem baj.
A város szélén álló bárban megállok, ideje kávézni, teázni. Rákönyökölök a bárpultra, jó lenne tudni, hogy merre is járok. A báros készségesen válaszol, menjek csak tovább, ott lesznek majd a jelek is. Jó. Ez jó.
Talán jobb lenne, ha vonattal mennék Mansilláig, és a lábamra mutat. Választ nem várva fellármázza a bárt, de senki nem tudja a menetrendet. Kapja a telefont, tárcsáz, érdeklődik, ténykedik nagyon. Kíváncsian várom a fejleményeket.
Ma emberből vannak a jelek.
Elfogadni az életet, a sorsot néha nagyon nehéz. A fájdalommal együtt élni is. Valami nagyon egyszerű, filozófia-mentes életgyakorlat kell hozzá. Fűznék egymás után okos gondolatokat, de annyira értelmetlen. Annyira nincs kedvem hozzá. Agyam üresjárata kellemes most. Az okos gondolatok gyarlóvá tesznek néha, az okos tökéletesség hamis álarcát teszik rád. A tökéletes, a hibátlan olyannyira szép, mint amennyire ijesztő.
Nézőpont kérdése ez is.
Érzőpont kérdése.
Fehér és fekete. A minden vagy semmi belülről jövő, biztos igénye.
Megalkuvás, kompromisszum, fesztelen lazaság, éltető konvenció.
Meg tudom tanulni vajon?
Napi négy ölelés elég a túléléshez.
Nekem egy is elég lenne.

Francisco Arteaga illusztrációja
Francisco Arteaga illusztrációja

Kenyér, víz, csokoládé, napi négy ölelés boldoggá tesz, kenyér, víz, csokoládé, napi egy ölelés elégedetté, kenyér, víz, csokoládé, és túlélem.
Astorga, kávézó, fekete tea. Mindenkinek mást jelent. Távolodom a kávézó világától, merülök a sajátomba. Kinek a sorsát élem? A sajátomat. Nem vétek ez, Atyám. Csak néha fáj.
Életem összefonódik sorsokkal, be- és kilépek beléjük és belőlük, önmagam vagyok. Lépnek ki és be az enyémbe, próbálom az összefonódást, magam vagyok. Magam maradok. Elfogadom? Próbálom. Majd lépek tovább és elnézem az első lépések fájdalmát.
Csodaországból elmenni nem akaródzik. Alice-ként élni Csodaországban jó lenne nagyon.
Álom az álomban.
Játék a játékban. A jeleket minduntalan elveszítem. Minduntalan figyelmeztet valaki, és elhagyom Astorgát.
Csak a szájad ki ne nyisd, anyám, intett a fiam hajdanán. Nem pontosan értettem a szavát, ő sem magyarázta. Ma sem értem, csupán sejtem. Szavam néha nyers és kíméletlenül őszinte. Így jön belőlem. Néha élesen, hasít, mint a penge.
Lágy nőiesség, cicás dorombolás – nem a mindennapi formám.

Cécile de France és Roman Duris - Antoine Le Grand
Cécile de France és Roman Duris – Antoine Le Grand

Szavak és érintések. A szavak néha hazudnak, hazudjuk őket. Meggyógyulsz, mondjuk a rákos betegnek, és közben tudjuk mi is, tudja ő is, hogy nem így van ez. Meghalsz, kegyetlenül szólna, igaz sem volna. A gyógyuláshoz a remény, a hit nem elég. Erő kell hozzá, az élet szerelmes szeretete. A továbbéléshez is néha. Életről, halálról dönteni, ezt megjövendölni, nem a mi dolgunk. Hogy kié? Látod, ezt nem tudom. A nem tudom sokszor igazabb, mint a bizonytalan tudom.
Szeretlek.
Kit szeretek benned?
Téged vagy önmagamat?
Játsszunk!
Azt, hogy szeretsz, azt, hogy szeretlek. Kösd be a szemed, én is bekötöm az enyémet. Érints meg, én is megérintelek. Hagyd, hogy érzékeljelek, a bőrömmel, a lelkemmel, a sejtjeimmel. Ha nem vagy idegen, ha érintésed kellemes nekem, ha a lelkem kiteljesül az érintésed által, akkor téged szeretlek.
Ne siess, hagyj időt a szeretetnek, legyen időd rád. És ha érintesz, te légy benne, önmagad add. Ne rám figyelj, hanem önmagadra.
Ne teljesíts, ne felelj meg! Szeress!

Author: Turóczi Ildikó

Egyetemi tanulmányait 1985-ben végezte a temesvári Orvosi Egyetemen. 1990-ben általános orvoslásból szakvizsgázik Marosvásárhelyt, utána általános orvosként, majd családorvosként dolgozik; ezen a területen szerez főorvosi minősítést. Akupunktúrát Bukarestben, addiktológiát Budapesten tanul. Pszichoterápiás képzését (pszichodráma) Romániában kezdi, majd Budapesten egészíti ki. 2011-től szabadúszó orvos, 2011-ben önkéntesként dolgozik Kamerunban, ahova visszatér két évvel később, ugyancsak önkéntesként. Betegellátó intézményt alapít. Megjelent kötetei: 2010: Buen Camino – Jó utat! - a Spanyolországban tett spirituális zarándoklat élménykönyve, magánkiadásban, majd a pécsi Publikon Kiadó által megjelentetve 2013-ban; 2011: Álomcsapda - esszék, elmélkedések, naplótöredékek (magánkiadás); 2012: Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban), Publikon Kiadó, Pécs; 2015: Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun), Publikon Kiadó; 2019: Varázslatok, járványok, missziók (IDR Publikon Kiadó). Elérhetősége: ituroczi@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?