BOLDOGSÁGMASINA, AVAGY A HÍREK TERJEDÉSE ESUBAN

A következő eset akkor történt, amikor elektrokardiográf géppel érkeztem Esu törzsébe. A masina létezéséről minden kollégám tudott, de még senki nem használta, sőt, annyira újdonság volt, hogy rögvest be kellett számolnunk róla a törzsi királynak, Albert Fonnak.

A szerző felvétele
A szerző felvétele



A koszorúérbántalom vagy bármilyen más szívbetegség felismerése, diagnosztizálása nem tartozik a kameruni egészségügy rutinvizsgálatai közé, az EKG-görbe értelmezése pedig végképp nem jelent mindennapi gyakorlatot, ezért újszerű vizsgálati módszerünk behirdetésének mikéntje kisebb gondot jelentett. Maga a szívbetegség fogalma is elég idegenül hangzik egy olyan helyen, mint Esu, ahol a patológia oroszlánrészét, mondhatni 90%-át a maláriás és egyéb trópusi betegségek, valamint az AIDS szövődményei jelentik. Nem lévén más ötletünk, a szív betegségeinek diagnosztizálását ígértük mindazoknak, akik eljönnek a vizsgálatra, és hirdettük is az újdonságot a megszokott módon: írásban a néhány hirdető falon, templomokban és a hirdető ember (town crier) által. Azzal tisztában voltunk, hogy a hirdetőfalon elhelyezett szöveget csak nagyon kevesen olvassák, lévén a lakosság jelentős része írástudatlan, és számítottunk arra is, hogy hirdetési próbálkozásainknak sem lesz nagy visszhangja, ezért ért váratlan meglepetésként a jelentkezők nagy száma. Kollégámnak jutott eszébe, hogy rákérdezzen: ki miért szeretne EKG-vizsgálatot?! Mert a hirdető ember azt mondta, válaszolták, hogy ez egy olyan csodamasina, ami boldoggá tesz.

Így terjed a hír Esu törzsében, ahol harmincezer ember él aránylag nagy területen, ahol az egyetlen hírforrást az éppen fogható rádióadó jelenti, és többnyire még az sem. A helyi hírek szájról-szájra, embertől emberig terjednek, torzulnak, bővülnek vagy egyszerűsödnek. Például óriási közérdeklődést váltott ki annak a fiatal tanítónak a halála, aki hirtelen, az ismert betegségek tüneteinek hiányában meghalt. Helyi szokás szerint az ilyen halálokot boszorkányhatásnak minősítik és az elhunytat eltemetik, ebben az esetben viszont a városban élő rokonok nem elégedtek meg ezzel a magyarázattal, és kérték nem csupán a kórboncnoki vizsgálatot, de ügyészségi nyomozást is, ami annyira szokatlannak és rendkívülinek bizonyult, hogy hamar elterjedt a híre. Egy hét múlva már mindenki tudni vélte, hogy: az elhunytat egyik rosszakarója megmérgezte, sőt, a hagyományos orvos azt is megmondta, hogy ennek a rosszakarónak soha nem fogják megtudni a kilétét. Egy másik natív doki szerint viszont a kollégája mérgezte meg, de tulajdonképpen nem is ő, hanem egy másik boszorkány, aki álmában használta az elkövető testét. Megint mások biztosan tudták, hogy nem is mérgezés volt, hanem családi átok, mert az elhunyt haragban volt az apja harmadik feleségével, aki nem túl rég került a családba. Volt olyan suttogás is, amit csak nagyon titokban lehetett hallani, hogy a hirtelen sok pénz birtokába jutott fiatalember eladta lelkét a gonosznak, és ez lett halálának oka.
Amint később kiderült, a fiatal tanító egy-két nap alatt elég sok és változatos kúrán esett át, három natív doktor kezelte különféle porokkal és szerekkel, mígnem annyira rosszul nem lett, hogy a helyi egészségügyi központba vonszolták, ahol rövid idő alatt meghalt. Téves kezelés, terápia gondolata vagy gyanúja viszont nem merül fel senkiben. (A nyomozás eredményéről nincs tudomásom.)

A közérdekű híreket a Fon közli népével. Ilyenkor a hirdető ember körüljár a törzsben, dobszóval kísért rikkantásokkal adja tudtul a gyülekezés idejét, ami rendszerint a palota előtti téren, hajnali órákban szokott történni. A találkozás oka, témája a hír továbbadásának idején módosul, hogy a végére teljesen átalakuljon, ezért nem is szokás rákérdezni, és ha mégis, akkor utóbb kiderül, hogy teljesen fölösleges volt.

Bár úgy tűnik, hogy Esu lakói leginkább a Fon és a papok szavára hallgatnak, ez nem éppen így van, pontosabban nem mindig van így; lényeges, fontos dolgokban a „jó boszorkányok” szerepét betöltő natív doktorok szava lesz a döntő, az „igaz”, éspedig azért, mert ők a szellemvilág, az ősök szellemeinek üzenetét közvetítik, akik, értelem szerint, tudják, ismerik a történéseket. Ezzel viszont be is zárul a kör, mert ez egy olyan tudást feltételez és jelent, ami ugyan nem ellenőrizhető, de megkérdőjelezhetetlen, ezért hisznek is benne. Gondolhatnánk, hogy a helyi értelmiségi réteg kivételt jelent ezek alól a praktikák, gyakorlatok, spirituális megközelítő módok alól, de csalódnánk.

Ha nem is fordulnak a helyi natív doktorokhoz, mert ez presztízsvesztést jelentene, vagy, mert értelmiségként azért mégsem illik mágiához és egyéb okkult dolgokhoz folyamodni, titokban ellátogatnak a környező törzsek „látó” embereihez (látónak azt az embert nevezik, akinek a hetedik életévben bezáruló spirituális két szemét később beavatással ismét kinyitották; ide tartoznak a hagyományos orvosok, a hagyományos törzsi vezetők/Fonok, titkos társaságok vezetői), és nem csupán tanácsot kérnek tőlük, de abban feltétel nélkül hisznek. Ez akkor derült ki, amikor az egyik helyi tanító elmesélte, hogy miképpen derítették ki annak a boszorkánynak a létét, aki Esut fel akarta gyújtani. Kollégájával három különböző natív doktort kerestek meg, és mindannyian ugyanazt azt embert jelölték meg, mesélte, ami minden kétséget kizárt. A beazonosítás feladata a Fonra várt, akinek titkos üzenetet is küldtek ennek módjáról. Sikeres beazonosítás esetén a boszorkány vallomástételre kényszeríthető (rendszerint veréssel), a vallomás pedig semlegesíti a gonosz varázserőt.

Mindez persze titokban történik, jórészt az előbb említettek miatt, másrészt viszont azért, mert az egyház helytelenítését váltaná ki, amit egyetlen értelmiségi sem óhajt, lévén mindannyian nagyon vallásosak.

Author: Turóczi Ildikó

Egyetemi tanulmányait 1985-ben végezte a temesvári Orvosi Egyetemen. 1990-ben általános orvoslásból szakvizsgázik Marosvásárhelyt, utána általános orvosként, majd családorvosként dolgozik; ezen a területen szerez főorvosi minősítést. Akupunktúrát Bukarestben, addiktológiát Budapesten tanul. Pszichoterápiás képzését (pszichodráma) Romániában kezdi, majd Budapesten egészíti ki. 2011-től szabadúszó orvos, 2011-ben önkéntesként dolgozik Kamerunban, ahova visszatér két évvel később, ugyancsak önkéntesként. Betegellátó intézményt alapít. Megjelent kötetei: 2010: Buen Camino – Jó utat! - a Spanyolországban tett spirituális zarándoklat élménykönyve, magánkiadásban, majd a pécsi Publikon Kiadó által megjelentetve 2013-ban; 2011: Álomcsapda - esszék, elmélkedések, naplótöredékek (magánkiadás); 2012: Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban), Publikon Kiadó, Pécs; 2015: Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun), Publikon Kiadó; 2019: Varázslatok, járványok, missziók (IDR Publikon Kiadó). Elérhetősége: ituroczi@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?