A legnagyobb hibát akkor követi el a cégvezető, ha sablont alkalmaz, s kívülállóként azonosítja a problémát, szakértőt von be, aki „megmondja a tutit”, majd vezetőként kihirdeti az új irányt, és elvárja, hogy alkalmazottjai örömünnep kíséretében minden addigi problémát feledve, hatékonyabban folytassák a munkát. Rosszabb esetben a vezető nem kevés pénzt invesztál a változás menedzselésébe – az új módszer működése érdekében. Innen viszont már csak egy lépés választja el attól, hogy igazolja a régi mondást: fejétől bűzlik a hal.

Mégis mit tegyünk, ha zörget cégünk ajtaján a változás szele, az átszervezés?
Nincs általános recept, nincs mindenkire érvényes szabály.
Utak, irányok, erősségi fokozatok között válogathatunk érzésünk, belátásunk szerint.
Vannak, akik azt gondolják: leggyakoribb a munka hatékonysága érdekében történő, személyzeten csattanó átszervezés.
Másoknak a változás környezeti megújulást, totális befejezést, személyes paradigmaváltást jelent. Gonosz dolog kimondani, de az átszervezés az esetek 90 százalékában akkor jó, ha érinti az alkalmazottakat, ha megérinti őket.
Igazodva a többféle indokkal, móddal és formával történő átszervezéshez, nézzünk meg egy elméleti sort a gyakorlatban!
AZ ÁTSZERVEZÉS AZ AJTÓBAN ÁLL, KOPOGTAT 
Mit tegyünk?
Gondoljuk át, írjuk össze, milyen külső és cégen belüli okok vezettek a változás gondolatához.
Azonosítsuk a problémákat, döntsük el róluk, hogy valóban nem személyesek, hanem céget érintőek.
Döntsük el: valóban az átszervezés-e a legmegfelelőbb megoldás?
Mit ne tegyünk?
Ne rettenjünk meg a változástól!
Ne dobjuk félre új igényeinket csak azért, mert azok ellentétesek berögzült szokásainkkal.
Ne akarjunk mindenáron változtatni, ha nem vagyunk biztosak benne.
AZ ÁTSZERVEZÉS GONDOLATA A KÜSZÖBÖN ÁLL 
Mit tegyünk?
Az átszervezés mellett döntöttünk. Csak az előremutató pesszimizmusunk csíráit hagyjuk meg.
Képzeljük el az átszervezés pozitív hatásait, gondoljuk végig időtartamát, határozzuk meg írásban is a célját!
Vizsgáljuk meg, felkészültek vagyunk-e az átszervezés levezénylésére (egészség, utazások, képességek)!
Válasszuk ki a kezdés legmegfelelőbb időpontját, határozzuk meg a végét!
Mérjük fel kollégáink ellenállását és a rendelkezésre álló erőforrásokat, költségeket!
Korábban összeírt problémáinkat (5–8) tegyük érthetővé mindenki számára.
Döntsük el, mi magunk végezzük-e az átszervezést (érdemes megpróbálni) vagy külső cég.
Mit ne tegyünk?
Ne beszéljünk negatívan az átszervezésről!
Ne induljunk el célok és időterv nélkül!
Ne becsüljük le magunkat, de ne is hősködjünk!
Ha a lebonyolítását magunkra vállaltuk, ne tartózkodjunk hosszabb ideig távol.
Ne felelősöket keressünk, hanem a probléma megoldását!
Ne hibáztassunk senkit, ha elsőre ellenáll!
Ne higgyük, hogy csak az egyetlen, általunk meghatározott irány van, amit mindenkinek követnie kell!
Ne higgyük, hogy a viták soha nem mutatnak előre!
III. AZ ÁTSZERVEZÉS BELÉPETT AZ ÉLETÜNKBE 
Mit tegyünk?
Fogalmazzuk meg néhány mondattal dolgozóink számára is a legfontosabb átszervezési elemeket!
Győzzük meg őket a problémák megoldásának fontosságáról és segítségük nélkülözhetetlenségéről!
Gyűjtsük össze, beszéljük meg kollégáink átszervezésre irányuló ötleteit!
Hozzunk létre végrehajtó csapatot, állítsunk össze ütemtervet!
Tájékoztassuk összes alkalmazottunkat az átszervezés tényéről, idejéről, felelőseiről, menetéről! Fogalmazzunk meg pozitív jövőképet és közös célt!
Térképezzük fel munkatársaink véleményét, győződjünk meg arról, hogy embereink valóban támogatnak minket!
Legyen egységes, átgondolt, következetesen minden intézkedés.
Kommunikált válasz arra, miért van szükség az átszervezésre!
Határozzunk meg módszereket, hogy eredményeinket és az átszervezés hatását mérni tudjuk.
Mit ne tegyünk?
Ne tévesszük szem elől a célt!
Sose legyünk következetlenek!
Ne vállaljunk magunkra minden feladatot, vonjuk be kollégáinkat is!
A kialakított csapat létszáma ne legyen se túl kicsi, se túl nagy.
Ne felejtsük el időközönként tájékoztatni a csapatban nem dolgozó kollégákat, esetenként segítségüket is kérhetjük!
Soha ne söpörjük le szó és indok nélkül kollégáink ötleteit!
Ne dolgoztassuk embereinket visszajelzés nélkül!
Soha ne egyéni céljainknak megfelelően alakítsuk az átszervezést!
Ne hallgassuk el véleményünket, de megfelelő stílusban közöljük! Ugyanezt követeljük meg kollégáinktól! (A konstruktívan megfogalmazott kritika nem büntetendő
cselekedet…)
Ne béreljünk fel külső tanácsadó céget arra, amire kollégáinknak is van ötlete! Engedjük bizonyítani őket!
Ne felejtsük el: a javaslatok elfogadása után a megvalósítás következik!
IV. AZ ÁTSZERVEZÉS KILÉPETT AZ ÉLETÜNKBŐL 
Mit tegyünk?
Mondjunk köszönetet kollégáinknak! Éljük át a közös öröm lehetőségét!
Erősítsük meg a jövőképet, állítsunk fel új közös célt!
Vonjunk le tanulságot, elemezzük a hibákat!
Pihenjünk, éberen figyelve a jövő lehetőségeit!
Mit ne tegyünk?
Ne ünnepeljük egyedül a sikert!
Ne bízzuk el magunkat!
Ne feledkezzünk meg a holnapról!
Az intéseket átgondolva biztos, hogy azok a megoldások lesznek sikeresek, amelyeket vezetők és vezetettek maguktól találnak ki és valósítanak meg két tanulságot megismerve:
1. Egy gödör ásásán kívül kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni.
2. Nemcsak az a fontos, hogy emberek vagyunk, hanem az, hogy minden helyzetben azok is maradjunk! 
(Forrás: Prove)