Stern Gabriella Szolnokon született, ami meghatározta a későbbi elvágyódását a távoli országok egzotikus tájai iránt, ahol „az Élet történik” – ahogy kamaszkorában fogalmazott. Előbb azonban a kézenfekvő utakon indult el: tanárképző főiskolára ment, és közben egy kis faluban – Kuncsorbán – el is kezdte a tanítást. A diploma után Budapesten tanított néhány évig, majd újságíró lett. A Bálint György Újságíró Iskolát elvégezve az Esti Hírlap munkatársa, eközben számos más lapnak és a Kőbányai TV-nek is dolgozott. Az élet hamarosan döntő választás elé állította: Hollandiába költözött – végleg búcsút intve ezzel a hivatásos újságírásnak. Három év után egyedül indult útra: eleinte Indiában barangolt fél éven át, innentől teljesen megváltozott az élete. Tudatosan arra törekedett, hogy értelmes irányt szabjon az életének és olyan „ügyek” töltsék ki minden idejét, melyeket fontosnak és értékesnek tart. Kacskaringós és kalandos évek után rátalált Helena Norberg-Hodge: „Ősi jövendők – Ladak tanításai” című könyvére, amit lefordított, majd kiadott és öt éven át előadásokat szervezve terjesztett. A könyv honlapjának jelenleg is szerkesztője. A harmadik indiai utazása során már filmeket forgatott: „Gyökerek” címmel egy 30 perces lírai dokumentumfilmet, valamint öt lírai etűdöt, melyek gyűjtőcíme: „Imák a Pillanatok Isteneihez”. 2004-ban Sri Lankán – egy zarándoklat során megismerkedett egy bányászcsaláddal, két évvel később hozzájuk költözve egy teljes évet töltött Ratnapurán, a „Drágakőváros”-ban. Itt és ekkoriban született meg a „Serendib Ékszerek” projektterve, amelynek a megvalósításán a mai napig dolgozik. Stern Gabriella legfontosabb célja jelenleg – a szépségteremtésen túl –, hogy magyar kivándorlóként érdemben segítsen néhány helyi családnak – bányászoknak, ezüstműveseknek és kőcsiszolóknak, hogy továbbra is ősi tudásuk és értékeik szerint, emberi módon élhessenek a „Könnycseppre emlékeztető szigeten”, a varázslatos szülőföldjükön. 

– A Föld kétszáznégy országa közül miért pont Sri Lankát választotta?
Stern Gabriella
: – Ázsiában több országban is jártam, s mindenhol kedvesek voltak velem az emberek, de talán sehol nem éreztem annyira könnyűnek, visszahúzó „nehezékek” nélkülinek az életet, mint a ceyloni Ratnapurnán. Indiában is mosolyognak rád, de mintha nem ismernék a „magánszféra” kifejezés tartalmát. Sri Lankán „hagynak élni”, mindenben szabadnak érzem magam és reálisan tervezhetőnek látom a jövőt.

– Mi az Ön projektjének a lényege?
SG:
– Három – egymással szorosan összefüggő – célom van. Harmonikusan szép tárgyakat teremteni; segíteni néhány sri lankai bányászcsaládot, valamint drágakő-csiszolókat és ezüstműveseket is, hogy fenntarthassák eddigi, hagyományos életvitelüket és értékeiket; s végül a globális gazdaság adta kereteken belül az együttműködés kiegyensúlyozottabb, igazságosabb módjait erősíteni. Mindezeken túl ez a projekt a jövőben megteremtheti egy sri lankai ökofalu alapjait is.

Mi kell ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson?
SG: –
Idén elkészült az első kollekció, elkezdődött a „Serendib-ékszerek” piacra dobása. Ha gazdára találnak az első darabok, jöhet a folytatás.
Ezek meglehetősen ‘újfajta’ felfogású, távolról sem tucatékszerek: most meg kell találniuk a célközönségüket. Különleges méretű drágaköveket használunk, melyeket ráadásul igyekszünk a lehető legtermészetesebb állapotában megtartani, és egyenként, kézzel csiszolunk. Szinte az összes Sri Lankán megtalálható drágakő típust használjuk: gránátot, turmalint, holdkövet, topázt, akvamarint és kristályokat, kvarcokat –- még felsorolni is nehéz. Számos olyan kövünk van, ami ritkaságnak számít, és szép számmal vannak a hagyományos csiszolók által félretett zafírjaink, rubinjaink is. Arra törekszünk, hogy a Serendib ékszerek hangulata a rusztikus ősiség, a klasszikus arányok és a letisztult, finom elegancia ötvözete legyen. „Tipikus vásárlónk” fejlett, egyéni ízléssel és klasszikus szépérzékkel bír. A mi ékszereink különlegessége, egyedisége szinte vonzza magához a tekintetet, tudni kell viselni is őket.

– Honnan ered a „Serendib” elnevezés, mit jelent ez a szó?
SG:
– Serendibnek hívták az országot az ókorban – plusz a 18. századtól a váratlan jószerencse, szerencsés felfedezés, illetve a körülmények váratlan, szerencsés jóra fordulásának szinonimájaként használják az angol nyelvet beszélők.

Hogy működik az Ön által kialakított üzleti modell?
Stern Gabriella: – Az üzleti tevékenység kialakításával párhuzamosan olyan „áttetsző” üzleti modellt szeretnék kialakítani, amelyben az összes közreműködő részesedési aránya vállalható, megjelenik, és ellenőrizhető is lesz áprilisban induló honlapunkon.