Henczel Edit 1988 és 1992 között volt középiskolás, egy rendkívül szigorú erkölcsű és nagyon kemény oktatást nyújtó gimnáziumban. Az osztályában négy év alatt 3 öngyilkosság történt, az évfolyamról két tanuló megszökött az iskolájától, családjától.
Edit már kamaszként is érezte, hogy „nagy a baj, valami nem stimmel a hazai oktatási rendszerrel”. Maga is a lázadók közé tartozott, mert képtelen volt egyetérteni azzal, hogy „görcsbe szoruló gyomorral kell az iskolába menni, ami még két évtized után is szeptemberenként megjelenik” nála, emlékeztetve a gyerekként iskolában töltött időkre.
Henczel Edit az érettségi után a Miskolci Egyetem Bölcsészkarán az irodalmat kezdte tanulmányozni, majd a 3. évfolyam kezdetével felvette a pedagógia szakot is. Olyan kiváló professzorai voltak, mint Dr. Trencsényi László és Dr. Horváth Mihály, akik már ekkor felhívták a figyelmét a reformpedagógiai kísérletekre és azok eredményeire.
Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan ismerte meg a „Tanulási technológiát”, ami olyan erőteljes hatást gyakorolt rá, hogy a szakdolgozatát is ennek a technológiának a bemutatásáról és távlati alkalmazási lehetőségeiről írta.
Még egyetemista korában az egyik barátja – aki a nyelvoktatásban már eredményesen használta a tanulási módszertant –, azt javasolta számára, hogy „hozza be” Magyarországra az Alkalmazott Oktatástant, ami kimondottan a képzések megreformálását célozta.
A fiatal egyetemista kiutazott Dániába, Ole Hemmingsholthoz, aki a nemzetközi Applied Scholastics (ApS) nonprofit társadalomjobbító csoport akkori európai vezetője volt, megismerkedtek, majd megállapodtak, és innen kezdve felgyorsultak az események.
1997-ben hivatalosan is bejegyezték az alapítványt, ami időben egybeesett a fiatal magyar szakember pedagógusi diplomájának átvételével.
Az Alkalmazott Oktatástan Közép-Európa Oktatási Kht. 2000 előtt Alkalmazott Oktatástan Alapítvány néven kapta meg az akkreditációt az Oktatási Minisztériumtól, így először akkor kerültek be a hazai pedagógus-képzésbe, és azóta működnek Magyarországon a „Tanulási technológiát” felhasználó alapítványi iskolák.
PR Herald: – Munkatársaival a jelenlegi magyarországi oktatási rendszer megreformálásán dolgozik. Miben különböznek az Önök törekvései más hazai pedagógiai módszertani kísérletektől?
Henczel Edit: – Valójában mi nem szeretnénk versenyezni egyik pedagógiai módszerrel sem. Úgy vélem, hogy minden reformpedagógiai törekvésnek megvan a nagyon is erőteljes haszna, mind megfigyelésen alapul és azon, hogy szeretjük a gyerekeket és szeretnénk értük tenni valamit.
Az Alkalmazott Oktatástan által kínált módszertant tanulási technológiának hívják, és bármilyen oktatási programba beilleszthető. Ez lehet leginkább a fő különbség más módszertanoktól.
A tanulási technológia a gyerekeket megtanítja tanulni. Ennek segítségével elérhető, hogy bármilyen tantárgyban megtalálja a tanuló azokat az akadályokat, amik miatt nem halad rendesen, és meg tudja szüntetni ezeket.
A pedagógus szintén kap egy eszközt ahhoz, hogy megtanítsa a tanulóit tanulni, illetve észrevegye, hogy a tanulók valamilyen nehézséggel küzdenek, pontosan be tudja határolni és ki tudja küszöbölni a tantárgyi nehézségeket.
A tanulási technológia ilyen szempontból teljesen összhangba hozható más módszertanokkal, mert pont az a lényeg, hogy mi olyan hiányra adunk megoldást, amit sajnos más módszertan nem orvosol: tanulni tanítjuk meg a gyerekeket.
– Nem túlzás kijelenteni, hogy a „Tanulási technológia segít megoldani a köznevelésben tapasztalható problémákat”?
HE: – A gyerekeken látható, mérhető fejlődés, pedagógusok, oktatási szakértők véleményezése a technológia hatásáról és eredményeiről, tesztelési eredmények, melyek mind elolvashatók a Készségfejlesztő megoldások az osztályteremben című munkában.
Az Alkalmazott Oktatástan által tartott egyik felzárkóztató program során többféle teszt (IQ teszt – Bánki – Flamm: Agyteszt, Kompetencia teszt, Hallott szöveg leírása és az Alkalmazott Oktatástan nemzetközileg kifejlesztett tanulási teszt) kiértékelése alapján számszerűsíthető eredmények láthatóak. Ezek egyértelműen bizonyítják az egyes tanulók fejlődését. A kompetenciateszt eredményei egy kilenc napos program során 5-11%-os pozitív változást mutattak – ez összességében átlagosan 6%-os javulás volt a tanulóknál, míg az IQ teszt eredmények pontszáma 3-39 pontos eredmények között mozog, átlagolva 11,6 ponttal nőtt a gyerekek IQ-ja. Elmondható, hogy 9 nap alatt ez nagyon hatékony változás. Nem kevésbé fontos az, amit az egyes programokon részt vevő tanulók és pedagógusok elmondanak.
Valaki például utólag ezt írta nekünk: „Hihetetlen változáson mentem keresztül. Egy hónappal ezelőtt teljesen rosszak voltak a jegyeim, azóta robbanásszerűen megjavultak a jegyeim, és jobban tudok koncentrálni is.”
– Frissen diplomázott pályakezdőként – húsz évvel ezelőtt –, hozták létre az alapítványukat. A fiatalkori „világmegváltó” lelkesedését nem törték le a munkája során tapasztalt akadályok?
HE: – Volt olyan helyzet, amit nem volt egyszerű megoldani, mert kemény ellenállásba ütköztünk. Nem a szakmával szemben. Volt olyan időszak, amikor erőteljes támadásokat kaptunk, és szinte ellehetetlenítették a munkánkat. Nehéz időszak volt, de igaznak találom a mondást, miszerint „ami nem öl meg, az megerősít”, szóval sokkal erősebben kerültem ki végül, és egyáltalán nem tudott letörni.
Ezen kívül, ami a legfontosabb, hogy ezekben az időszakokban is mindig volt valaki, aki tovább vitte a célt, és mert nagyot álmodni. Gaal Zsuzsa – a későbbi vezetője a szervezetnek –, vagy a mostani elnökünk Gaján Éva. Óriási felelősséget vállaltak abban, hogy ez a szervezet megmaradjon, és működjön. Olyan munkatársak, iskolavezetők, tanárok támogatását élveztük akkor is és most is, akik soha nem hagytak cserben sem minket, sem azt a célt, hogy javítsunk az oktatás állapotán. Tulajdonképpen miattuk létezünk még ma is.
Az akadályok csupán emlékeztetnek arra, hogy mennyire jó is az, amit csinálunk és nagyon is szükség van ránk. Szinte már közhelyes az a megállapítás, hogy minden jó dolgot, ami működőképes, érik támadások. Mi tudjuk, hogy van megoldása, és mára az is bebizonyosodott, hogy a tanulási technológia működik. A mi célunk az, hogy hatékony segítséget adjunk azoknak a tanulóknak, pedagógusoknak és szülőknek, akik igénylik ezt a segítséget. A szándékunk, hogy megtanítsuk a gyerekeket tanulni, és ezt meg is tesszük.
Az én elképzelésem az oktatásról az, hogy az iskola olyan hely legyen, ahol a problémák könnyedén orvosolhatók, ahol a tanulók értik a számtant és a nyelvtant, és nem okoz gondot nekik az önálló tanulás, az önálló gondolkodás, és eleve az önállóvá válás. Úgy képzelem, hogy olyan fiatal felnőttek jönnek ki az iskolákból, akik értik a dolgukat, és használni tudják a gyakorlatban a tudásukat, és képességeiket. Számomra ezek a vágyálmok gyorsan realitássá is tehetők, de nyilván a támogatás hiánya nagymértékben lassítja ezeket a folyamatokat.
Amikor a PISA-teszt eredményeit hallgatom, vagy arról olvasok, hogy hazánkban a tanulók körében 30%-os a funkcionális analfabetizmus, azaz képtelenek értelmezni azt, amit elolvastak, vagy látom, hogy a gyerekek nagy része szinte soha nem olvas, akkor ezek a sajnálatos tények még inkább megerősítenek abban, hogy folytassam a munkát.
Amikor újra látom azokat az embereket, akiknek az évek során segítettünk, az ő csillogó szemük, újjáéledt céljaik, megvalósult álmaik mindig újabb és újabb reményt és hitet adnak a munkámhoz, és erőt a folytatáshoz.
Az Alkalmazott Oktatástan annyira magával ragadó lelkes csapat, hogy a legnagyobb öröm velük együtt dolgozni.
– Az Alkalmazott Oktatástan „honosítása” során milyen magyar sajátosságokat kellett figyelembe venniük?
HE: – Amikor alapítványi formában elindultunk, akkoriban még nem igazán léteztek oktatási franchise-ok. Azóta már rengeteg van belőlük.
Mi tulajdonképpen olyan feladatokat is ellátunk, amivel más iskolákat segítünk, akik használják L. Ron Hubbard Tanulási módszertanát. Azt szeretnénk, hogy ezek az iskolák sikeresek legyenek és hatékonyak az oktatásban, ezért nagyon szoros együttműködés van köztünk. Ez az elindulásunkkor volt meglehetősen újszerű felállás, de 20 év alatt a hálózatok fejlődése, fejlesztése már nem újszerű gondolat.
Külföldön egy hasonló szervezet, mint mi nem szolgáltató szervezet. Mi azonban nem tudtunk ellenállni soha annak a vágynak, hogy aktívan segítsük a célközönségünket, így magunk is tevékenyen oktatunk mindenféle formában, hiszen az Alkalmazott Oktatástan csapata rengeteg lelkes, hatalmas tapasztalattal rendelkező pedagógusból áll, akik imádnak tanítani.
A mi egyedi jellegzetességünk, hogy felállítottunk egy szolgáltató központot is, ahol bárki tanulhat tanulni, illetve pedagógusoknak tartunk speciális képzéseket. Ez teljesen magyar sajátosság, külföldön erre nincs sok példa.
– Elég reménytelennek tűnik többszörösen hátrányos szociális helyzetű, vagy súlyos tanulási nehézségekkel küszködő gyerekek számára hatékony megoldásokat kínálni. Nem idealizmus azt gondolni, hogy Önöknek majd sikerülni fog?
HE: – Ez a kérdés nagyon összetett. Gazdasági, környezeti – nevelési, kulturális és egyéb tényezők, nehézségek is felmerülnek, amiket szintén orvosolni kell. Ez mind megnehezíti a dolgunkat, hiszen nincs elég anyagi támogatás. Maguk a hátrányos helyzetű gyerekek is többnyire mélyszegénységben élnek, nem jutnak hozzá a megfelelő alap ellátáshoz sem. Tudjuk jól hány gyerek éhezik ma Magyarországon. A nem megfelelő életkörülmények szintén súlyosbítják a helyzetet. A családi körülmények se mindig megfelelőek, óriási a válások száma, ami lelki fájdalmakat okoz a gyerekeknél, vagy a családon belüli erőszak – amit sokan nem szeretnek tudomásul venni –, szintén súlyos gondokat okoz, nem is beszélve a drogokról, szóval az oktatási problémák a jéghegy csúcsának tűnnek. Hogyan is jussunk el idáig a fentiek fényében?
Mégis amikor súlyosan hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozunk, mindig meglep, és könnyekre fakaszt az a szándék, tanulni vágyás, élni akarás és a jóra való fogékonyság, amit náluk tapasztalok.
Vannak táboraink hátrányos helyzetű gyerekeknek, akik annyi szeretettel és hálával vesznek minket körül, mintha a saját gyerekeink volnának. Azok is voltak! Éhezték és szerették a tudást, amit adtunk nekik a tanulási módszertannal és Az út a boldogsághoz erkölcsi nevelési kis füzettel.
Ugyanezt tapasztaltuk a nagyobb felsősök és a szakképzősök körében is.
Valószínű, hogy a mi hozzáállásunk meghatározó volt számukra: azt kaptuk mi, amit átadtunk nekik. Nem a kezdetektől, de lassan megváltozott a helyzet és kedvesek, együttműködők lettek a gyerekek, akik tisztelettel bánnak a környezetükkel, és tanulni akarnak.
Hiszek abban, hogy lehet segíteni, és kell is! Lehet, hogy mindez idealizmusnak tűnik, de ott vannak a tények, a teszteredmények, amiket a gyerekek produkáltak a képzéseink után. Nem lehet nem észrevenni mennyire hatékony a megoldásunk, szóval a helyzet egyáltalán nem reménytelen!
– Az Önök speciális képességvizsgálatain és a szövegértési feladatain mennyire mérhető a tanulók személyiségfejlődése és főképp a valós teljesítményük? Mi a szakmai garancia az összehasonlítások objektivitására?
HE: – Az is garantálta a szakszerűséget és az objektivitást, hogy független, külső szakértők végzik az elemzéseket.
A Tudáskulcs program során használt teszteket és kérdőíveket a Bajai Szent Rókus Kórház Gyermek és Mentálhigiénés Gondozójának részlegvezetőjével, gyermekpszichiáter főorvossal és pszichológussal, mint külső szakértőkkel együttműködve használtuk. OTIS I teszteket használtunk az IQ-változások mérésére. AZ OTIS I tesztek verbális, és számolási képességeket mérnek, melyek a sikeres tanuláshoz, és megismerő tevékenységekhez szükségesek.
Az első mérést a program elején, a másodikat a végén végeztük.
Ezekkel a tesztekkel objektíven mérhető a tanulók teljesítménye. A mérési eredményekről részletes leírás található a tanulmánykötetünkben.
– A különféle műveltségi területek „kulcs-szavainak”, szakkifejezéseinek összegyűjtését, az egyes szócikkek megírását, és lektorálását önkéntesen segítő pedagógusok végezték, akik közismerten túlterheltek. Miként lehet rávenni a tanárokat ilyen jellegű túlmunkákra?
HE: – Az a tapasztalatom, hogy a pedagógusok segíteni akarnak, folyamatosan keresik azokat a megoldásokat, amik a gyerekekért vannak. Azok a tanárok, tanítók, akik aktívan foglalkoznak gyerekekkel, nap, mint nap szembesülnek annak hiányával, amit egy alapvető, tantárgyi kulcsszavakat érthető formában bemutató szótár hiánya jelent.
A pedagógusokat valójában nem kell rávenni arra, hogy segítsenek ebben, mert nagy örömmel vesznek részt a munkában. Rengeteg fantasztikus ötlet és megoldás vár még kivitelezésre, amit gyakorló pedagógusok találnak ki abból a célból, hogy még szemléletesebbé, gyakorlatiasabbá, élvezhetőbbé tegyék az osztálytermekben folyó munkát.
– A pedagógus továbbképzéseiken milyen témákat részesítenek előnyben?
HE: – A legsikeresebb téma a „Tanítsuk meg tanítványainkat tanulni” elnevezésű képzésünk. Már húsz évvel ezelőtt is ez a módszertan keltette fel a legtöbb pedagógus érdeklődését, és ez érvényes ma is. Talán azért, mert valóban hiányzó láncszem az oktatásban a hatékony tanulási módszertan.
A másik téma, ami nagy érdeklődésre tart számot, a kommunikáció témaköre. Mitől lesz egy tanár sikeres a diákok körében, hogyan érjen el kiváló kontrollt kommunikáció segítségével.
– Az internetes közösségi oldalak használatának terjedése mennyiben kényszeríti ki az eredeti oktatási módszertan korszerűsítését?
Henczel Edit: – Erőteljesen. A közösségi oldalakon egy-egy fiatal naponta legalább egy, de akár 5 órát is eltölthet, szinte már észre sem veszi. Korunk rendkívül súlyos problémája – a „gép-függőség” – ami ráadásul még nem is érte el a tetőpontját. Sok esetben a közösségi oldalak felhasználói elszakadnak a valóságtól, teljesen beszippantja őket ez a virtuális világ és a legnagyobb baj, hogy nincs mértéktartás a használatát illetően.
Gyakori, hogy az iskolákban, tanórákon a gyerekek az interneten lógnak valamelyik közösségi oldalon. A mai fiatalok többsége eleve az okostelefonján akarja megoldani a leckéit is.
Az internet használatának kultúrája még nem megoldott, és nem lehet szelektálni, hogy mit néz, mit olvas, mit használ fel belőle a gyerek. Rengeteg hamisadat is terjed ezeken az oldalakon, ami szintén probléma, mert a fiatalok még nem tudnak szelektálni.
Nos, az oktatásnak ehhez kell felzárkóznia, szerintem elsősorban azzal, hogy a tananyagot digitalizálni kellene. Meg kellene tanítani a gyerekeknek az internetet használni tudásszerzéshez, elkerülve a hamis forrásokat. Hogyan szűrje ki a sok millió adatból, hogy melyik lesz a megfelelő?
Nekünk kell alkalmaznunk azokat a hatékony formákat és módszereket, melyekkel el tudjuk nyerni a gyermekek figyelmét és bizalmát.
