A szíriai Kurdisztánban (Nyugat nagy Kurdisztán), a szíriai népesség 10%-át alkotják a kurdok. Bizonyos számítások szerint 22 millióan élnek az országban, ami azt jelenti, hogy kb. kétmillió-kétszázezer kurd él itt. Általában a kurdok itt is, mint máshol is, küzdenek az identitásuk elismerésének és az alapvető emberi jogaik megszerzésének érdekében, a vallásnak nem igazán van szerepe a mindennapi életükben.
Szíriában a kurdok nem foglalkozhatnak a nemzetiségi aggályokkal, nem beszélhetnek kurd nyelven, több százezren nem kapták meg a szíriai állampolgárságot, így nem juthatnak be az állami magas pozíciókba, sem a katonai és a légierő posztjaira. Nem lehetnek földtulajdonosak, mert a damaszkuszi rezsim erőszakosan asszimilálta a kurd népet. A kurd földeken a hatvanas évektől kezdve a mai napig érvényben lévő Arab öv (egy biztonsági zónát hoztak létre a kurd földeken) miatt, a kurdok korlátozottan mozoghatnak a saját területükön. A szíriai kurdisztáni pártok küzdenek a szabadságukért Szírián belül, a szíriai nép mellett foglaltak állást a demokráciáért és a több pártrendszerért, de a szíriai ellenzékiek nem tudták elfogadni a kurdok kérését.
Ezzel párhuzamosan a szíriai forradalom kezdete óta a szíriai kurdisztáni pártok abban reménykednek, hogy hamarosan változások lesznek és egy új helyzet teremtődhet a politikai, gazdasági és társadalmi életükben.
Megpróbáltak semlegesek maradni vagy védelemi pozícióikat megőrizni az országban dúló polgárháborúban, de nem sikerült. Ugyan is az al-Kaidához köthető radikális iszlamista csoport, az úgy nevezett Iszlamista al-Nuszra Front és a szövetségesei az al-Kaida nemzetközi terrorhálózathoz kapcsolódó Iraki és Levante-i Iszlám Állam céljai a muszlimok, illetve a szunniták és a síiták egymás ellen uszítása és a belső háború kirobbantása. Ezt követően, pedig egy egységes iszlám államot hoznának létre Irak, Szíria és Libanon területén. A terroristák a legdurvább, a legkegyetlenebb és a legembertelenebb módón a kurdok ellen fordultak. A radikálisok a kurd falvakat megtámadtak, túszul ejtettek 200 kurd civilt, majd ezt követően 450-et lemészároltak Szíria északi területein, a török határ közelében. Közülük 120 gyermek volt, a többi áldozat, pedig nő vagy idős ember. Több gyereket is lefejeztek, a nőket megerőszakolták az iszlám törvények szerint. A vallási vezetőjük fatvát hirdetett mindenkinek, hogy gyilkolják a kurdokat és legálissá tette a kurd nők megerőszakolását, emiatt gyakran súlyos harcokat vívnak a kurd önvédelmi erők harcosaival, házakat égettek fel és fosztogatták az ingóságaikat.
A nagy káoszban a szíriai kurdisztáni politikai pártok komoly lépéseket tettek, és meglátogatták az ankarai és teheráni kormányt, világossá tették, hogy a kurdok nem akarnak elszakadni Szíriától. Az országon belül építenének ki autonómiát, illetve egy átmeneti önkormányzatot hoznának létre a szükséges mindennapi ügyintézés miatt, az ott élőknek.
A kurdokat érintő durva támadások során a Regionális Kurd Kormány elnöke Maszud Barzani közölte, hogy szükség esetén lépéseket tesz a szomszédos Szíriában, hogy megvédjék az ottani kurd civil lakosságot. A nemzetközi erőknek, az iszlám világnak, a Kurdisztán szomszédos kormányainak és a világhatalmaknak minél hamarabb be kellene avatkozniuk az újbóli Anfal (kurd genocide) megismétlődésének elkerülése érdekében. Hiszen a Szaddam-rezsim idején a kurdok lemészárlásakor a világ és a nemzetközi szervezetek is tétlenül nézték végig a genocide-ot, ezt most ne engedjék, hogy megtörténjen. A terrorizmus egy veszélyes betegség, megfertőzheti az egész világot, ezért minden diplomáciai konfliktust félre kell tenni és együtt kell megakadályozni ezeknek a radikális és szélsőséges csoportoknak az előre törésüket, mert ezek miatt naponta ártatlan kurd nőket, gyermekeket és aggastyánokat gyilkolnak meg, több ezren már elmenekültek az otthonaikból és táborokba keresnek menedéket.