Major Ági jóga- és pilates oktató hét éve tanít a budai Atma Centerben. A belőle sugárzó béke és nyugalom elérésére sokan törekszünk. Látszik rajta, hogy a tanításban örömét leli, szeretettel adja át tudását és tapasztalatait. A jóga gyakorlása hatékony segítség a testi és tudati kiegyensúlyozottság megteremtéséhez. Jógaterápia órákat, hátrahajlítás, csípő- és vállnyitó órákat tart. Astanga és agni-jógát is tanít, valamint egyénileg pilatest, így aztán aki kedvet kap, van miből válogatnia.

Mi indította el Önt a jóga útján?
– Mint oly sok kollégámat, engem is Yesudian egyik könyve inspirált a hatha jógagyakorlásra, azóta, kb. 14 éve a mindennapjaim részévé vált. 2007- ben elvégeztem az Egészségügyi Továbbképző Intézetben az alternatív masszázs – és mozgásterapeuta szakot, és a természetgyógyász és reflexológus tanárnőm biztatott, hogy kezdjek el jógát tanítani. Közben pilates oktatói diplomát is szereztem, és a pilates stúdióban, ahol dolgoztam elkezdtem jógaórákat is tartani. Akkoriban történt, hogy egyszer elmentem az Atma Centerbe, Gauranga órájára, aki nem sokkal később megkért, hogy tartsak órákat a hamarosan nyíló, új, budai stúdióban. Azóta az Atmában dolgozom.

A jóga tanításai a hinduizmussal mutatnak párhuzamot, Ön mégis a buddhizmust követi. Miben nyilvánul ez meg?
– Amikor a fizikai gyakorlás mellett megnőtt az igényem a kifejezetten tudattal történő gyakorlásra, a meditációra, egy tanítványom (aki folyamatosan utazó buddhista tanító) által kerültem közelebbi  kapcsolatba a tibeti buddhizmussal. Már az első ilyen típusú meditáció is olyan átható hatással volt rám, hogy egyszerűen azt éreztem, hogy valahogy ez segít tisztábban látni a dolgokat. Azóta is biztosan érzem, hogy ez az én „utam”. Megvalósított tanítók segítenek, olyanok, akik a mindennapi életükkel, aktivitásukkal egyértelműen megmutatják, hogy nem függ a boldogság a külső körülményektől, ők semmit sem tesznek önmagukért, hanem folyamatosan minden más érző lénynek igyekeznek segíteni egy tisztább tudatállapot elérésében. Mi tőlük kapjuk a gyakorlatainkat, az instrukciókat… Én nem találkoztam ilyen tanítóval a hinduizmusban, ezért választottam a buddhizmust, és azt tapasztalom, hogy ezek a módszerek működnek. A jógagyakorlás segít abban, hogy a testünk egészséges maradjon, ne kösse le a tudatot a fizikai szenvedés, és könnyebb legyen hosszabban is meditációs ülést végezni. Mikor már pár éve jógáztam, egyszerűen egyre kevésbé kívántam a húst, így végül vegetáriánus lettem. A buddhizmusban ez nem kritérium, mert a növénytermesztés során is sok érző lény hal meg, és Tibetben nagyon kevés a növény, kénytelenek húst is enni. Inkább a motiváció a lényeg, hogy ne okozzunk szenvedést, ha nem muszáj.

Mit tapasztalt meg a korábbi buddhista zarándoklatai során?
– Az első Indiai utamon Gaurangával és más barátokkal együtt Keralában gyakoroltuk az ashtanga vinyásza jógát, aztán ők hazajöttek, én meg Mysoreban maradtam még egy hónapot. Nagyon szerencsés voltam, mert a lakótársam egy amerikai fiú volt, aki kb. 20 éve utazgatott és nagyon régóta ashtangázott, reggelente közösen gyakoroltunk. Jártam Ajay Kumar jógaiskolájába is, de nem éreztem nagyon nagy hasznát, jobban esett az otthoni gyakorlás. Ott Karnatakában ellátogattam egy tibeti menekülttelepre, ahonnan a buddhista tanítóm az egyik fontos gyakorlatunkat kapta. A következő évben Észak- Indiába utaztam egy buddhista csoporttal és végigjártuk a történelmi Buddhához kapcsolódó legfontosabb szent helyeket- ahol megvilágosodott és tanított – és átmentünk Nepálba is, ahol született. Kathmandu első pillanattól kedvenc helyem, tele van buddhista sztupákkal, kolostorokkal, illetve ott él az egyik lámánk, aki nyaranta eljön Európába is tanításokat, beavatásokat adni. Azóta még háromszor visszamentem, és mindig újabb helyekre is elzarándokoltam Nepálban, Tibetben és Észak-Indiában. Nekem ezek az utak nagyon sokat adnak szellemileg, hiszen ilyenkor kilépünk a komfort- zónánkból, sok merev elképzelést és szokást kénytelenek vagyunk elengedni, és persze a gyakorlásunk is fejlődik, egyszerűen érezhető ezeknek a helyeknek az ereje, ahol annyi nagy gyakorló, jógi érte el a megvilágosodást, vagy a megszabadulást.

Minden jógi álma India, az ősi kultúrák hazája. Ön milyen személyes tapasztalatokat szerzett?
– Dél-India nagyon szép, egzotikus, gyönyörű a keralai tengerpart, finomak a gyümölcsök, az ételek és a sok turistának köszönhetően viszonylag tiszta, jó szállások vannak, és rengeteg lehetőség jógagyakorlásra, és az ayurvédás kezelésekre. Északon – Delhin és Bodhgayan (ahol megvilágosodott a Buddha) kívül – Szikkimben töltöttem kicsit több időt, ami külön királyság volt, teljesen buddhista terület, a tibeti és a bhutáni határnál a Himalája keleti részén. Sokkal tisztább, mint India többi része, gyönyörű a természet, de hideg van, és általában sehol sincs fűtés, ugyanúgy, mint Nepálban. Nekem nagyon tetszett, bármikor szívesen visszamennék. Delhi évről évre tisztább, nyugatiasabb, de oda mindig csak a buddhista főiskolára mentem meditációs kurzusra, vagy találkozni a lámánkkal. Én nem javasolnám, hogy nőként valaki egyedül vágjon neki legelőször. A régi védikus idők szellemi tisztaságából nem sok maradt, sok helyen látni a nyomort, igénytelenséget, tudatlanságot. Rengeteg lánygyermeket ölnek meg a szegénység miatt és lépten-nyomon találkozhatsz olyanokkal, akik át akarnak verni. Ugyanakkor nagyon sok segítőkész, kedves ember van, közvetlenebbek, természetesebbek valahogy.
Kinél jógázott legutóbb? Mit adott Önnek ez az út?
– Keralában Shivan Kuttihoz jártunk, nagyon élveztem nála a gyakorlást, Mysoréban Ajayhoz. Az astanga gyakorlásom sokat fejlődött, és persze bepillanthattam az indiai jógatanítás rendszerébe, szóval nagyon hasznos volt. Ugyanakkor szakmailag nekem többet adott például Simon Borg ausztrál jógatanár budapesti workshopja, és úgy érzem ma már Európában annyi lehetőség van a tudásunk bővítésére, elmélyítésére, hogy Indiába csak amiatt érdemes elutazni, hogy átélhessük India egzotikus varázsát és, hogy „elvonulás” jelleggel tényleg csak a gyakorlásra összpontosítsunk.

Mennyire reális és megvalósítható ez?
– Ha valaki a jógagyakorlását fejlesztené Mysoreba, vagy Rishikesbe érdemes menni, a két „jóga fővárosba”. A repülőjegy 150- 200 ezer forint körül van, érdemes 3 hónappal utazás előtt megvenni. Kint olcsó az élet, a vonat, a busz, a taxi, az étel és a szállás, de drága a jógaiskola. Monszun idején nagyon sok fertőzést terjesztenek a szúnyogok, ezért nyáron, koraősszel nem javasolnám.