A cigányság helyzetét mindenütt azonos problémák jellemzik. Rossz szociális helyzet – beleértve a lakást, egészségi állapotot, várható élettartamot, stb. –, alacsony iskolázottság, munkanélküliség (amivel összefügg a kirekesztettség), stigmatizáltság; más szempontból önálló kulturális arculat, amely kifejeződhet az országlakosok többségétől eltérő anyanyelvben, érték- és normarendszerekben, szocializációs technikákban, az elzárkózásban, stb. A probléma alapjában véve az, hogy külön a marginalizált, hátrányos helyzetből való kitörés támogatására és külön az etnikai-kulturális eltérések értelmezésére vannak többé-kevésbé kialakult szemléletmódok, kezelésükre többé-kevésbé bevált technikák, a cigány népcsoport esetében e kettőt együtt kellene szemlélni, értelmezni és kezelni, s ennek kiforrott módszerei még nincsenek. Azok a tapasztalatok, amelyeket Nyugat-Európa gazdag országai szereztek – akár az egykori gyarmataikról betelepülőkkel, akár az egykori vendégmunkásokkal kapcsolatban –, csak részben alkalmazhatók, a többi között azért, mert a roma népcsoport mindenütt autochton, őshonos kisebbség, s mert diaszpórában él.

Turós Margaréta portréfelvétele

Az államszocializmus évtizedei a cigányság helyzetét sajátosan alakították, eltérően Nyugat-Európa demokratikus piacgazdaságaitól. A cigány lakosság jelentős része ezekben az országokban a nagyipar és a nagyüzemi mezőgazdaság segédmunkás rétegébe tagolódott be. Ellensúlyképpen jelentős – legalábbis az adott ország gazdasági viszonyait között jelentős – mértékű szociális gondoskodásban részesült. Ezekbe a kierőszakolt, de működő folyamatokba robbant be a rendszerváltás a politikai demokrácia lehetőségeivel és a piacgazdaság törvényeivel. A 30-40 év alatt úgy-ahogy megkapaszkodott, asszimilálódni kezdő cigány lakosság talpa alól kicsúszott a talaj: az összeomló tervgazdaságok elsőként a képzetlen segédmunkásoktól szabadultak meg, s a munkahellyel eltűnt vagy drasztikusan csökkent a szociális gondoskodás is. A Ceasescu-éra összeomlása olyan exodust váltott ki a romániai cigányság körében, amely az 1856-os rabszolga-felszabadítás hatásait is felülmúlta, és egyszerűen sokkolta Nyugat-Európát. A cseh és a szlovák cigányok tömeges menedékjogért folyamodása a közelmúltban a gazdag országokat arra figyelmeztette, hogy időzített bomba ketyeg Európában a szovjet birodalom annyira várt felbomlása következtében. Ezzel függ össze a másik szempont, amely térségünket Európa többi részétől e vonatkozásban megkülönbözteti. Az Európai Unióba való bebocsátásra váró országok rendre megkapják a feladatot: rendezzék az ottani cigányság helyzetét, mielőtt a bebocsátás komolyan szóba jöhet. Ez a szempont akár cinikusnak is tűnhet, azonban a viszonylagos hasonlóság mögötti regionális és országonkénti eltérések vizsgálatát mindenképpen indokolja. Annak ellenére, hogy Magyarországon a cigányság helyzete fontos társadalmi kérdések egyike, meglépően ritkán esik arról, hogyan élnek a cigányok más országokban, hogyan alakul a cigány – nem-cigány viszony, hogyan értelmezik, és hogyan oldják meg a cigánykérdést másutt, különösen a környező és más volt szocialista országokban. Felhasználható-e a cigánykérdéssel kapcsolatos állásfoglalások kialakításában a nemzetközi tapasztalat? Ez aligha vonható kétségbe, hiszen mind a pozitív, mind a negatív tapasztalatok elősegítik a leginkább ígéretesnek látszó megoldások megkeresését. Tanulmányunk célja a nemzetközi tapasztalatok összegezése. Az országonkénti áttekintést megnehezítette, hogy több esetben nem sikerült megtalálni a megfelelő forrásokat, ami lényegében kizárta azt, hogy valamennyi ország esetén azonos részletességgel mutathatnánk be az ottani cigányság helyzetét. Fontos továbbá kiemelni, hogy az objektív, torzításoktól mentes kép kialakítása nem ígérkezik könnyű feladatnak.

ROMA TÉRKÉP
Feltételezik, hogy Európában körülbelül 8,5 millió cigány él, háromnegyedük Közép- és Kelet-Európában, a többiek Nyugat- és Dél-Európában és Skandináviában. A régió roma térképének mai formája több évszázadon keresztül formálódott. Többé-kevésbé megbízható adatokról csak a 19. évszázadi végétől rendelkezünk, az azóta végzett népszámlálások illetve felmérések adatai alapján. A kilencvenes évek utáni statisztikákban sokan nem vallották magukat cigánynak. Pl. Hargita megyében 70% magyarnak vallotta magát. Ez persze teljesen átlátható ott, ahol a székelyek és a cigányok szorosan együtt éltek és a románok ellen alkottak ellenállást, hiszen a vásárhelyi zavargásokon ők kiáltották transzparensekkel: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!” Érdekes, itt megjelenik a cigány identitás, a népszámláláskor nem, de ez nem csoda egy szocialista múlt után, ahol az adatok veszélyes helyekre kerültek. A másik ok, amiért nem vallják be cigány identitást a megbélyegezettség, amit a társadalom ráüt a cigányokra. Nehezebben talál munkahelyet, nehezebben fogadják el az iskolában, nehezebben fogadják el szomszédnak, akkor, ha cigány. Érdekes a macedóniai Ohridi tó környékén élő cigányok elmélete, amely szerint ők az egyiptomiaktól származnak és pejoratívnak találják a roma szót, kérik a cigány szó használatát. Magyarországon épp fordítva, nem szabad „lecigányozni” valakit, hanem roma etnikumú embernek kell nevezni. Sok konfliktus adódik a cigány népcsoportok közt, az oláh cigányok magukat nevezik cigánynak, nem ismernek el más cigányokat. A beások az oláhokat nem ismerik el, és akkor még hol vannak a romungrok… Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy letagadják cigány mivoltukat, a domináns populáció előtt, aki szintén szeretné letagadni a cigányok gondjait a társadalmunkban és könnyebben fordul az előítéletek felé. Az 1990-es évek felmérésében Szlovákiában 76.000-en, Magyarországon 142.000-en mondták magukat cigánynak (ezek azonban nem releváns adatok). Nincs módszer, amely objektíven megállapítaná a cigányság reális adatait. Romániában él Kelet-Európa legnagyobb roma közössége, bár a lakossági arányokat vizsgálva, Szlovákiában magasabb arányban élnek romák. Arról, hogy hány roma él Európában, igencsak nehéz lenne nyilatkozni, mégis egyesek megteszik, Andrzej Mirga és Niculae Gheorghiu szerint 6 és 12 millió közt. Ez egy nagyon becsült adat, de nevetségesen irreleváns, az intervallum túl tág. A romák demográfiai növekedési adataik igen jelentősek az ötvenes évek utáni statisztikákban, Romániában 1977 és 1992 között 80%, Szlovákiában meg az a prognózis, hogy ezzel a növekedéssel 2060-ra a cigány lakosság lesz többségben. A demográfiai adatok változását befolyásolta a kilencvenes évek utáni határok megnyitásának folyamata, amikor a romák el vagy kivándoroltak, voltak, akik nagyobb városokba munkát keresni, voltak, akik Nyugat-Európába. A koldulás vagy a „bandázás” olyan városi legendákat indított el, minthogy a romániai cigányok megették a hattyúkat az ausztriai tavakból. Későbbi kutatások során kiderült, hogy ez egy városi legenda, de ennyit a fogadtatásról. (Forrás: Dan Alexe, Romania Libera) A Szociológiai Intézet 1993-as felmérése szerint az idő tájt félmillió cigány élt Magyarországon. Szaporodásuk ütemét tekintve ma 650 ezren lehetnek, 2015-re pedig óvatos előrejelzések szerint az össznépességen belüli arányuk 8 százalék körül várható. Noha szaporodásuk üteme csökken, az összlakosságé nagyobb mértékben: amíg 1971-ben az ezer lakosra jutó élveszülések száma a cigányoknál 32 volt, az ország teljes lakosságát tekintve csak 15; jelenleg a cigányság esetében ez a szám 29, az összlakosságot tekintve pedig 11. S bár az átlagéletkoruk alacsonyabb, a 15 évnél fiatalabb cigánygyerekek aránya mégis kétszer nagyobb, mint a teljes népességen belüli 15 évesnél fiatalabbaké, amíg ez a szám az 59 éven felüliek esetében már csak egynegyede az összlakosságénak. (Kemény István szociológus adatközlése alapján.)

OKTATÁS
A kilencvenes évek előtt a nyolc osztály kötelező volt, így felértékelődött az általános iskola és a középiskolát vagy a főiskolát igen kevés roma identitású fiatal végezte el. Nagyon érdekes ez a folyamat, a szegény szocialista vagy kommunista államokban kötelező volt a tanulás, Kubában Castro idejében a tíz osztály és az oktatás alap és középfokon ingyenes volt. A fejlett országokban már lejjebb ment a kötelező tanulás limitje. A kilencvenes évek után fontos lett a diploma, a nyolc osztályt végzett roma fiatalok nem jutottak munkahelyekhez. Sok gyermek csak a roma nyelvet ismerte, ezért nehézzé vált iskolába járni. Amikor megkérdezték a romákat, hogy a saját nyelvükön szeretnének-e tanulni, nagy százalékban nemlegesen válaszoltak. Tették ezt azért, mert a csoportok között megoszlanak a vélemények abban, hogy melyik az „igazi” cigány nyelv. A posztkommunista társadalmakban a cigánygyermekek sokszor óvodába sem jártak és az iskola nagyon nehéz feladattá vált számukra. Az állam már nem finanszírozta a taneszközöket és a cigány szülök nem tudták megvenni. Semmi nem motiválta a fiatalokat az iskolába járásra, segítséget nem kaptak otthon, a szülők legtöbbször passzívak voltak vagy funkcionális analfabéták. A szegregáció egyre nagyobb hangsúlyt kapott, létrejöttek az úgynevezett cigányiskolák, ahova 90%-ban cigányok jártak. A többi iskolában kinézték a cigány gyermekeket, akik nem is tudtak úgy viselkedni, ahogyan tőlük megkívánták. A tanárok nem számoltak a hatalmas problémáikkal és sok országban olyan tanárok tanítottak cigányiskolákban, akiknek még a kellő végzettségük sem volt meg. Sokszor a tanárok nem veszik figyelembe a cigány gyermekek és fiatalok otthoni nehézségeiket és előítéletesen viselkednek velük, és ez az előítélet megjelenik a nem cigány fiatalok, osztálytársak körében. A cigánygyermekek sok esetben kisegítő iskolába kerülnek vagy speciális iskolákba, Magyarországon több mint fele ilyen gettóiskolába járt, illetve jár. Ez a kényes ügy az EU-s integrációs politikájával ütközik, sokszor nincs kimondva, hogy cigány iskola, hanem nehezen kezelhető és magatartászavaros fiatalok iskolája címen működik, ám ha finanszírozásról van szó, azonnal megjelenik a kisebbségi pályázatokhoz való csatlakozás folyamata.
Vladimir Adam, a csehországi Brno szociális és kulturális osztályának elnöke felsorol néhány szempontot a gettóiskolák javára, mint pl. a tanárok képzettebbek és jobban keresnek, mint máshol, az osztályok kis létszámmal működnek, az itt tanuló fiatalok könnyebben találnak majd munkát. Michal Vasecka szlovák roma-szakértő az ellenkezőjét állítja, ennek a szegregációnak súlyos következményei lesznek a jövőben úgy a roma közösségre, mint az egész társadalomra. 1989 után nagy lett az iskolából kimaradt fiatalok száma, Romániában több mint 50%, mert a szocializmusban mobilizált szociális háló már nem foglalkozott velük. Otthonról sem kaptak motivációt, a szülök fontosabbnak látták, ha elmennek dolgozni, minthogy iskolába járjanak. A középiskolát elvégző roma fiatalok száma igen alacsony,a  főiskolát végzettek aránya 1%-on aluli egész Kelet-Európában. Az 1990-es évek elején Romániában a roma férfiak 35,5% a nők 18,7% a teljesen analfabéta volt és a Magyar Tudományos Akadémia 1993-1994-es kutatásai szerint a hét osztálynál alacsonyabban iskolázott romák majdnem analfabéták, csak a nevüket tudják leírni és a nagy nyomtatott betűket tudják elolvasni. Az oktatási részhez dolgozatom végén szeretném hozzáfűzni személyes élményeimet, hiszen több mint tíz éve cigány fiatalokat tanítok.

A szerző dokumentumfelvétele

FOGLALKOZTATÁS
1989 után több gyár monstrumot zártak be és a cigány emberek munka nélkül maradtak, tragikusan érintette őket az a tény, hogy nem rendelkeztek azzal a szakmai tudással és kompetenciákkal, amit a posztkommunista társadalom megkövetelt tőlük. A munkanélküliség rohamosan nőtt a kilencvenes években, a romák már nem tudták űzni azokat a hagyományos mesterségeket, amikhez értettek és csak idénymunkára alkalmazták őket, utcasöprés, kubikos munka. Csehországban 1996-ban csak a romák 2,9 %-a volt munkanélküli, a kilencvenes évek után már 30-50%-a. A városokban sok lett a hivatalos munkanélküli roma, de a bejelentett adatok nem reálisak, mert a romák feketén dolgoztak, dolgoznak. 1992-ben a magyar cigányok 60%, a bolgár cigányok 76%-a munkanélküli. A szocializmus összeomlása után, sok roma maga hagyta ott a munkát, mert nem tudott megfelelni az elvárásoknak. A kutatások azt igazolták, hogy a nagyvállalatoknak nem volt szűkségük a szakképesítés nélkül rendelkező munkaerőre. A mérleg két serpenyője nem találta meg az egyensúlyt, a romák hiába próbálkoztak, nem tudtak megfelelni, a munkapiac pedig szegregálta őket, és újból adódott az örökös ördögi kör. Egyes cégek „C”-betűvel jelezték a cigányok jelentkezési dossziéjukban az etnicitásukat, voltak olyan példák, hogy telefonon elfogadták jelentkezésüket, a személyes találkozáskor visszavonták ajánlataikat. A roma nők könnyebb helyzetben voltak, mert azok a munkák, amiket végeztek, megmaradtak, mint pl. jövendőmondás, prostitúció, takarítás. Macedóniában a gyermek felügyeletet roma nőkre bízták és ők nyugat-Európában is elvégezték, a pénzt meg hazavitték. A vállalkozások terén nem igen lehettek sikeresek a kilencvenes évek privatizációs lázában, mert nem volt alaptőkéjük, és előítéletesen fordult hozzájuk a többség. Mégis voltak kivételek, a márka beváltása, az aranyozás, valamint a használt-autó piac, amit most is gyakorolnak.

A MAGYARORSZÁGI HELYZET
Az 1971-es reprezentatív cigányvizsgálat idején a munkaképes korú cigány és nem cigány férfiak foglalkoztatottsága alig tért el egymástól: 87,7, illetve 85,2%-os volt. Azt 1980-as évek közepétől kezdve a cigányok nagy része kiszorult a munkaerőpiacról. 1993-ra már egyébként is országos tetőpontját élte a munkanélküliség, de a változás a cigányoknál az országos átlagnál is drámaibb volt. 1993-ban a 15-59 éves férfinépességben a foglalkoztatottak aránya országosan 64% volt, a cigányoknál viszont 28,6%. Ha nem ennyire látványos a változás a nőknél, de az ő kiszorulásuk a munkaerőpiacról is egyértelmű: 1993 végén a 15-54 éves magyarországi nők 66%-a volt foglalkoztatott, míg a cigány nőknek csak a 15,1%-a. A cigányok és nem cigányok munkaerőpiaci esélyeit messzemenően befolyásolják a regionális adottságok. Közismert, hogy az ország keleti és északi részén jóval nehezebb munkát találni, mint a Dunántúlon vagy a fővárosban és környékén. Döbbenetes tény, hogy míg a keleti régióban a nem cigány foglalkoztatottak aránya 44%, a budapesti iparvidéken pedig megközelíti az 51%-ot, addig a cigányoknál jóval nagyobb a különbség: keleten mindössze 12,3% a munkavállaló roma, míg Budapesten majd 30%. Az északi és keleti régió foglalkoztatási gondjai fokozottan sújtják a romákat, hiszen e két területen él a magyarországi cigányok 44%-a. Tudjuk, hogy az ország minden szempontból kettészakadóban van: egy tartós recessziótól gyötört keleti részre és egy elevenebb, versengőbb, több tőkéhez jutó és kedvezőbb infrastruktúrával bíró nyugatira. Nem mehetünk el tehát amellett, hogy a keleti részen él a cigányok 56%-a, míg a nem cigányok 73%-a a Budapesttel megerősített nyugatin. Valamennyi tényező közül természetesen az iskolai végzettség befolyásolja legerősebben a munkaerőpiaci esélyeket. Úgy tűnik, különösen így van ez a cigányoknál. Míg a csak 8 osztályt végzett romáknál a foglalkoztatottak, a munkanélküliek és az inaktívak aránya nagyjából követi a cigányokra jellemző átlagot, magasabb iskolai végzettség esetén a foglalkoztatottság jóval nagyobb az átlagnál, de nem éri el a nem cigányokra jellemző értéket.

EGÉSZSÉGÜGY
Richard Wilkinson
Nagy-Britanniában, majd G. A. Kaplan és társai az USA-ban kimutatták, hogy a fejlett országokban halálozási arányai nem a GDP-vel, hanem a társadalmon belüli egyenlőtlenséggel állnak kapcsolatban. Tehát minél nagyobb a különbség a gazdagok és a szegények között, annál magasabb a megbetegedési és halálozási arány. Vagyis nem a gazdaság abszolút mértéke, hanem a társadalmon belüli gazdasági különbségek az egészségügyi állapot legjobb jelzői. Az államokon belüli egyenlőtlenségek nem csak a rosszabb egészségi állapottal, hanem a magasabb munkanélküliséggel, nagyobb bűnözési aránnyal, a munkaképtelenség, az alacsony súlyú újszülöttek magasabb arányával, ugyanakkor a felsőfokú végzettségűek kisebb számával és az oktatásra fordított alacsonyabb összegekkel is jellemezhetők. Az egészségügyi állapot és az alacsonyabb szociális-gazdasági státus közötti szoros kapcsolat akkor is megmarad, ha az adatokat egységesítik a hagyományos kockázati tényezők, a dohányzás, az elhízás vagy a mozgásszegény életmód szerint. A gyerekszám az összlakosságénál sokkal nagyobb a magyarországi romák körében, de sokkal nagyobb a halálozások száma és aránya is, és ennek megfelelően sokkal kisebb a várható élettartam is. Pik Katalin már a 1980-as évek végén egy Pest megyei faluban végzett kutatása során megállapította, hogy a cigány férfiak 12,5, a cigány nők 11,5 évvel éltek kevesebbet, mint a község nem cigány lakója. A legmegdöbbentőbb adatok a romák egészségügyi adatai, rosszabbnak minősültek az elvártaknál – jelezte Ilona Tomova bolgár szociológus és ezek az adatok egész Kelet-Európára érvényesek. A romák nagy része egészségtelen környezetben él, nem táplálkozik egészségesen, a fő fogamzásgátló az abortusz és nagy a dohányzás és alkoholizmus, ezekből kifolyólag nagy a rákos megbetegedések aránya. Nagy a csecsemőhalandóság rátája, sok a mozgássérült vagy fogyatékos gyermek. A romák várható élettartama Magyarországon tíz évvel kevesebb, mint az összlakosságé. A roma családokban sok gyermek születik, a lányok 12 vagy 13 évesen férjhez mennek, és a törzsi kultúrákhoz hasonlóan otthon maradnak és gyermekeket szülnek. A higiéniai körülmények és a munkanélküliség, a zaklatott életmód miatt, ezek a gyermekek intézetekbe kerülnek vagy árvaházakba. Ennél borzasztóbb az utcán élő, csellengő, kukázó és kéregető több ezernyi cigánygyermek látványa, amiről nem is lehet statisztikát készíteni, de ha csak egy lenne, az is borzasztó lenne.

SZEGÉNYSÉG

Nicos Emonopoulos dokumentumfelvétele (Görögország, 1993)

A szegénység a roma közösség állandósult állapota, de a kilencvenes évek után, amikor is az állam megszüntette a támogatásait, a romák csak a családi segélyt kaphatták, ami minimális összeg. Az 1991-es adatok szerint romák majdnem 60%-a szegénységi küszöb alatt él Romániában és Magyarországon is a roma családok több mint felének nincs rendszeres jövedelme. A vidéki cigánytelepeken nincs áram, nincs víz, minimálisnál minimálisabb feltételek közt élnek. A cigánytelepek sokszor a város széleken tákolt házakból állnak, a legtöbb kelet-európai országban nem kötöttek bele az illegális építkezésekbe, hiszen hiába próbálkoztak, a cigány emberek át sem vették az idézéseket, azzal indokolták, hogy nem mennek sehova, mert nincs hova.

Bruno Barbey dokumentumfelvétele (Románia, 1992)

Egyedül Albániában igényelték vissza földjeiket az albánok és elűzték a cigány telepeseket. A kilencvenes évek után, amikor is az állami lakásprogram leállt, a cigányok nagy bajba kerültek. Ma is kilencen, tízen laknak egy szobában és sokaknak fő megélhetési forrásuk a prostitúció, lopás és bűnözés. Két emlékem van, ami hirtelen eszembe jutott, az egyik, amikor egy cigánycsaládhoz látogatunk, és azt mondja a cigány ember: „- Üljenek le!” Nézzük hol a szék, de szék sehol, hisz a le az pontosan azt jelentette, hogy LE! A másik a tavalyi tanítványom hiányzása, akit a nagyapja nevelt és kilakoltatási ügy húzod ott hónapok óta. Egy szép napon beállítottak a hatóságok és vitték a dolgokat. Amikor Attila hazament, gyanútlanul, mint mindannyiszor, iskolástáskáját lobálva, az öreg ott lógott a csilláron. Öngyilkos lett, elege lett a hercehurcából és a gyermek sem tudott már segíteni. Példásan nevelte a gyermeket, sportdíjai voltak, rendszeresen járt iskolába. Hova juttattatta el a társadalom ezt a szegény cigány öreget itt Magyarországon.

BŰNÖZÉS
Újabb kényes téma, amely előítéleteknek ad teret. A „cigánybűnözés” majdnem mindennapos fogalommá vált, a média naponta leközöl egy esetet, amikor roma kinézésű fiatalok loptak, csaltak, öltek. Tény, hogy a posztkommunista korszakban a szegénység, a munkanélküliség, a kilátástalanság és a társadalmi kontroll gyengülése a bűnözés berkeibe sodorta a cigány embereket, de a statisztikák sokszor nem annyira relevánsak, mint amennyire tűnnek. Több a cigány bűnözőről közölt adat és könnyebben is elfogják őket, hiszen ott vannak a dossziék a precedensekkel, a társadalmin kívüliség nem tanította meg ezeket a cigány fiatalokat arra a képmutatásra és ügyességre, amit egy galléros bűnöző elsajátított. Megint egy saját élményre hivatkozom. Amikor egy tanítványom tárgyalásán részt vettem, azelőtt behívattak a rendőr felügyelőségre, hogy mindent elmondjak, amit tudok, a tanúvallomást megerősítsem. Egy bizalmasabb beszélgetés során kiderült, hogy a gyermeken keresztül hosszú idők óta figyelik azt a hálót, amiben esetleg működhet. Nem kapták el a Tesco lopáson, nem figyelmeztették az utcai lopáskor, amikor bevitték a fogdába, egy nap alatt kiengedték. A fiatal meg azt tapasztalta, hogy ő mindent megtehet, így belesodródott abba a bűnténybe, amit 18 éves korában szépen elővettek és mehetett Tökölre. Érthető a logikájuk, de vajon hogyan is juthatott el odáig ahova eljutott, miért is kellett áldozata legyen egy nyomozói bravúrnak? Statisztikákról beszélünk és kihagyjuk az egyéni sorsokat. Másik eset, amikor bevitték a fogdára a tizennégy éves gyermekeket egy iskola előtti verekedés miatt és kilenc órán keresztül nem kaphattak inni.

Magyarország 2011.
Fiúka” kijött a börtönből a falu hatalmas ünnepséget rendezett, a forgalom leállítva.
Másnap Fiúka leszúr egy embert az utcán, aki azt mondta Fiúka kislányának, hogy „menjen arrébb”.
Vissza a börtönbe.
http://www.youtube.com/watch?v=nTNmS0E8BOU

A bűnöző fiatalok (akikkel dolgoztam) legnagyobb problémája, hogy mit ad az élet kint, ami jobb annál, ami bent van. Nincs értékrendszer, csak a hatalmas különbség látványa, hogyan élnek ők és hogyan élünk mi. Apjuk, anyjuk börtönviselt. Börtönből ki, börtönből be, ahol meleg van és étel, amit a kelet-európai ember segélyből nem tud megfizetni, míg egy holland állampolgár évekig elél, még az albérletét is állja. Az intézeti cigány gyermekek minden hétfőn új cipőben érkeztek, mert ellopták a vasárnap reggeli takarításkor kitett cipőket a lakóházak küszöbéről. Így akartak olyanok lenni, mint a többi nem cigány, külső gyermek. Érdemes lenne egy könyvet írni a cigánygyermekek bűnözéséről (lehet egyszer meg is teszem), de a lényeg az, hogy ez az ördögi kör sehogy sem tud bezárulni. A kilencvenes évek után növekedett a zsebtolvajok száma és ezért a roma zsebtolvaj hálózatokat teszik felelőssé. A megkérdezett cigányok válaszai a lopás tényre  egy bulgár kutatás szerint az volt, hogy ha az állam nem segít, akkor a lopás bocsánatos bűn, másképp nem tudsz enni adni a gyermeknek. Nagyon nagy probléma a vidéki cigányok terrorja. Előfordul, hogy egy egész falut terror alatt tartanak és az autoritások tehetetlenek. Ennek a legendája a meggyilkolt román kosaras Cosma, akit az emberek állításai szerint a cigány maffia ölt meg egy szóváltás alkalmából. 1994-es adatokban a bűnözések 80%-át roma emberek követték el és minden 16 rablásból 15-öt ők követtek el. A roma bűnözést helyén kell kezelni, ami persze nagyon nehéz. A szegénység, kilátástalanság okát kellene először megoldani és azután ítélkezni, hitet és reményt kellene adni a cigány fiataloknak, gyermekeknek és azután vizsgálni a statisztikákat. Akkor talán nem kellene ellopni a cipőt és a telefont, leütéses rablások árán, hogy olyanok legyenek, mint a többiek, mert talán úgy fejlődnének, mint a „többiek”. Az alacsony magyarországi bűnözési ráta ellenére a felmérések szerint a magyarok biztonságérzete nem jobb (bár nem is rosszabb) az európai átlagnál. Úgy tűnik, hogy az emberek bűnözéssel kapcsolatos vélekedését és a közbiztonság helyzetének megítélését nem első sorban a személyes tapasztalat, hanem vélhetően a tömegtájékoztatás által közvetített képek és képzetek alakítják. A média ugyanilyen elvek alapján működik szerte Európában, a bűnügyi tájékoztatás általános jellemzője a torzítás, a súlyos és erőszakos cselekmények jelentős felülreprezentálása. Így érthető, hogy a tényleges bűnügyi fertőzöttségtől függetlenül az emberek mindenütt hasonló mértékben félnek, mint ahogyan az is, hogy egy végletesen mediatizált és átpolitizált világban a bűnözéstől való félelem könnyen manipulálható. Magyarországon a bűnügyi statisztika legutóbb a szocializmus idején, 1971 és 1989 között, vette számba külön a cigány származású bűnelkövetőket. Ezt ma már az adatvédelmi rendszer jogszabályai nem teszik lehetővé. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény az etnikai hovatartozást az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett, ún. különleges adatnak nyilvánította, így azt az érintett írásbeli hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. Hasonló rendelkezést tartalmaz az ilyen különleges adat kezelésére a bűnüldözési tevékenység vonatkozásában a rendőrségi törvény. A fokozódó feszültség és félelem légkörében mérhetően növekszik az etnikai indulat és az illúzió, hogy a probléma kezelését a büntetések szigorítása és a rendvédelmi szervek jogosítványainak szélesítése jelenti. Felmérések szerint ma már a megkérdezettek nyolcvan százaléka táplál ellenérzéseket a cigányokkal szemben. A tragédiák megelőzéséhez vezető felelős büntetőpolitikához a valós helyzetet feltáró kutatásokra és az ezek eredményeinek elemzésén nyugvó hatásos intervenciókra lenne szükség. Az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatrögzítésre ezért sem a bűnüldözés, sem az igazságszolgáltatás, sem a büntetés-végrehajtás során nem kerül sor, ilyen adatnyilvántartás ma nem létezik. Így az egyes etnikai csoportokhoz tartozó bűnelkövetők vagy cselekményeik számszerű alakulására vonatkozó állítások jogszerűen gyűjtött és feldolgozott tényadatokkal nem támaszthatóak alá.

TÁRSADALMI FEJLŐDÉS
A cigányok többsége szegénységben él. Van, aki vidéken vagy cigánytelepeken, van, aki a városokban, de sehol sem könnyű az életük. Nagyon szűk az a réteg, aki gazdagnak mondhatja magát, akik üzletemberek vagy szórakoztató iparban dolgoznak, a középréteg sem nagy, ezek a vállalkozók, diplomások, szakmunkások, egyes szórakoztató iparban dolgozók, de az osztálynak nevezhető réteg a szegény, kilátástalan , munkanélküli vag kevés munka lehetőséggel rendelkező emberek. A gazdag cigányok néha vezető poziciót töltenek be, ilyen volt a román cigányvajda Ion Cioaba, egy írástudatlan, de rendkivüli üzleti érzékkel megáldott kalderás cigányember, aki minden cigány királyának nevezte ki és 1992-ben, egy szertartás keretén belül, megkoronáztatta magát egy hatalmas arany koronával.

Florin Cioaba

Cioaba-t a kommunista rendszer letartoztatja és börtönbe kerül, majd később Máltai Lovagrend kitüntetést kap. ’997-ben hal meg és Raducanu, a Cioaba-klán rokonságából kinevezi magát a „Cigányok Első Császárának”. Hasonló a helyzet Bulgáriában, Kiril Raskov a cigányok vezetője, Kiril Cár-ként ismert és klánjával Pazar gazdagságban él.

Kiril Raskovic - röviddel a letartóztatása előtt

A posztkommunista időkben, az ügyesebb cigányok megszedték magukat, feketéztek, aranyoztak, valutáztak és olyan is volt, aki egy egész plázát felépített. Raducanu anyja mondja, hogy fiának öt háza és öt üzlete van. A kilencvenes években Romániában megjelenik a hírhedt piramis játék, ahol sokan megvehették a színes tévéket, de sokan eladták házaikat, és az egész pénzt betették, hogy meggazdagodjanak. A cigányok jártak a legrosszabbul, mert közülük sokan betették az összes vagyonukat, a gyors meggazdagodás reményében. A tehetős romák nem segítik szegény társaikat, lenézik őket. A felkapaszkodás folyamatának eredménye a szegény rokonok feledésbe merülése, sokszor a városi cigányok megtagadják szegény vidéki rokonaikat. A különböző nemzetek cigányai sem tartanak össze, amikor a román cigányok egy része átment Lengyelországba, az ottani lengyelek hazaküldték őket. Sok cigányszakértő –  például Bíró András szerint is -, ez egy nagy probléma, a cigányok közti belső ellentétek, az összetartás hiánya. Azokban az országokban, ahol a populációhoz képest a cigányok létszáma alacsony (például Macedoniában), a cigányok jobban élnek. Itt megszokták a háztartásbeli foglalkoztatásukat. Magyarországon be sem engednének a házba egy cigányt, „mert lop és csal.”

A DOMINÁNS CSOPORT ATTITÜDJE
Több oka van annak, hogyan viszonyul a domináns csoport a cigányokhoz. Egyik ok az, hogy előítéletes a cigányokkal szemben, nem viselik el, hogy nem képesek segíteni magukon, és nem értik meg a problémáikat. A második ok az, hogy kelet-Európában nem toleránsak az emberek, kivéve az északi államokat, egy kutatás kimutatta, hogy kelet-Európában kevésbé toleránsak a romákkal szemben, mint az Egyesült Államokban vagy Kanadában. A kommunizmus bukása után, a marxizmus-leninizmus eltűnésének vákuumában, megjelent a nacionalizmus, ami szintén ellenséges hangulatot gerjesztett a cigányokkal szemben. A kilencvenes évek után ezek a szélsőséges erők nem kaptak nagy tereket, de néhol a kormányok kihasználták ezt a szélsőbal vagy szélsőjobb ideológiát saját hatalmuk megerősítésére, pl. Szlovákia vagy Románia( a nacionalista Vadim Tudor párt) A harmadik ok, az a posztkommunista éra utáni gazdasági-társadalmi különbségek megjelenése volt és a tény, hogy szabadon kifejezhették a politikai ambíciókat, ahol teret kaptak a szélsőséges meggyőződések. Stefan Augustin Doinas román költő megírja: „Nem vagyok xenofób, de a cigányokat utálom.” A Libertatea román lap szerint a cigányok születésüktől fogva, lopnak, csalnak, bűnőznek. Egy cseh városkában falat akartak emelni a roma és nem roma házak között, hiszen senki se szereti a hangoskodó, hangosan zenét hallgató, lépcsőházba wc-ző romákat. Sok szociológiai felmérés van a roma lakosság elfogadási rátájáról, de ezek az adatok soha nem túl relevánsak. Egy 1994-ben végzett cseh kutatás szerint, a 15-29 éves fiatalok több mint egyharmada egyetértett azzal, hogy a cigányokat jogosan üldözik a skeanhead-ek és a lakosság 30%-a gondolta, hogy deportálni kellene őket és ezt szlovák ajkak is kiejtették. Egy román kutatás szerint a német nemzetiségűek 100%-a, a románok 77%-a a magyarok 50 %-a és a cigányok 26 %-a kedvezőtlen véleménnyel volt a romákról. Más nemzetiségek és a romák közti konfliktus is nagy méreteket ölt, ritka kivétel volt a már említett vásárhelyi eseményekben a magyarok és cigányok összefogása.

ROMA ELLENES ERŐSZAK
A posztkommunista kilencvenes években, amikor a törvénykezés lazult és megjelentek a nacionalista pártok, nyíltam elkezdődött a cigányok elleni harc. A román Vatra Romaneasca Vadim Tudor vezetésével, véres harcot hirdetett a cigányok ellen. Sok kelet-európai térségben felgyújtották házaikat, kiűzték őket a falvakból és nem egyszer gyilkosságok áldozatai is lettek cigányok. 1993-ban a román Hadareni-ben négy romát megöltek, leromboltak 17 házat és 13a0 romát elüldöztek, tette ezt 70 román és magyar ember. Hasonló konfliktusok voltak Csehországban is, ahol 1993 után nőtt a roma ellenes támadások száma. Sokszor az autoritások nem avatkoznak bele, vagy azért mert ők is előítéletesek, vagy azért, mert a kis falvakban, ahol a roma maffiák vannak, félnek a következményektől. Csehországban 1989 és 1998 között 29 romát öltek meg rasszista támadásokban. A civil szervezetek megpróbálnak tudosítani a történtekről, de nem mindig vannak képen azokkal a történésekkel, amik valójában kialakulnak. Az erőszakot is osztályozni lehetne, mert egy kocsmai verekedés nem egyenlő egy etnikai harccal. Az elsőt a gazdasági-társadalmi különbségek csökkentésével, a másodikat a törvények megerősítésével és előítélet elleni harccal lehetne orvosolni. A romaellenesség Csehországban a legélesebb, Tamás Gáspár Miklós egykori kijelentése szerint Magyarország még nincs is olyan rossz helyzetben. A romáknak az egykori Jugoszláviában volt a legjobb a helyzetük, a szocializmus idejében, de a szerb-horváth háború után nehéz helyzetbe kerültek,az albánok  azzal vádolták őket, hogy a szerbeknek segítettek. A média is sokat rontott azzal, hogy Milosevicsnek felajánlotta támogatását. A romák elvándoroltak Makedóniába vagy Nyugat-Európába, egy élhetőbb élet reményébe. Külön fejezetet érdemel az, ahogyan fogadták őket. Eddig arról volt szó, milyen a helyzetük a romáknak a posztkommunista társadalmakban és a konklúzió az, hogy sokat romlott. Feltevődik a kérdés, milyen stratégiákat, megoldási terveket találtak a kormányok a elyzet javítására és ez mennyire vált be.

A SZLOVÁK KORMÁNYSTRATÉGIA
Egy ország kisebbségi politikájának stratégiái mindig is a jelenlevő kormány hozzáállásán múlik és a múlt kormány hibái kijavításának lehetőségein. Szlovákiában az 1998-as liberális kormány megalkotta a „ Stratégia a romák számára „ dokumentumot. Ebben a dokumentumban körvonalazódnak az intézmények feladatai és felelősségei valamint az intézkedések (lakás, oktatás) sokszínűsége, de a legtartalmasabb része mégis az, hogy leírja a problémák okát és megoldási stratégiákat javasol. Az emberi jogok részben leírja a roma kisebbség gondjait, azt, hogy az elismerésük még mindig hagy maga után némi kívánnivalót és az autoritások sem viselkednek korrektül, és hangsúlyozza, hogy folytatni kell a munkát, hogy az állampolgárok még jobban tudatosítsák az emberi és kisebbségi jogokat. Az oktatási program a 15-20 éves fiatalok ösztönzését foglalja magában, leírja, hogy népszerűsíteni kell a tanulást és roma óvodapedagógusokat javasol, valamint az iskolák felzárkóztató jellegét javasolja a kisegítő iskolák helyett. A nyelv és oktatási rész bírálja az előző kormányt, aki a roma kultúrát csak énekben és táncban látta, javasolja a roma szerkesztőségek, a roma média, színházak, folyóiratok  létrehozását, és a roma kultúra elismerésének erősítését a népesség körében, ahol még mindig erősek az előítéletek. A lakás rész a cigánytelepen élők re szocializálását írja le és konkrét célokat fogalmaz meg a lakásépítések terén. Az egészségügy rész szorgalmazza a roma fiatalok körében az egészségügyi oktató programokat. A dokumentum szorgalmazza a regionális önkormányzati egységek létrehozását is. Végül beszél a finanszírozási lehetőségekről, az állami támogatás, EU Phare program valamint a hazai és nemzetközi alapítványok.

CSEHORSZÁG
A csehországi cigányság sorsa – akárcsak a térség többi roma csoportjáé – összefügg a térségben e században végbement nagy társadalmi-területi változásokkal. Csehszlovákia megalapítása, különösen pedig a második világháború utáni német kitelepítések nyomán a szlovák terülek nagy létszámú roma népességét (a magyarokkal együtt) a cseh országrészekbe telepítették át. Így a század első felében még csak néhány ezret számláló kisebbség létszáma a kilencvenes évekre a bcslések szerint 150-200 ezerre növekedett. A mesterségesen végrehajtott roma “migráció” ugyanis újabb cigány tömegeket vonzott a cseh országrészekbe különösen a szegényebb és elmaradottabb kelet-szlovákiai régióból. Csehországban a romák helyzetét nehezíti, hogy tömegeiben nem őshonos kisebbség, hanem (kétszeresen is) idegen, beköltöző, ennek valamennyi, más országokból is ismert problémáival. Ilyenek a gyökértelenség, a szociális kontroll hiánya, illetve elutasítása, szembenállás annak az országnak a törvényeivel, amely nem hajlandó őket egyenrangú állampolgárként kezelni, a szervezettség, érdekképvislet alacsony szintje, stb. Ezt a helyzetet az önállósult Csehország nehezen tudta és tudja kezelni: csak jelentős nemzetközi tiltakozásra hagyott fel például azzal a politikával, hogy a Szlovákiából áttelepült romákat illegális betelepülőknek nyilvánítva (1993-as állampolgársági törvény 1996-os módosítása) törvényen kívül helyezze őket, a demokratikusnak ismert ország az utóbbi időben kétes hírnévre tett szert a diszkriminatív, sőt durván rasszista akciók nyomán. 1997 óta, a cseh kormány Pavel Rychetsky és Petr Uhl kisebbségi képviselők alatt kidolgozott egy „ Koncepció a Roma Közösség Integrálására” c. dokumentumot, és miután némi ellentmondást leküzdöttek a minisztériumos és a tervezet képviselői között, 2000-ben elfogadták. A Koncepció korrektül ecseteli az aktuális helyzetet és megoldási stratégiákat ajánl, de a magyar és szlovák tervezettől eltérően nem tűz ki határidőket és nem nevezi meg a felelősöket. A Koncepció pozitív megoldási javaslatai közé tartozik az is, hogy minden 1500 cigányonként körzetre fel kell venni egy roma tanácsadót, akik a múlt kormány ideje alatt csak alárendelten dolgozhattak. 1999-ben létrehozták egy „ Hivatal az etnikai kisebbségért és roma integrációért” szervezetének tervezetét, amit bár a kormány 2000-ben szükségtelennek látott, öt hónappal később újra jóváhagyta a létrehozási jogszabályt. A Koncepció a pozitív diszkriminációra épül, hangsúlyozza a romák társadalmi integrációját, önértékelésük javulását, a felsőoktatásban résztvevők támogatását, ösztöndíjakkal és konzulensekkel, a nulladik iskola előkészítő osztály létrehozását, a multikulturális és toleráns anyag bevezetését a tantárgyakban való integrációként, valamint a rendőrök és bírok továbbképzését, hogy helytálljanak a rasszista eseményekben

Turós Margaréta fotográfiája

ROMÁNIA
A romániai etnikai kisebbségek, többi között a cigányok, társadalmi helyzetének, ezen belül oktatásának elemzését megkönnyíti a román kormány 1994-ben megjelentett kötete (The Legislative and Institutional Framework for the National Minorities of Romania). E kötet tanúsága szerint a román kormány nem tartja aggasztónak a cigányság helyzetét. Az alábbi fontos eredményeket hangsúlyozzák: Romániában a cigányság megkapta az etnikai kisebbségi státuszt, és így igényt tarthat azokra a jogokra, amelyek más etnikai kisebbségeket is megilletnek; a cigányság képviselői vesznek részt a különböző állami intézmények és hivatalok munkájában; kiemelik az oktatás területén megindult munkát, melynek fontos része a cigány nyelv oktatásának bevezetése három iskolában (egy-egy ilyen iskola müködik Bukarestben, Bacsóban és Szatmárnémetiben). Bár csak 55 diák – feltehetőleg főleg cigány diákokról van szó – vett részt az oktatásban 1994/95. tanévben, az a tény, hogy az oktatást egyáltalán sikerült megszervezni, igen fontos, hiszen 1989 előtt a cigány nyelvet egyetlen egy romániai iskolában sem oktattak. A román oktatási miniszter 1999-ben elhangzott nyilatkozata szerint az utóbbi években a kormány jóval nagyobb figyelmet fordit a roma oktatásra. A minisztériumnak minden megyében van cigányügyi referense, a kisebbségi projektekre szánt összegeket jelentősen megemelték. A minisztérium leginkább a diszkrimináció elleni fellépést támogatja. Felmerült a nemzeti és etnikai kisebbségekkel foglalkozó kutatóközpont létrehozásának gondolata is. A nyilatkozat azonban nem tesz említést az szó szoros értelmében oktatási programokról. Románia 1998-as kormányhatározta, hasonlít a többi kelet-európai határozathoz, amennyiben az a romákat illeti, de különbözik abban, hogy a program végleges kidolgozása még nem történt meg. A Nemzeti kisebbségek Védelmének Minisztériuma és a Romániai Roma Szervezetek Munkacsoportja megegyeztek abban, hogy együttműködnek. Románia az EU-hoz fordult pénzügyi és tanácsadói támogatásért és az EU 2 millió eurós támogatást adott a román kormánynak, de a támogatás felhasználása a minisztériumoktól függ, és nem mindegyik minisztérium hozzájárulása volt ilyen kielégítő, mint pl, az oktatási minisztériumé. A program sikertelenségéhez hozzájárult az is, hogy a Roma Munkacsoport hivatalnokai nem számoltathatók el és ez kedvezett azoknak a minisztériumoknak, akik nem voltak  érdekeltek a gyors intézkedésekben. Bár a program nem volt egészében sikeres, elindult egy pozitív diszkrimináció az oktatás terén, az egyetemeken növelni vélték a romáknak szánt helyek számát és előírták, hogy azokon a területeken, ahol több mint 20% kisebbség él, beszélni kell a kisebbség nyelvét.

BULGÁRIA
z ország roma népessége három nagyobb csoportra osztható: a bolgárok, a törökök, és a “vlahok” (oláhcigányok). E nagyobb csoportokon belül is még él és jelentős mértékben hat az eredeti alcsoporthoz való tartozás (becslések szerint kb. 60 különböző közösségből áll) olyannyira, hogy a kutatók inkább csak a cigány értelmiségnél állapítják meg a nagyobb csoporthoz való kötődést, közös identitás vállalását. Bulgáriában a Keretprogram a romák egyenrangú integrációjára a bulgár társadalomba c. dokumentumot a kormány 1999-ben elfogadta. A program létrejöttét a civil szervezeteknek és az emberi jogi projektnek köszönheti. Ez a keretprogram a legsikertelenebb a régióban, mert nem tartalmaz határidőket és felelősöket és egyetlen fejezetnek van nyomatékosabb hangja, a diszkrimináció résznek, a foglalkoztatást is csak részben javasolja és újabb program tervezetének szükségszerűségét írja le abban, ami a foglalkoztatást illeti. A keret előírja az oktatás javítását, a roma gyermekek elleni diszkrimináció felszámolását, a továbbképzéseket, a lakáskörülmények javítását, ott ahol nincs áram és víz, a tulajdonjogok megszerzését illetve a roma nők továbbképzését, segítését, foglalkoztatását.

A PROGRAMOK MEGVALÓSÍTHATÓSÁGA
A kormányok rájöttek, hogy a gyors és rövidtávú stratégiák nem megoldások, konkrét hosszú távú tervezeteket kell kidolgozni, az EU meg belátta, hogy támogatnia kell a kormányprogramokat. De ezek a kormányprogramok nem mindig hozták meg a várt megoldásokat, hangzatos tervek születtek, amik megvalósítása nem történt meg. 2001 elején Magyarország tett a legtöbbet a roma kisebbség integrációjáért és ugyanez elmondható a szlovák kormányról is, akit 1998-ban megdöbbentették azok a körülmények, amik közt a romák éltek. Csehország, a gazdasági válsága miatt is és a program gyengéje miatt nem váltotta be ígéreteit. A román kormány pedig egy kidolgozatlan programot folytatott, és inkább a cigányokat vélte segíteni, minthogy egy hosszú távú stratégiát dolgozott volna ki. A bulgáriai Keret egy elhamarkodott programnak bizonyult. Kétségtelen, hogy a kelet-európai kormányprogramok nagy finanszírozást igényelnek és a kormányoknak nem mindig van erre keretük, és az is biztos, hogy a programok sikeressége az EU hosszú távú finanszírozásától függ, akinek be kell látnia, hogy a fejletlen térségek támogatást igényelnek.

HIPOTÉZISEK
1. A romák egészségi helyzete rosszabb, mint a nem cigány lakosságé. Ez legfőképp nem genetikai vagy kulturális okokra vezethető vissza, hanem szociális-életmódbeli eredetű.
2. Sejthetően egészségi állapotuk hasonló a velük megegyező szociális körülmények között élő szegényekéhez. Ezt azonban még kutatásoknak kell megerősítenie, illetve azt is, hogy ezzel a társadalmi nagycsoporttal összevetve mégis léteznek-e roma egészségi sajátságok.
3. A cigányság várható életesélyei nagyon rosszak: 10-15 évvel élnek kevesebbet, mint a nem cigányok. A romák demográfiai összetétele torzított a fiatal korosztályok irányába.
4. Az iskolázottság, az egyik legfontosabb egészségi védőfaktor tekintetében nőtt a romák lemaradása az összlakossághoz viszonyítva.
5. A romák siralmas foglalkoztatási helyzete egészségi kockázati tényező. A betegség és a munkanélküliség között kölcsönösségi viszonyt állapítottunk meg. A korán jelentkező betegségek csökkentik a cigányok mobilizációs esélyeit.
6. A romák lakókörülményei rosszabbak, mint a többségi társadalomé. Különösen így van ez a válságrégiók falvaiban, ahol a cigányok közművesítetlen, túlzsúfolt lakásokban élnek. A városi romák helyzete a proletárokéval mutat rokonságot. Kedvezőtlen jelenség még a romák szegregációja és újratelepesedése.
7. Bár a perinatális halálozás és a koraszülések száma a romák körében is csökkent, de még mindig nagyobb, mint a nem cigányoknál.
8. A cigányság a fertőzések és járványok által veszélyeztetett népcsoport, de az utóbbi húsz évben csökkent a megbetegedések száma, és mára nem tér el a hasonló társadalmi státusú nem cigányokétól. A legtöbb fertőző betegség a nem megfelelő higiéniás körülményeknek tudható be, és így azok különösen a telepeken élő romákat veszélyeztetik.
9. A romák körében leggyakrabban előforduló légzőszervi betegség a tüdőtágulás és az idült hörgőhurutok, amelyek elsősorban a nagyon erős dohányzás következményei. A rákos megbetegedések területén még becslésekbe sem lehet bocsátkozni.
10. Szinte a cigányság egésze egészségtelenül táplálkozik. A romák többségét kitevő szegények egyhangúan étkeznek, olcsó, zsír- és szénhidrát-gazdag ételeket fogyasztanak. A jobb módú családokat inkább a túltápláltság veszélye fenyegeti. A cigányok körében létező probléma az éhezés és az alultápláltság, amelyek az elkövetkező generációkra is hatással lehetnek.
11. A romák körében igen elterjedtek a szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a dohányzás és a drogfogyasztás.
12. A környezetszennyezés és a munkahelyi ártalmak nem veszélyeztetik kevésbé az érintett romákat most sem, amikor lényegében megszűntek a nehézipari vállalatok, és a romák tömegesen szorultak ki egykori munkahelyeikről. A romák többsége ma is szennyezett környezetben lakik, és veszélyes helyeken dolgozik.
13. A kilátástalanság, a céltalanság, az értékvesztett, kiüresedett lelkiállapot, illetve a bizalom hiánya (a cinizmus) összekötő láncszem az egykor a cigány nagycsaládi rendszeren nyugvó társadalmi kohézió meggyengülése, a többség és így az állam részéről megnyilvánuló altruista gyakorlat elégtelensége, a roma közösségek többségének anómiás állapota és az egyéni egészségi állapot romlása között. Ezzel nem állítjuk azt, hogy a romák rossz egészségi állapota tekintetében a cigányságot érintő „kemény” egészségügyi, higiénés, szociológiai hátrányoknál meghatározóbb a roma közösségek anómiás állapota, a gyenge társadalmi kohézió, de mindenképp hatással van arra, és tovább gyengíti a cigány származásúak egészség- és életesélyeit Magyarországon.
14. A romák egészségmagatartása a hasonló státusú csoportokéval rokon. Amíg lehet, nem fordulnak orvoshoz, nem használnak preventív eljárásokat egészségük karbantartása érdekében.
15. A romákat az egészségügyi ellátásban is diszkriminálják. Hátrányosan különböztetik meg őket eltérő származásuk, kultúrájuk, nyelvük és alacsony vagyoni helyzetük miatt. A családorvosokkal kooperatívabb viszonyt alakítanak ki, mint a szakrendelésen vagy a kórházban dolgozókkal. A hálapénzrendszer fokozottan sújtja a cigány lakosságot.

A GYORS CSELEKVÉS MELLETTI ÉRVEK
A romák problémáinak megoldása nem egy azonnali folyamat, ennek oka, hogy sok év kell egy új generáció kifejlődéséhez és a roma középosztály létrejöttéhez. Még egy optimista terv szerint is szűkség van egy nemzedéknyi időre a változásokhoz. Ez akkor valósítható meg, ha a kormányok folyamatként fogalmazzák meg a problémák megoldási stratégiáit és nem állapotként. Mindehhez az is hozzájárulhat, hogy olyan politikusok dolgoznak a programokban, akik stabil helyet töltenek be, akár több kormányt is túléltek. Roma integrációról akkor lehet beszélni, ha jobban elfogadják a roma közösséget, csökken a diszkrimináció velük szemben és ők is másképp viszonyulnak társadalmukhoz, gazdaságukhoz, környezetekhez. A roma program eredményességét a politikusok a költségvetés növekedésében, az oktatás optimalizálásában, a tervek hosszabb távú kidolgozásában, a romák alkalmazásában, az iskolák profilváltásában lehet kifejezni. A kelet-európai romák nyomorúsága komplex, gazdasági, politikai, társadalmi problémát jelent, amelyen a kormányok csak hosszú távú programokkal és az előítéletek megszűntetésével tudnak változtatni. Fontos egy cigány elit léte, aki felvilágosítja a közösséget azokról a gondokról, amikről ők tehetnek, együttműködniük kell az álammal és nemzetközi szervezetekkel. Románia, Szlovákia és Bulgária nagyon nyomorúságos helyzete van a romáknak, ezen a kormányoknak el kell gondolkodniuk és tenniük kell valamit. Egész kelet-Európa be kell lássa, hogy ha a romák problémája, az iskolázottság,a  foglalkoztatás, a lakásügy, az egészségügy és a megítélés nem változik meg, akkor egy egész társadalom szenved majd, melynek ők is szerves részei.

FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM
Forray R. Katalin – Szegál A. Borisz: A cigány gyermek Közép- és Kelet-Európa országaiban
Bollag, B. (1994.) Gypsy Studies on the Move. The Chronicle of Higher Education, aug.
Kertesi Gábor (1995) Cigány gyermekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon. Közgazdasági Szemle, 1.

Gyalu környéke (2002) - Turós Margaréta portréfelvétele