Míg 1993-ban a német rendőrség megakadályozott egy kisebb roma csoportot abban, hogy egy volt koncentrációs tábor helyén az áldozatok tiszteletére kegyeleti ünnepséget tartson, addig 1994-ben a Német Parlament már elismerte a roma holocaust bűneit és bocsánatot kért a roma néptől. 1994. májusában tartották Spanyolországban az „I. Európai Közösségi Roma Találkozót”. Szintén 1994. májusában rendezték a II. Nemzetközi Cigánykonferenciát Magyarországon. 1994. szeptemberében pedig Cigány Néprajzi Konferencia volt Budapesten. 1994. augusztusában tartották az első auschwitz-i megemlékezést a holocaust roma áldozatainak tiszteletére. A kérdés persze az: mindez nem késett-e félévszázadot?

Az illusztrációk Kása Béla fotográfiái

Az illusztrációk Kása Béla fotográfiái

Hosszú évekig dolgoztam egy 12×50 perces televíziós sorozat (illetve egy másfél órás mozi változat) filmtervén, melyben a cigány nép történetét a lehetőségekhez mért hitelességgel, pontossággal és teljességgel kívánom feldolgozni. Alkotótársaimmal a cigányság vándorlásának legfontosabb állomáshelyeit fogom bemutatni a különböző országokban, kultúrákban fellelhető, a roma népre vonatkozó dokumentumokkal. Filmsorozatunk nem ragad meg a történelmi leckék szokásosan száraz stílusánál. Elképzelésünk szerint a bemutatás fókuszában végig ennek az ezer éve vándorló, hazátlan népnek a művészete, zenéje, táncai, vizuális megnyilatkozásai, valamint szájhagyomány útján fennmaradt népköltészete, meséi szerepelnek. Különös nehézséget okoz, hogy az első cigány nyelvű írott anyagok száz évnél alig régebbiek, így nagy részben homályfedte történelmükre vonatkozóan csak más kultúrákban, más nyelveken íródott referenciákra tudunk hivatkozni. Ezeréves exodusa során a roma nép mindenhova előző állomáshelyei nyelvi, népi kultúrájának hatásaival érkezett, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó megmelegedés után ismét továbbindulva egy újabb föld, egy újabb kultúra irányába, tovább gazdagodott nyelvében, folklórjában. Vagyis a cigányság bemutatásának tervezett, országról-országra vándorló módszere az egyetlen kifejezett autentikus megközelítése ennek a kulturális hatások tucatjait magába olvasztó, ősi népnek.
025

ÉLET AZ ŐSHAZÁBAN
Az első epizód ideiglenes munkacíme arra utal, hogy a filmsorozat bevezető jelenetei Indiában és Pandzsabban játszódnak. Becslések szerint 15.000.000-20.000.000-ra tehető a cigányokkal rokon indiai eredetű törzsek összlétszáma. Filmemben elsősorban a domba és a banjára népek mai életét kívánom bemutatni. Gyerek születik a nagycsaládban. Ünneplés. Teremtésmítoszok. Majd a „kumpania”, a közösség felkerekedik és elindul. Az őshaza elhagyására vonatkozó különböző teóriák, ideértve azokat melyek a cigányság elszegényedésével magyarázzák az exodust és azokat az előzőnél valószínűbb magyarázatokat is, melyek szerint Észak-nyugat Indiát elárasztó muszlinok támadása elől menekültek a romák. Filmünkben felhasználjuk The Indian Institute of Romani Studies (Chandigarh, Punjab, India), Baktay Ervin, prof. Rishi és más indiai szakértők, valamint Szécsi Magda, Gunter Grass és Bari Károly munkáit.
026EZERÉVES VÁNDORLÁS
Főbb állomásai: a mai Pakisztán, Irán, Irak, Afganisztán, Szíria, Görögország, Örményország, Románia, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Németország, Svájc, Jugoszlávia, Olaszország, Franciaország, Skandinávia, Anglia, Spanyolország. Más teóriák szerint a Franciaországból 1802-ben történt tömeges deportáció során kerültek a romák Észak-Afrikába. A megérkezés sorrendje, fontosabb állomásai a következők voltak. Görögország: 1000 körül. Románia: 1340 körül. Magyarország: 1416 körül. Franciaország: 01427 körül. Spanyolország: 1447 körül. Anglia: 1550 körül. USA-Kanada: 1550 körül. Amikor egy osztályok nélküli, nagycsaládi szervezettségű nép megérkezik a már felosztott Európába, fogadtatásuk a kezdeti pozitívtől a kifejezett ellenszenvig és „törvényes” üldözésig mindent magába foglal. A helyzet Közép- és Kelet-Európában a legjobb, mégis a cigányság története itt keseredik meg. Ekkor válik a roma nép a „Fáraók népéből”, „Jézus híveiből” egy megvetett, üldözött kisebbséggé. Kialakul a közösség rendje a nyamo-vica-kumpania (család-nagycsalád-közösség) szerkezet, a családfők, az öregek, a Kris (törvénykezők testülete), a vajda, illetve király vezetésével. Tomka Miklós, Vekerdi József, Szegő László, Études Tsiganes, Journal of the Gipsy Lore Society, Michael Stewart, Bari Károly, valamint görög és román szakértők segítették ennek az időszaknak a feldolgozását.
027TÁRSADALMON KÍVÜL
Sorozatunk további részeiben bemutatjuk, hogy a cigányság hogyan veszíti el egykori indiai származásának minden emlékét. Bár egyre több európai hatás épül be kultúrájába, nyelvébe, továbbra is társadalmon kívüli, idegen és megvetett közösségként vándorol országról országra. Tévedés persze azt hinni, hogy a cigányság valaha is nomád életmódot folytatott. A nomád életmód alapja az állattenyésztés, ami ugyanúgy sosem honosodott meg a romák körében, mint a földművelés. A cigányság vándorló és nem nomád nép. A migráció során természetesen kisebb-nagyobb csoportok hátramaradnak és letelepednek. Kialakulnak a tradicionális roma foglalkozások, s az azoknak megfelelő új társadalmi tagozódás: fegyverkovácsok, teknősök, vályogvetők, lókupecek, szőnyegesek, üstkészítők, borosok, zenészek. Az ősközösségi vonásait sokáig megőrző, s a magántulajdon fogalmát igazán csak a XX. században tudomásul vevő nép a magántulajdon szentségét egyre erőteljesebben valló Európával kibékíthetetlen ellentétbe kerül, s lassan demoralizálódik. A félt és megvetett fehérekkel való együttélésben, a kitaszított cigányság férfiaiból sok esetben lókupecek, bűnözők, a nőkből zsebesek, tenyérjósok, koldusok lesznek. Érdekes, hogy a cigányságot illetően bizonyos tekintetben épp azt utasította mindig is el a fehér társadalom, aminek csodálatáért az utolsó évtizedekben Ázsia, s azon belül éppen India felé fordult. Természetközelség, ősközösségi egyenlőség és összetartás, a magántulajdon európai értelemben vett tiszteletének (imádatának?), s a felhalmozásnak a hiánya. Természetesen ezek az ősi vonások a cigányság körében eltűnőben vannak, aminek részben a természetes fejlődés, részben pedig a fehér társadalmak részéről kifejtett agresszív „segítési, letelepedési, kitaníttatási” akciók az okai.
Az üldöztetés legsúlyosabb formái Skóciában, Franciaországban és Németországban érik a romákat, miközben egyre nagyobb tömegekben érkeznek kelet felől. A beilleszkedés példája a spanyol cigányság, melynek néhány tagja a főnemességig vitte. Természetesen a nagyfokú alkalmazkodás eredményeként mára épp a spanyol cigányok veszítették el legnagyobb mértékben nyelvi és kulturális önállóságukat. Összetartásuk azonban alig változott az évszázadok során. Az udvarlással, lánykéréssel (vagy épp szöktetéssel) kapcsolatos tradíciók megismertetését Erdős Kamill, Voight Vilmos, Rostás-Farkas György, Karsai Ervin, Szuhay Péter, Karsai László, Donald Kenrick, spanyol, francia (Études Tsiganes) és német szakértők segítik.
028A FELVILÁGOSODÁS KORA
A felvilágosodás óta a nyílt gyűlölet és megvetés Európa-szerte csökken a cigánysággal szemben. A régen bevándoroltak közül egyre többen letelepednek, míg elsősorban Romániából újabb, nincstelen „oláh” cigány csoportok vándorolnak Nyugat-Európába. Mária Terézia, majd II. József forradalminak számító rendeleteinek igen sok embertelen vonatkozása volt. Alapvetően az a fajta „humanizmus” és „segítő szándék” hatotta át őket, melyet 20. századi tapasztalataink alapján leginkább a misszionáriusok „jóindulatához”, elvakult, fehér felsőbbrendűségéhez, leereszkedéséhez lehet hasonlítani. A sok tekintetben úttörő Habsburg József főherceg, tudományos és emberbaráti tevékenysége nemcsak a modern romanológia számára egyengette az utat, hanem széles körben irányította Európa figyelmét a cigányság hazátlan népére. József főhercegnek köszönhetően a cigány írásbeliség első megnyilatkozásainak túlnyomó többsége Magyarországon született. Kialakul a roma nép mai tagozódása, a kárpáti, az oláh, a német, a román, a beás cigányok csoportjai. Lassan egyfajta irodalmi nyelv is kialakul a „lovari”-ból, és megszületnek az első irodalmi művek s az első műfordítások. Nagy-Idai Sztojka Ferenc, Habsburg József főherceg, Choli Daróczi József, Nyikolaj Pankovo, Olga Pankovo, Nyina Dudarova, Leksa Manush, Papusza, Karlis Rudevichos, Gyordyis Kantya, Ishvan Demeter, John Sattler, Rayko Dyurity, Randarimasko Tromalo, Ibraim Dzsemal, Vittorio Mayer, Ronald Lee, Mateo Maximoff, Lakatos Menyhért, Holdosi József, Kathy Horváth Lajos.
029

KÉT VILÁG HATÁRÁN
A komoly eredmények ellenére a cigányság továbbra sem beilleszkedett, s különállásával, szabad életmódjával megvetett, kártékonynak tartott része az európai kultúrának. A volt Szovjetunió volt az első ország, amely intézményesen, de elhibázottan próbálta megoldani, amit „cigánykérdés”-nek neveznek. A polgári demokráciák figyelmét az egyre erősödő folklorisztikai izgalom hívja fel a roma népre. A lelkesedés alapja eredetileg az volt, hogy a cigányság léte lehetségessé tette, hogy Európa közepén, a tudomány eszközeivel vizsgáljanak egy társadalmon kívüli, „romlatlan”, ősi szervezettségben élő, gyakorlatilag írástudatlan népet. Miközben a roma folklór különböző vonatkozásait nemzetközi szinten feldolgozzák, a roma nép általános helyzete nem javul számottevően. A vándorló életmód feltételei végleg beszűkülnek, a tradicionális foglalkozások kihalnak, s a roma nép jelentős részben anélkül telepedik le, hogy igazán asszimilálódni tudna, s környezete számára „elfogadhatóvá” válna. A század közepén – az emberiség történelmének egyik legsötétebb periódusában – a cigányság is átéli létezésének legdrámaibb pillanatait. Becslések szerint mintegy félmillió roma pusztult el a hitleri fasizmus koncentrációs táboraiban. Az utolsó néhány évtized a roma nép öntudatra ébredésének, az önálló nemzeti kisebbséggé válás szándéka kialakulásának, s ugyanakkor a környező társadalmak cigányság iránti őszinte érdeklődése megerősödésének a korszaka.

Kása Béla fotósorozatának képei

Kása Béla fotósorozatának képei

A FELEMELKEDÉS VÁGYA
A roma nemzet csoportjai továbbra is társadalmaink legalsó régióiban találhatók. Az 1971-es londoni Roma Világkonferencia határozatai, valamint a Roma Világszövetség 1979-es hivatalos ENSZ elismerése nagy lökést adott a felemelkedést célzó tevékenységnek. 1995-ben pedig elsőként a történelemben és éppen itt, Magyarországon megválasztották a roma önkormányzatot. A kérdés persze az, hogy mindez időben történt-e – már ami a roma nyelv és tradíció megmentését, ismét élővé tételét illeti –, vagy csupán a könyvtárak anyaga gazdagodik ismét egy különbözősége miatt elpusztított nép „tudományos feldolgozásával”? Annyi azonban bizonyos, hogy a cigányság szervezeti megerősödése és a fokozottabb odafigyelés együttesen könnyíthetnek a „romának születés” súlyos lelki terhein és egyéb nehézségein. Ez különösen ott és akkor fontos, ahol, és amikor a gyűlölködés szelleme feltámadni látszik.