BIZTONSÁGRA VÁGYVA

New York, 2014. Mit láthatott a kisfiú, mitől szorította őt magához az apja? Péntek délután, Brooklyn egyik utcáján sábeszre gyalogolnak, hiszen nem ülhetnek autóba, és oda kell érni még napnyugta előtt.

Szorongás és fény - New York (2014) by TM

Az apa siet, és közben imádkozik. A gyermek azt a teret látja, amit az apja már rég elhagyott, vagy észre sem vett. Észlelte a fotóst és tudja, hogy nem jó, ha fényképeznek, így hallotta szüleitől és nagyszüleitől. Az identitás csak önmagába zárva élhet tovább. A fotós háta mögött látja az utcán rappelő színes bőrű fiatalokat, akiknek sietniük kell. Van még valami a fotóművész háta mögött: az apa és a gyermek szívében örök vágyként létező Izrael, a legszentebb Föld.

Falak között - Jeruzsálem (2010) - by TM

Falak között
Jeruzsálem, Mea Searim, 2010. Ézsaiás próféta könyve, 62. fejezet: „Sionért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint fáklya tündököl. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak neked, amelyet az Úr határoz meg.”
Íme, az Úr hirdette mind a föld határáig: „Mondjátok meg Sion leányának, íme, eljött szabadulásod, íme, jutalma vele jóság, és megfizetése őelőtte! És hívják őket szent népnek: az Úr megváltottainak, és téged hogy hívnak? Keresett és nem elhagyott városnak.”
A kisfiú a falak előtt áll, de a falak valójában az emberiség történetében vannak…

Egy másik fátyol - Jeruzsálem (2010) - by TM

Egy másféle fátyol
Jeruzsálem, 2010. A fátyol, a kendő, a burka, a hidjab vagy a csador története nagyon régre vezet vissza. A civilizáció kezdetén a nők istennőként kezelték, ám a városiasodás során a hatalom az erős vezetők kezeiben koncentrálódtak, az államok megjelenésével az istennők szerepét átvette egy, a királyhoz hasonló, férfi isten. A patriarchális családot az állam legitimálta és az asszonyok szexualitása a férfi kontrollja alá esett, az apa és a férj rendelkezett a hölgyek élete felett. A női test a férfi tulajdona lett, és így meg kellett különböztetni a prostituáltat a tiszteletben tartott nőtől: a szexuális tisztaság egy becses, és piacképes értéket képviselt.
Ezzel a különbségtétellel egy időben jelent meg az asszonyok fejének takarása, kendővel vagy fátyollal, jelezvén, hogy a női test valakinek a tulajdonában áll.
A fátyol más civilizációkban létezett: az egyiptomi fáraóknál, az ógörög társadalmakban, valamint az iszlámot megelőző monoteista vallásokban is, tehát a judaizmusban és a kereszténységben.
A nő megigazítja a kendőt, ami csak az arcát, hosszú és karcsú nyakát hagyja szabadon, de a sál alatti gondolatokat talán semmi sem tudja elrejteni…

Szent és profán - Jeruzsálem (2010) - by TM

Author: Turós Margaréta

„Megkülönböztetni a hallgatást – a fecsegéstől, a mélységet – a felület álságos csillogásától, az állandó nevetséges igyekezetet – a bölcsességtől, a ripacsságot – az igaz szótól, a hazug meséket – a természet és természetesség igaz kisugárzásától, az erőltetett imázst – az önmagából eredő Erőtől, a mindenben résztvevő erőlködését – a kívülállóság benne-lévőségétől… – Azt hiszem, ezt tudja az a Tibeti Láma.” - írja Turós Margaréta, aki Szamosújváron, a kis örmény városban, a francia diákforradalom évében, egy fagyos januári napon született. Iskoláit Kolozsváron végzi, az akkori 3-as számú matematika-fizika, mai Báthory Gimnáziumban. A Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika szakának befejezése után Budapesten kezd tanítani. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 2003-ig elvégzi a filozófia szakot is, „keresve az élet nagy értelmét”. Diplomamunkáját Emil Cioran pesszimista filozófiájából írja, aki mindmáig szívügye maradt, akár az emigráció és az otthontalanság témái. 2013-ig megszerzi a harmadik egyetemi diplomáját, a miskolci Egyetem Kulturális Antropológia vizuális szakán. Egyórás vizsga-dokumentumfilmjének címe: „Itthontalanság”. Fiatalkora óta rendszeresen fotózik. 2013 óta a PR Herald online lap kulturális antropológia rovatvezetője. 2014-ben az Air France légitársaság országos fotóverseny döntőse, a párizsi Charles de Gaulle repülőteret fotózza. A tanítványaival közös fotókiállítását – „Újpalota: egy pillanatnyi élet” – Szipál Márton nyitotta meg. 2014-ben volt az első önálló, bemutatkozó fotókiállítása – „Színeim története” címmel – a Gozsdu Udvarban. Ezt követően az Izraeli Kulturális Intézetben, a Massolit Galériájában, valamint Indiában, Franciaországban és Kubában is kiállították a fotográfiáit. Öt kontinens 52 országában járt, öt nyelven beszél, „street photographer”-nak vallja magát. tigramave@hotmail.com

Vélemény, hozzászólás?