Poreisz Veronika a győri Széchenyi István Egyetem harmad éves PhD-hallgatója, a Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolában nappali tagozatos doktorandusz. Aktívan részt vesz az egyetem oktatási tevékenységében is, a Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Gazdasági Elemzések Tanszékén tanít számvitelt. Már középiskola óta érdeklik a gazdaságtudományok, 2012-ben szerzett okleveles közgazdász végzettséget, marketing mesterszakon. Kutatási témája: a városi versenyképesség vállalati megközelítésből, azt vizsgálja, hogy a cégek teljesítménye miként járul hozzá a székhelyük versenyképességéhez, milyen tényezők játszanak szerepet egy-egy város gazdaságának és az ott található vállalatoknak az eredményességében, fejlődésében. Számos hazai és nemzetközi konferencián vett már részt, publikációi jelentek meg magyar és angol nyelven is. Fontosnak tartja a közösségi aktivitást, helyi és országos doktorandusz szervezetek tagja, részt vesz PhD-hallgatóknak szóló konferenciák, rendezvények szervezésében.
Poreisz Veronika

 

– Gyerekkori álma volt, hogy tanár legyen, vagy csak később döntötte el?
Poreisz Veronika: –
Nem konkrétan a tanári pálya vonzott, inkább a tudományos kutatás, ezért jelentkeztem a Doktori Iskolába. Ha Magyarországon valaki az akadémiai szférában kíván elhelyezkedni, két lehetősége van: vagy felsőoktatási intézményben vagy a Magyar Tudományos Akadémia valamely kutatóintézetében teszi mindezt. Az egyetemen a kutatás mellett oktatási tevékenységet is el kell látni, így kerültem ezzel kapcsolatba. Miután felvételt nyertem a Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolába nappali tagozatos állami ösztöndíjas képzésre, az itteni gyakorlat szerint az egyetem egyik tanszékén kaptam munkát PhD-hallgatóként, számvitelt oktatok. Akik levelezős, költségtérítéses képzésben folytatják a doktori tanulmányaikat, egy vállalatnál dolgoznak általában vagy saját vállalkozásban. A nappali tagozatos hallgatók pedig az egyetemen helyezkednek el, ők adják az oktatói utánpótlást.
– Miként alakult az Ön karriere?
PV: –
Győrbe jártam közgazdasági szakközépiskolába, kereskedelem és marketing szakos osztályba. Tanulmányi eredményeim jók voltak, érdekesnek tartottam a gazdasági jellegű tantárgyakat, ezért logikusnak tűnt ezen a vonalon folytatni a tanulmányaimat. Mindenképp szerettem volna egyetemre járni, úgy gondoltam egy közgazdász diplomával jók a karrierlehetőségeim. Sopronba vettek fel kereskedelem és marketing Bsc. szakra, ami azért is érdekes, mert mi voltunk az első Bsc évfolyam, ekkor zajlott a felsőoktatás átalakítása. 2009-ben végeztem, ekkor a válság után kevés munkalehetőség volt, főleg pályakezdőként, ezért döntöttem a továbbtanulás mellett. A győri Széchenyi István Egyetem indított marketing Msc. szakot, ahová kiváló diplomám miatt szerencsére fel is vettek. Ekkor kezdett részletesebben érdekelni a tudományos kutatás, számos olyan órai projektmunkát, kutatási feladatot kellett csinálni, ami kérdőívezéssel volt kapcsolatos, Tudományos Diákköri dolgozatot is írtam az egyik ilyen feladatból. Ekkor határoztam el, hogy az akadémiai szférában szeretnék elhelyezkedni és kutatni. A konzulensem segítségével több tudományos konferencián is részt vettem előadóként már az Msc-s tanulmányok alatt.
Miért ezt a kutatási témát választotta?
PV: –
Középiskolai és egyetemi tanulmányaimat marketing szakon végeztem, viszont a doktori iskolánk főként regionális tudományokkal foglalkozik. A tanszéki feladatom pedig számviteles tantárgyak oktatása lett. Ezért egy olyan kutatási témába kezdtem, ami ezt a két területet ötvözi, a doktori disszertációmat is ebből tervezem megírni. Egy projektmunka során kerültem kapcsolatba a városi versenyképesség témakörével, ezt szeretném a vállalatok oldaláról megvizsgálni, pénzügyi-számviteli mutatószámokkal, elemzésekkel bemutatni, hogy adott városban található cégek hogyan hatnak a versenyképességre, milyen a nagyvárosok gazdasági szerkezete, hogyan állíthatók rangsorba egymással.
Mit szeret a mostani munkájában?
PV: – A változatosságot szeretem a legjobban, azt, hogy mindig más témával foglalkozhatok, és sokféle feladatom van.  Az oktatási tevékenységben pedig az a szép, hogy az ember próbál gyakorlati ismereteket átadni és látja a hallgatóit lediplomázni, segíthet a szakdolgozatok megírásában. A tanítás mellett számos kutatási projektben vettem már részt, de ezek nem külsős céges megbízások, hanem valamilyen EU-s támogatásból megvalósított kutatások. Legutóbb például a Győri Járműipari Körzet vizsgálatába kapcsolódtam be. A tudományos életben elvárás, hogy az ember különféle tanulmányokat, publikációkat jelentessen meg és konferenciákon vegyen részt. Számos hazai gazdasági, regionális tudományi vagy kifejezetten PhD. hallgatóknak szóló konferencián adtam már elő kutatási eredményeimet. Lehetőségem volt a Campus Hungary ösztöndíjprogram segítségével külföldi tanulmányút keretében neves nemzetközi konferenciákon is részt venni, többek között Szentpéterváron, Barcelonában és Máltán jártam, ahol az angol nyelvű előadást publikáció megjelenése is kísért. Ezen felül helyi konferenciák szervezésében, lebonyolításában is részt vállaltam már illetve doktorandusz szervezeteknek (Doktoranduszok Országos Szövetsége – Közgazdaságtudományi Osztály, egyetemi Doktorandusz Önkormányzat) vagyok tagja, mert fontosnak tartom az érdekképviseletet és a többi intézmény hallgatóival való kapcsolattartást.
– Milyen volt „megmászni a szamárlétrát”? Diákból oktatóvá válni nem lehet egyszerű.
PV: – Először szokatlan volt, hogy a korábbi oktatóimból egyszer csak kollégák lettek, de mindenki nagyon segítőkész volt, jól együtt tudunk működni a tanszéki munkatársakkal. Furcsa volt először kiállni a hallgatók elé, hogy most akkor én tartom az órát, hiszen nagyon kis korkülönbség volt köztem és a diákok közt. Néhány alkalom után szerencsére megszokja az ember, határozottnak kell lenni és alaposan felkészülni a tananyagból, ez a titka.
– Mi a végső cél?
PV: – Szeretném befejezni a doktori iskolát, a disszertációm megvédése után pedig az egyetemen folytatni az oktatási és kutatási tevékenységet. Jelenleg a számviteli szakmai ismereteim bővítése miatt mérlegképes könyvelői tanfolyamra is járok. Fontosnak tartom a folyamatos tanulást, továbbképzéseket, az ember szerintem így fejlődik szakmailag, emellett a nyelvtudásom (angol, német) elmélyítése is célom.
– Mit tanácsol azoknak, akik most állnak a válaszút előtt: egyetem vagy főiskola, szakmunkás bizonyítvány vagy munkavégzés?
Poreisz Veronika: – Fontos, hogy olyasmivel foglalkozzanak, ami érdekli őket, szívesen csinálják és van tehetségük hozzá, csak azért ne tanuljon valaki tovább, mert társadalmi elvárás, lehet, hogy kiváló szakmunkás lesz az illetőből és szeretni fogja a munkáját.  Emellett lényeges szempont, hogy az adott szakma a munkaerőpiacon mennyit ér, azt éri meg tanulni, amivel jók az elhelyezkedési lehetőségek, például mérnöki szakok, informatika, esetleg gazdasági irányvonal. A nyelvtudás is rendkívül fontos, akár külföldön, akár itthon szeretne valaki dolgozni. Ha a továbbtanulás mellett dönt valaki, szerintem próbáljon meg a tanulmányok mellett minél több gyakorlati tapasztalatra is szert tenni (diákmunka, szakmai gyakorlat), hiszen ez nagy előny a pályakezdőknél.
Köszönöm a beszélgetést!