Az Úr megelégelte az embersereg nyüzsgését, szorgoskodását és – meggátolandó a félreértésektől mentes, egyszerű kommunikációt – jól összekavarta a népek nyelvét. Azon nap óta a többnyelvűség számtalan tréfás helyzet, kínos szituáció, rettentő galiba és komoly összezördülés okozója egyre szűkebb bolygónkon. Nyelvi félreértésekből lokális csetepaték is adódhatnak: képzeljük el a helyzetet, hogy egy közép-afrikai dzsungellakó átsétál a Nagy Bozóton túli törzshöz és a saját dialektusában előadott „békével jöttem” az amúgy is épp mogorva szomszéd nyelvén annyit jelent, hogy „dugd az orrod egy disznóba”. Komoly törzsi villongás ütné fel fejét, repülne a lándzsa, évtizedes viszály venné kezdetét. Cikkek is jelentek meg a magyar sajtóban arról, hogy a hirosimai atomtámadás előtti ultimátumra küldött japán választ szándékosan fordították rosszul: a tervet véghez kellett vinni.
colgate-water
Könyvtárra való anekdota, vicces és/vagy kellemetlen történet kering külföldön járt honfitársaink kalandjairól, kik a nyelvismeret teljes hiánya miatt keveredtek felettébb furcsa helyzetekbe. Néhol testi fenyítést helyeznek kilátásba a szánalmas motyogást félreértő bennszülöttek (és futni kell), van, hol a hadonászást, lendületes mutogatást néptáncnak vélik, netán párzásra hívó erotikus vonaglásnak, de akad, ahol a komikus szituáció és nagy kacagás után néhány pohár borral kínálják a szemlátomást elveszett, kétségbeesett turistát. Nyelvészek vitatkoznak az élő nyelvek számáról – jelenleg a beszélt nyelvek száma 6000 lehet, a különféle dialektusok száma pedig megközelíti a 20 ezret – ugyanis nem léteznek objektív szabályok arra, hogy mi az önálló nyelv és mi annak a nyelvjárása. Sokszor csupán feltételezésről van szó abban a tekintetben is, hogy a vizsgált nép nyelve mely nyelvcsaládba tartozik, így például a baszk mindmáig nem talált nyelvrokont, annyira eltér a neolatin szomszédoktól. Eredete vitatott, azt tartják a kutatók, hogy az indoeurópai előtti nyelvcsalád maradványa.
Új termék külföldre való értékesítésekor a marketinges szakembereknek nem elég megvizsgálni az adott ország jogszabályait, piacát, szokásait, árait, történelmét és szimbólumrendszerét, figyelembe kell venniük a nyelvet, a dialektusokat és a szleng is fontos, különösképp egy szlogen fordításánál. Közismert ballépés volt a Chevrolet Nova spanyolországi és latin-amerikai piacrádobása, ugyanis körülbelül húsz spanyolajkú országban a „no va” annyit tesz, hogy „nem megy”. A kampány mérsékelt sikereket ért el.
Hasonló eset rengeteg akad. A Colgate márka eladási mutatói szerények lehetnek pl. Argentínában (41 milliós piac) vagy Uruguayban, ott ugyanis az „ue” diftongus kevésbé használt, így a Colgate jelentése „akaszd fel magad!”. Képzeljük el a helyzetet, mikor egy csillogó-villogó, elegáns szupermarketben sétálván szemmagasságban kedélyesen ránk mosolyog egy ilyen provokatív felirat. Vélhetően nem vele mosunk fogat.
A Coca-Cola kínai terjeszkedése során a „kóla életet ad” szlogent megpróbálták átvinni, ám kiderült, hogy valójában a „kóla visszahoz az életbe” lett a jelentése, ami jócskán elgondolkodtató, és korántsem ez volt az eredeti gondolat. Állítólag egy bizonyos észak-kínai nyelvjárás szerint a „kho-ka kho-la” (vagy valami hasonló) annyit jelent, hogy „harapj a viasz ebihalba”, ám ezen információ nem megerősített. De képzeljük el a derék Chang megrökönyödését, miután kibetűzi (?) a formatervezett üvegcse oldalára nyomtatott írásjeleket. Annál bizonyosabb a Mitsubishi Pajero típusú gépjármű kálváriája: Dél-Amerikában a „pajero” egy szitokszó, óvatosan, finoman körülírva rendszeresen maszturbálót jelent, így nyilván csekély sikerre számíthatott. Ki szeretne egy ilyen feliratot kedvenc kocsija fenekén? Az autóipari óriás marketingesei végül ugyanazt a típust „Montero” néven dobták piacra a latin világban. Brazíliában a Fiat Pinta okozott némi derültséget (meglehetősen buja szó), idehaza talán a „Seat Ronda” ejtette gondolkodóba a potenciális vevőt.
Hazai vizekre evezve a Fa dezodor érdekes kicsengése érdemel említést (párhuzam: vizek – Fa Nándor), illetve e Saridon nevű gyógyszer, melyet csak nálunk nem ejtenek sz-szel, érhető okokból kifolyólag. A Malév neve sem teljes telitalálat, a neolatin nyelvekben a „mal” rosszat jelent, a „malévolo” spanyolul pedig annyit tesz: gonosz szándékú, kárörvendő. Igencsak elgondolkodik így egy spanyol ember, ha a magyar légitársasággal utazik valami „Buda-pest” nevű helyre, amiről rögvest a pestisre gondol (peste, szimplán). Ha ezekhez hozzávesszük, hogy a Hungary szóról leginkább “Éhségföldre” asszociál az angolajkú látogató, akkor teljes a kép. Nyilvánvaló, hogy ezeket immár késő – és igen költséges, módfelett abszurd – megváltoztatni, de tény, hogy imidzsünk ilyen szempontból épphogy elégséges.
Vidám, tréfás helyiségnevek bőségesen találhatók a térképen, BAZ-megyében van „Havaj” (kevésbé felkapott, mint Honolulu), Maliban található a jól csengő Bedugul, a lágy és kedves Mama Mexikóban van, Ausztriában pedig a hírek szerint akad egy szókimondó, őszinte „Fucking” nevű település. Törökországban rögvest két érdekes városkára bukkanhat a részletes térképet böngésző kutató, ott Batman és Anyós érdemel említést. Ha hozzávesszük a pikáns magyar helyiségneveket (Pornóapáti, Ondód, Mogyoród, Fingókút, Apácatorna, Bugyi, Heréd) akkor már körvonalazódik a kép ebben a kérdésben is. Gödöt az angolszászok God-nak olvassák – mi lehet az a két pötty?!? -, majd mire kicsodálkozzák magukat a magyar istenhit mélységén, rögvest beérnek Göd-Alsóra (szintén Isten) és nagyot néznek.
Internetes kutatás során kiderült, hogy a három legszebb magyar szó: a „hajolaj”, a „vattapaplan”, és a „fizetésemelés” (utóbbinál nyilván nem tudtak elvonatkoztatni a szavazók a jelentéstől, nem pusztán a hangalakot vizsgálták), dobogóról épp leszorult a franciás zamatú cipőfűző, ám nincs információ arról, hogy milyen borzalmast káromkodást jelenhetnek ezek más nyelveken. A lett nyelv lehet még érdekes számunkra, pusztán két apró érdekesség: a jó estét lettül „labvakar”, a macska pedig „kakis”. Vigyázni kell idegen vidékeken járva, nem tudhatjuk, ha sopánkodva felkiáltunk, hogy „ez borzasztó drága”, nem jelent-e bizarr szexuális aktusra való felszólítást, netán érdes megjegyzést az eladó édesanyjára.
Nyelvészeti barangolásunk végén érdemes szólni a kevésbé vicces terméknevekről, az „élősködő” műmárkákról, melyek főképp a gyanútlan vásárló becsapására szakosodtak. Akadt már kezembe pipec „TKD” kazetta, színpompás, tarka Reeboock sportcipő, eredetivel szinte teljesen azonos ám mégis picit gyanús „Maxwell” hangkazetta.
Kínai vagy KGST-piacokon lehetett találkozni egy időben áramvonalas, elegáns PLIMA cipővel, melynél az L és az I gyakorlatilag összeért, de gyakran láttam látszólag kifogástalan Adios „márkájú” sporttáskát, széldzsekit is. A kilencvenes évek elején lehetett bárki vagány Lévis farmerban, Adios melegítő-fölsőben, Plima cipőben és villanthatta a Sonny márkájú, kissé akadozó walkmanjét. Nem csak a márkanévnél kell vigyázni, ha külföldi piacon próbálkozik a cég, olyan látszólag jelentéktelen dolgokra is figyelni kell, mint az olvasás iránya. Egy nyugati mosópor önmagát úgy reklámozta az arab világban, hogy a poszter bal oldalára egy hatalmas kupac mosatlan, piszkos ruhát tett, jobbra meg szépen összehajtogatva egy sor tiszta, mosott holmit, mindössze annyit felejtettek el, hogy arrafelé jobbról balra haladva olvasnak a népek és így pont fordítva értelmezték a mosópor lényegi funkcióját. Blamázs.
Érdemes tehát figyelni a verbális és nem verbális szimbolizmusra, a szlogenek idegen nyelvre történő fordítására, hiszen nem minden, Amerikában jól csengő és frappáns rövid reklámszöveg alakul jól magyarra fordítva. Ismerni kell alaposan a közeget, a lokális szlenget, a színek, jelek, formák jelentését, történelmi hátteret, tradíciókat. Ez egy komoly érv amellett, hogy amennyiben lehetséges, a reklámok szövegei, szlogenjei helyi szinten készüljenek, ha már a névválasztásba bakik csúsznak. Azon meg végképp ne lepődjünk meg, ha messzi földön járva nem értjük az idegen beszédet és furcsa hangmasszát hallunk, misztikus halandzsának tűnik a helyiek nyelve.
Ne lepődjünk meg rajta, hiszen magunkat sem értjük sokszor.