„Bármerre járok, mindig egy óra van velem; megbízható barát ez, kísér hűségesen. A Nagy Mester alkotása, művészi gépezet, s ha búsulok, vagy örülök, oly lázasan ketyeg… És ha megáll majd egyszer, nem lesz már újra jó, amíg kezébe nem veszi a művész – az Alkotó. El kell majd menni hozzá: messze lakik nagyon, a Végtelenség honában, túl…
„Még nagyon zöldfülű voltam, és sejtelmem sem volt arról, hogy a regények nem úgy kezdődnek, ahogy az ember akarja, hanem ahogy ők akarják.” – írta Gabriel García Márquez (1927-2014). Korábban nem ismertem Márquez idézett mondatát, csak akkor találtam rá, amikor éppen azon gondolkoztam, hogyan is kezdjem el írni jelen megemlékezést. Miként is lehetne egyetlen dolgot kiemelni a…