A szabadkőművesség a társadalom legnagyobb része előtt csaknem teljesen ismeretlen. Titkos szervezetnek mondják, a szokott rágalom az istentagadás és a hazafiatlanság. Valójában a szabadkőművesség „Alkotmánya” előírja tagja számára a “Felsőbb Lénybe” vetett hitet, tiltja a vallási és a napi politikai kérdésekkel történő foglalkozást az összejöveteleken, a haza szolgálatát pedig minden szabadkőműves szent kötelességévé teszi. Éppen a napi politikától való függetlensége miatt támadhatták minden oldalról büntetlenül a szabadkőműveseket. Különösen akkor, amikor a politikai vagy gazdasági helyzetben bajok voltak, használták őket bűnbaknak.[1] 

Bókay Árpád magyar belgyógyász, farmakológus, egyetemi tanár.

Magyarországon olyan kiválóságok tartoztak a szabadkőművességbe, mint a három Bókay.
Az 1856-ban született Bókay Árpád, valamint a testvére – János –, és fia: Zoltán. Mind a hárman a magyar orvos-történet kiemelkedő egyéniségei voltak. Bár semmiféle bizonyíték nincsen Bókay Árpád és János gyermekgyógyász apjának szabadkőművesi tagságáról, a család, a családi ház légköre igazi szabadkőművesi jellegű volt. Az emberszeretet légköre, az emberi élet tisztelete, a segítőkészség mélyen hatott a két fiúra: Árpád, az idősebb és János, a fiatalabb is belépett a szabadkőművesek közé.

Finom kecskebőr-kötény, ami egy, a testvériség rendszerén belül már mester-fokozatot elért magyar páholytag tulajdona

Amikor 1902. július 21-én dr. Bókay Árpádot a Pátria Páholyba felvételre ajánlották, neve már közismert volt, így ez az ajánlás csupán formálisnak tűnt. Ez kiviláglik a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratokból is.[2] A Pátria páholy, amely egyike volt a kisebbeknek, 1898. máj. 7-én alakult. Alapítói a magyar szellemi élet kiváló vezetői voltak: Glück Frigyes, Hevesi József, Gerő Károly, Hűvös József, Senger Béla, Császár Jenő, Szabó Károly, Dr. Kiss József. Az új páholy legfőbb célja – mint az a nevéből is kitűnt — a haza szabadkőműves szolgálata volt. Dr. Bókay János már 1899-ben jelentkezett felvételre a páholyba, egy évvel annak megalakulását követően. A két Bókay testvér felvételénél a szokásos „kutatók” között a budapesti híres Fasori Gimnáziumi egykori osztálytársak közül Gerő Károlyt is megtaláljuk, aki közkedvelt népszínműíró, a Népszínház hivatalnoka, később a Nemzeti Színház titkára volt. „Osztálytársam volt – írja véleményezésében dr. Bókay Árpádról – folyamatosan figyelemmel kísértem gyermekkorom óta. Észrevettem, miként halad lankadatlan szorgalommal, ismerem tiszta arany jellemét és személyiségében úgy ítélem, hogy a szabadkőművesség ügye kiváló nyereségre tesz szert.” Ezeket a vonásokat Hevesi József író, a másik véleményező ennél is költőibben írta le: „Dr. Bókay Árpád felvételét a testvéri láncba, nemcsak tudása, nemcsak fényes állása miatt tartom nagy nyereségnek, de lelkének szárnyalása és szívének nemessége miatt is.” 

A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy berendezéséből készült enteriőr – Kardos Judit felvétele


1902-ben dr. Bókay Jánost a páholy első felügyelőjévé választották. Ez fontos megbízatás volt, és később más, fontos feladatot is betöltött a páholyban.  Dr. Bókay Árpádot hamarosan kiküldték a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy Szövetségtanácsába. Ez a szerv volt a magyar szabadkőművesek legfőbb szerve. 1905. március 6-án már a Szövetségtanács tagjaként a szabadkőművesség és a társadalmi élet olyan közismert tagjaival került egy listába, mint Fekete Ignác, Teleki László, Gelléri Mór, Thék Endre, Beke Manó, Bihari Mór, Bakonyi Kálmán, Szmik Lajos stb. Még ugyanebben az esztendőben választották helyettes nagymesterré. 1910-19 között, nagymestersége idején, Magyarország és az egész világ történelmének ebben a szörnyűséges időszakában, a magyar szabadkőművesség dr. Bókay Árpád vezetésével sikeresen megtalálta az emberség és hazafiság egyedül követhető helyes útját.

Félix Ákos 30. fokú oklevele (Forrás: Siegfried Hermann)

Olyan emberbaráti intézményeket alapítottak és tartottak fenn, mint a Nyomorék Gyermekek Országos Otthona, az Önkéntes Mentőegyesület, a Vakok Intézete, stb. Megalapítottak és támogattak több kulturális, tudománynépszerűsítő intézményt. Közben nem mulasztották el nemzetközi kapcsolataik ápolását sem. A magyar szabadkőművességet számos ország elismerte, később a kapcsolatok nagyon fontos szerepet nyertek, különösképpen a világháború idején.

Ady Endre felvételi kérelmet a Martinovics Páholyba

1915 első hónapjaiban az egész országot megrázta az ország északkeleti részén, Kárpátalján történt orosz betörés híre. Leromboltak, kiraboltak számos falut. A Háborúban Lerombolt Otthonokat Újjáépítő Bizottság a tönkretett falvak újjáépítését állami feladatnak nyilvánította, de a társadalomtól is segítséget kértek. Ezért a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy körlevelet küldött a páholyokhoz, hogy segítsék az újjáépítést, mert ezek a falvak egész Magyarországot védelmezték. Több tervet javasoltak. Ezek között szerepelt egyes falvak kulturális létesítményeinek talpra állítása, és valamelyik falu újjáépítése. Ezt az utóbbi javaslatot fogadták el.
Külön bizottságot szerveztek „A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy Kőművesfalva Építése” néven, dr. Bókay Árpád irányításával. Mezőlaborcot választották ki, ezt a falut akarták újjáépíteni.

Medzilaborce – Mezőlaborc – Kőművesfalva

Ebben a határszéli kis faluban, a Laborc folyó völgyében, főként ruténok és kisebb számban magyarok laktak. Galícia határának szélén feküdt a falu, melynek a múlt század végén 187 háza volt, és 2324 görög-keleti vallású lakos élt benne. Mezőlaborcnak volt vasútállomása, postahivatala, működött ott takarékpénztár és kölcsönös takarékszövetkezet. A bizottság felhívására számos páholy és magánszemélyek egymás után adták a friss ötleteket, önzetlenül segítették az építkezést anyagilag is. Dr. Bókay Árpád szervező munkája segítségével némely szabadkőműves szervezet, mint a Radikális Tanárok Szervezete felajánlotta, hogy egyes épületeket felépít. Az említett tanárok tervet készítettek iskola építésére. Bókay nagymester számos alkalommal meglátogatta a falut és személyesen ellenőrizte a munkát.

A Világ liberális szabadkőműves lap, a polgári radikális elit újságja, ami átlagosan 20 ezer példányban jelent meg.

Ezalatt folytatódott a pénzgyűjtés, a szabadkőműves alapítású Világ című lap minden számában közölték azoknak a nevét, akik Mezőlaborc számára segélyt adtak.
Mezőlaborcot a szabadkőművesek Kőművesfalvának nevezték el. Elhatározták, hogy Népházat, Gyermekházat és Gyermekkórházat építenek. A gyermekkórházat „Bókay”-nak nevezték volna el, a nagymester tiszteletére a falu megépítésében való tevékeny részvételéért, de ő visszautasította ezt a megtiszteltetést.
Külön terveket készítettek a lerombolt magánházak újjáépítésére. Fónagy Béla volt a főépítész, az Eötvös Páholy főmestere. Húsz romos épületet akartak helyreállítani, és tizenegy új ház megépítését tervezték. A főépítész saját pénzén és építőanyagával tervezte a munkát.
A miniszter a szabadkőművesek fáradozásait levélben köszönte meg Bókaynak.
A háború idején a kórházak nem tudták befogadni az összes sebesült katonát. Ezért vált szükségessé több új kórház megnyitása.

Podmaniczky 45. szám alatti páholyház

A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy elhatározta, hogy a Podmaniczky utca 45. szám alatti palotáját hadikórházzá alakítja. A költségeket a magyar szabadkőművesek fedezték, és ezt a munkát dr. Bókay Árpád irányította. Néhány más páholy is kötelességének tartotta azt, hogy saját épületeit hadikórházzá alakítsa. Ezekben a kórházakban szabadkőműves orvosok és családtagjaik dolgoztak, sokan ápolónőként. A szabadkőműves hadikórházak működtetését főként dr. Bókay Árpád és testvére, János, irányította, aki szintén a Pátria Páholynak volt a tagja. Munkásságukat a magyar kormány számos emlékéremmel jutalmazta, a Vörös Kereszt Szervezet ugyancsak köszönetét fejezte ki a tevékenységükért.
A szabadkőművesek nem feledkeztek meg a katonák családtagjairól sem. Pénzzel, tárgyakkal, élelmiszerrel és emberi szeretettel segítették őket. Bókay tanácsára alapították meg a szabadkőművesek az Özvegyek és Árvák Segítő Szervezetét. Mint ismeretes, Románia 1916-ban betört Erdélybe hadüzenet nélkül, és számos magyart elűzött szülőföldjéről. A menekültek részére a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy pénzt és ruhát gyűjtött. Természetesen az erdélyi szabadkőműves páholyok sem tudtak működni a román megszállás idején, ámde felkészültek arra, hogy majd visszatérnek és újjáépítik a lerombolt szabadkőműves épületeket. 

A nagyváradi László Király Páholy székháza

A magyar szabadkőművesek otthont biztosítottak a menekülteknek, és később segítségükre voltak lerombolt hajlékaik újjáépítésében azoknak, akik visszatértek Erdélybe.
1915-ben, a béke érdekében, dr. Bókay Árpád nagymester vezetésével kezdték kiépíteni kapcsolataikat a külföldi szabadkőműves főhatóságokkal. Leveleket juttattak el a semleges országokba a hadifoglyok ügyében. A magyar kormány tudtával és beleegyezésével tájékoztatták az amerikai szabadkőművesség fő tisztségviselőit a háború valódi okairól és Magyarország részvételének igazi körülményeiről.
Közben a magyar szabadkőművességet számos igaztalan vád érte. Például a Vörös Kereszt irányában elfogultsággal vádolták őket. Dr. Bókay Árpád rámutatott ennek a vádnak az alaptalanságára, hiszen egyformán segítették a Vörös Keresztet és a Vörös Félholdat! Egyúttal kijelentette, hogy a trónörökös és felesége meggyilkolása ügyében folytatott szarajevói perben sem a vádlottak, sem a felbujtók között nem akadt szabadkőműves. (A tények figyelmen kívül hagyásával némely rosszindulatú személy a szabadkőműveseket vádolta a gyilkossággal, és a háború megindításával…)

Nagypáholyház Podmaniczky utca 45. – Szoborcsoport

A magyar szabadkőművesek Különleges Békebizottságot létesítettek Balassa József vezetésével. Először a semleges országok szabadkőműveseinek találkozóját akarták létrehozni, később az ellenséges államok szabadkőműveseit is be akarták vonni a tárgyalásokba. Ez azonban nem jöhetett létre, mert nem kapták meg ezekbe az országokba a beutazási engedélyeket.
1918. nov. 2-án mondta el dr. Bókay Árpád nagymesteri székfoglalóját„Ma minden jó hazafi független, szabad Magyarországot akar, érintetlen határokkal, egyenlőséggel a nyelvekben, törvényekben minden lakos számára. A kormány a néptől kapja a hatalmat! A nép békét akar a szomszédos országokkal és minden országgal! Lefegyverzést akar, rendet, munkát, újjáépítést, társadalmi törvényeket! Az iskolának hazaszeretetre és munkaszeretetre kell nevelnie! Fel kell számolni az írástudatlanságot! Igazságosan kell felosztani a földeket! Azé kell, hogy legyen a föld, aki megműveli! Hatékony átalakulás valósuljon meg! Az adónak jövedelemarányosnak kell lennie! A pártok határait le kell rombolni! Az országnak egyesülnie kell, miután tanultunk a múlt hibáiból és bűneiből!” Ez a nagymesteri program akár az egész országnak megfelelő lett volna…
Az írástudatlanság elleni küzdelmet a magyar szabadkőművesek a Nagypáholy Kórházában is megvalósították. Az írástudatlan katonákat betegségük lábadozó időszakában írni-olvasni tanították. Bókay Árpád fia, Zoltán is szabadkőműves lett. Ebben nyilván édesapja és nagybátyja is befolyásolta. Ő is a Pátria Páholyban lépett a szabadkőművesek közé. A második világháború után Debrecenben dolgozott, itt is lépett a Haladás Páholyba. Ennek a páholynak köszönheti Debrecen városa modern klinikáit.

Bókay Árpád különösen szoros szálakkal fűződött saját páholyán, a Pátria Páholyon kívül a kispesti „Türr István, Csak Előre!” Páholyhoz. A kispestiek egy része szabadkőműves volt, és erős szálakkal kötődtek volt páholyukhoz.  Legtöbben az Eötvös, a Hungária és a Pátria Páholy tagjai voltak. Mind a három páholy, mint a nevük is mutatja, első feladatának tartotta a haza szolgálatát. A kispesti tagok kiköltözésük után is lelkesen és buzgón látogatták páholyaikat. Az összejövetelek azonban elhúzódtak a késő éjszakába, nehézségeket okozott a visszautazás, hiszen ilyen későn már nem működött a „Sámson”, utóbb a vonat sem. Egy-egy páholymunka ezért többnapos elfoglaltságot jelentett a számukra. Ezen a Kispest-Budapest vasúti közlekedés megindulása sem segített. A távolság egyre több bonyodalmat jelentett, távlatban veszélyeztetve a páholylátogatások rendszerességét.
Ezért a Pátria, az Eötvös és a Hungária Páholy Kispesten és Pestszentlőrincen lakó tagjai elhatározták, hogy önállósítják magukat. 1910. január 19.-én szabadkőművesi körré alakultak.[3]
A kör alapító tagjai között csak kettő rendelkezett már mesteri fokozattal: dr. Bókay Árpád és Csimár Károly. Ez indokolja, hogy nem tudtak azonnal páholyt alapítani. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy szervezeti Szabályzata ugyanis előírja, hogy legalább hét mestertagra van szükség az alapítók között ahhoz, hogy új páholyt alapíthassanak.
Valamennyi tag értelmiségi foglalkozást űzött. Belépett a község jegyzője, Brandtner Pál, a község bírája, Fillich Károly, valamint dr. Herczeg Ernő ügyvéd, dr. Simonyi Géza orvos, Sényi Sándor hivatalnok. Köztük találjuk Kispest jól ismert mérnökét, a sokoldalú Bódy Jánost. Bódy nemcsak megtervezte és felépítette a kispesti színházat, de még színdarabot is írt. 
A kör nevéül „Türr István”-t választották. Benne a nagyszerű hazafit is tisztelték, aki a szabadságharc hadnagyaként hősiesen harcolt, majd az emigrációban Magyar Légiót szervezett, és Garibaldi hadsegéde lett. Hazatérve a magyar szabadkőművességet fellendítette, és mérnökként az ország gazdasági felemelkedéséért is sokat tett. A magyar mérnökök jó hírét sok külföldi munkája, köztük a Korinthos csatorna emelte.
A kör jelmondata: „Csak előre!” természetesen többértelmű. Egyrészt a korszakban különösen népszerű Gyulai Pál versre vonatkozik, másrészt a szabadkőművesség alkotmányában szereplő haladás gondolatára is utal. A kör alapszabályait már 1899 decemberében elkészítették. Leszögezik, hogy kéthetente tartanak értekezletet a jótékonyság és az erkölcsi tökéletesítés érdekében. Kezdeti céljukat, a kórházegyesület alakítását már megvalósították. Kidolgozták ezt az alapszabályzatot, előkészítették az egyesület megalakítását, és széleskörű meggyőzést végeztek. „Kispest közegészségügy iránt kevéssé fogékony közönségét meghódították az eszmének.” Ennek eredményeképpen a község a kórház ügyét belevette hivatalos programjába is. A községi közgyűlés határozatának megfelelően az építendő kórház számára telket szereztek. A kör tagjai – mint tudjuk – hivatalból ott voltak az egész községre vonatkozó határozatok meghozatalánál. A „Türr István” kör 966,14 koronát adott össze, s még több ezer koronát helyezett kilátásba a kórház részére.
Páholyház építését is tervezték, távlati céljuk önálló páhollyá alakulás volt. Erre megfelelő alapot biztosított az egyik kör-tag 150 négyszögöles telek adományozásával a páholyház céljaira. Az egyetlen gondot az okozta, hogy a kör létszáma Kispest és Pestszentlőrinc intelligenciájához képest lassan nőtt. Ennek oka feltehetően az lehetett, hogy ismeretlen páholyba nem szívesen léptek be.
1911-re már teljesíthették a páholy alakításának feltételeit, a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy Szövetségtanácsa engedélyt adott a „Türr István” kör tagjai számára, hogy az alakításra kerülő páholy tárgyában értekezletet tartsanak. Támogatásképpen egyúttal egy ezer koronás takarékpénztári könyvet is mellékeltek az építendő páholyház céljaira. A levelet dr. Bókay Árpád nagymester írta alá. A megbeszélést 1913 februárjában a Budapest – Szentlőrinczi Helyiérdekű Villamos Vasút által átengedett helyiségben tartották. A páholy alapítóinak névsorában dr. Bókay Árpád neve már nem szerepel. Bizonyára a nagymesteri feladat nem tette lehetővé, hogy a páholy tagjaként működjék.
A páholyoki tevékenységéről a „Szabadkőműves páholyok Budapesten” című könyvben lehet továbbiakat megtudni.

A Nagyoriens nagypáholyháza

[1] Berényi Zsuzsanna Ágnes: A szabadkőművesség kézikönyve. Heraldika. 2001.

[2] MOL P 1112 4. T. 2. cs.

[3] A „kör” a páholynál kevesebb feltételnek eleget tevő szabadkőművesi csoportosulás.