Ha a golfozókra gondolunk, általában a nagyon gazdag öregurak jelennek meg előttünk. Pedig a játékosok átlagéletkora a világon 33,6 év és a golf sok tekintetben olcsóbb sport, mint mondjuk a tenisz vagy a jégkorong. Ugyanakkor, míg például Ausztriában vagy Csehországban egyre többen, és többen golfoznak, addig Magyarországon alig változik a helyzet. Vajon miért van ez így? Ki a világ legtöbbet kereső sportolója? Ki gyűjti össze a legtöbb pénzt a sportból és a szponzoroktól? Anna Kurnyikova? David Beckham? Michael Schumacher? Hát nem. Tiger Woods az, egy amerikai golfozó. Amikor 1997-ben megnyerte első Grand Slam tornáját, a Nike azonnal 45 millió dolláros szerződést kínált neki egy 5 éves periódusra. Bátor húzás, főleg hogy a játékos akkoriban még meglehetősen ismeretlen volt. Nos, rövid időn belül olyan sok figyelmet golfozott össze a Nike-nak, hogy a szerződés összegét már egy év múlva megduplázták.
Tiger Woods ahhoz is hozzájárult, hogy az „gazdag öregurak sportja” imázs megváltozzon. Akkoriban mindössze ugyanis 22 éves volt, ráadásul fekete bőrűként ritkaságnak számított a golfvilágban. De alighogy megnyerte a tornát, másnap már afro-amerikai szülők lepték el a pályákat, hogy beírassák gyereküket egy golf-tanfolyamra.
A golfozás ugyanis egyáltalán nem annyira drága, mint sokan gondoljuk. A teljes golfütő felszerelés már 100 ezer forintból megvan, és az ütőket egyesével is vehetjük. Az egész éves bérlet ára pedig egy golfklubba 250-300 ezer forint, ezért viszont akár az év összes napján játszhatunk. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy Angliában vagy Ausztriában is ugyanennyibe kerül bérlet, sőt akár olcsóbb is lehet.
Gondolnánk, hogy a magyar golf története már több, mint nyolcvan évet felölel? Pedig az első pálya 1925-ben épült meg a Szabadság-hegy tetején, sőt egy Golf-szálló is tartozott hozzá, amit 1950-ben átneveztek „Vörös Csillag”-nak. A vörösök aztán 1959-ben magára a golfpályára is rátették a kezüket, ugyanis ez volt a legkiválóbb rádió adó-vevő hely a szovjet csapatoknak. Az agitátorok munkájának eredményeként pedig nem csoda, hogy a hatvanas-hetvenes évekre már mindenki úri, fehér ruhás sportként tekintett a golfra és az lényegében megszűnt.
A rendszerváltással azonban a történet újra elölről kezdődött és 2000-ben már hat darab 18 lyukú pálya várta a játékosokat. Sajnos azonban, ezek száma azóta sem emelkedett, miközben Csehországban ugyanezen időszakban 16-ról 63-ra nőtt.
De miért nem terjed el jobban a golf? Hogy lehet, hogy amíg nálunk csak ezer regisztrált golfozót tartanak számon, addig Csehországban 20 ezret, Németországban vagy Svédországban pedig félmilliót? (Ráadásul utóbbi helyen még hideg is van…)
Dr. Hegedűs Gábor, a Golf Centrum vezetője, a Magyar Golf Szövetség stratégiai menedzsere szerint mindez több okra vezethető vissza:
- Az „öreguras”, de még inkább a „drága szórakozás” sztereotípiája erősen belevésődött a fejekbe. Példaként hozza, hogy amikor iskolákban járnak, az összes diák nagyon lelkes, később azonban szüleik lebeszélik őket a golfról, mondván, hogy az nagyon drága.
- A magyar pályák sok szempontból nem a legjobb helyen épültek fel, mivel gyakran nincs más ott, csak a golfpálya. Pedig a külföldi vendégek számára például fontos szempont, hogy másképp is tudjanak az adott helyen kikapcsolódni, például gyógyfürdőzni. A magyaroknak pedig sokat kell utazniuk a játékhoz, mert például a Budapesthez legközelebbi 18 lyukú pálya is kb. 30 kilométerre esik.
- Ezen kívül a golfhoz idő kell. A 18 szakasz lejátszása négy-öt órát vesz igénybe, márpedig a legtöbb ember egyszerre 1-1,5 órát tud fordítani kikapcsolódásra, beleértve az utazást is. (És ezért választja például a squasht.)
Utóbbi probléma megoldásában azért segíthet, hogy terjed a 9 lyukú, sőt 6 lyukú pályák elfogadottsága. Ez már csak azért is ésszerű, mert egy 18 lyukú pályához 80 hektár földre van szükség, ez pedig a mai ingatlanárak mellett akkora összeg, amit egy ilyen típusú, nagyon hosszú távon megtérülő beruházásra kockázatos fordítani. (Főleg annak fényében, hogy a mai pályák mekkora kapacitás-kihasználtsággal működnek: hétvégén tele vannak, hét közben viszont óriási a pangás.)
Egy kisebb pálya ráadásul Budapesten is megépülhet, amire a külföldiek részéről is lenne igény. Sokan ugyanis nem értik, hogy miért nem lehet a magyar fővárosban golfozni. Ha valaki a golf turisztikai erejét nem becsülné sokra, annak érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy wales-i „turizmus rt.” külön erre készített országkampányt, melynek üzenete az volt, hogy „Wales, amilyennek a golfnak lennie kellene” („Wales, golf as it should be”). A reklámokban azt szemléltették összehasonlító fényképekkel, hogy „van a golf” és „van a golf Wales-ben”. Mindennek eredményeként a golfturizmustól 2010-re 100 millió fontos évi bevételt várnak vagyis évi negyvenmilliárd forintot! (Ld. minderről részletesebben Roger Pride írását „A challenger brand: Wales, a golf as it should be” a „Destination branding” című esettanulmány gyűjteményben.)
A golf ráadásul a üzletemberek sportja is (de még egyszer érdemes hangsúlyozni, nem csak az övék) és gyakran beszélik meg a biznisz ügyeket a pályán. Sőt, akár a politikai dolgokat is: Bill Clinton még magában a Fehér Házban is építtetett egy gyakorló pályát, ahol Bush elnök is gyakran játszik.
Nem kell azonban ahhoz elnöknek lenni, hogy mi magunk is golfozzunk, sőt üzletembernek sem. Ráadásul ezt a sportot bármikor el lehet kezdeni, és a különböző korú, nemű, magasságú stb. emberek könnyedén tudnak egymással játszani.
A golf igazi magyarországi elterjedéséhez a fentiek mellett azonban még szükség lenne egy magyar „Tiger Woods”-ra. vagy legalábbis azt kicsit megközelítő tehetségre. Elég arra gondolni, hogy mennyivel többen kezdtek el kosarazni, amikor Dávid Kornél bekerült az NBA-be…