1912. április 14-én nem sokkal éjfél előtt az „elsüllyeszthetetlen” luxus óceánjáró első és egyben utolsó útján az oldalával jéghegynek ütközött, és éjjel fél háromkor örökre elnyelték az Atlanti-óceán habjai. Körülbelül 1500 ember vesztette életét azon az éjszakán. Idén, 2012-ben – 100 évvel később – a legendás Titanic szomorú tragédiájáról emlékezünk meg.
100 év telt el a gigászi hajó elsüllyedése óta, de vonzereje és az érdeklődés iránta mit sem csökkent. Korának leggyönyörűbb, legimpozánsabb csodája volt: több mint 46 ezer tonna,270 méterhosszú,28 méterszéles, illetve a gerinctől a négy óriás kémény tetejéig 53 méternél is magasabb volt. 50 ezer lóerő, amelyet akár 55 ezerre is lehetett fokozni, teljes sebessége 24-25 csomó, a XX. század elején a leggyorsabb hajónak a Titanic számított. 1912. április 10-én hagyta el a southamptoni kikötőt, úti célja New York volt.
A Titanic maga volt a megtestesült luxus. Az ebédlőszalont hatalmas méregdrága szőnyeg borította, a bútorok olyan súlyosak voltak, hogy alig lehetett őket megmozdítani. Csodás faburkolat, faragások, törökfürdő, uszoda, golfpálya, teniszszoba, elektromos kandallók… Építhettek nagyobbat, vagy gyorsabbat, de az a gondosság és igyekezet, amivel ezt a hajót megépítették, különlegessé tette. Legérdekesebb része azonban a vízkamra rendszer volt. A kettős fenekű hajó alsó részében tizenhat zárható rekesz volt, amelyeket tizenöt rekeszfal választott el egymástól. Ezeket furcsa módon nem építették elég magasra. A hajónak mégis sikerült volna vízen maradnia, ha bármelyik kettőt elárasztja a víz, és mivel olyan összeütközést senki sem tudott elképzelni, hogy két kamránál több rongálódjon meg, a Titanicot „elsüllyeszthetetlennek” minősítették.
A jelentések ellenére, amelyek megnövekedett számú jégmezőkre hívták fel a figyelmet, a Titanic maximum sebességre kapcsolt, hogy egy nappal előbb érjen New Yorkba, és így az újságok címlapjaira kerülhessen. Az este szokatlanul sötét volt, nem lehetett eldöntetni, hol ér véget az óceán és hol kezdődik a csillagos ég. A levegő hőmérséklete percek alatt rohamos sebességgel zuhant, egészen -2 fokig, a víz is csak pár fokos lehetett. Az utolsó pillanatban vették észre a jéghegyet, a Titanic balra tért ki, elkerülve a frontális ütközést. A sors iróniája, hogy így megmenekülhetett volna a pusztulástól. Ugyanis a hajó orrát olyan erősre tervezték, hogy kisebb sérülésekkel megúszhatta volna a tragédiát, így viszont a jéghegy réseket ütött az óceánjáró oldalán, ezzel elárasztva a kamrákat. Három óra sem kellett, hogy a fenséges gőzös az óceán mélyére süllyedjen.
Az akkori hajózási törvényeknek megfelelően minden 10 ezer BRT (bruttó regisztertonna) feletti hajóra tizenhat mentőcsónakot tettek kötelezővé. A Titanic több mint 46 ezer tonna volt, mégis csak húsz mentőcsónakkal láttál el: tizennégy nagy, két kisebb és négy összecsukható csónak volt a fedélzeten. Összesen 1178 helyet biztosítottak egy esetleges katasztrófa esetén, a Titanic utasainak körülbelül 57%-a élhette volna túl a balesetet. Annak ellenére, hogy ez az érték is megdöbbentően alacsony, az ütközés éjszakáján az utasok mindössze 32%-a menekült meg, többségében nők és gyermekek, és inkább az első osztály utasai.
A 100 éves évforduló alkalmából egész évben a Titanicról emlékeznek meg. 1997-ben mutatták be James Cameron Titanic című filmjét, amelyet a forgatás megpróbáltatásai, és a kétkedő fogadtatás ellenére 11 Oscar-díjjal jutalmaztak. A nagysikerű alkotást 2012-ben visszaküldték a filmvászonra, ezúttal 3D-ben.
Walter Lord könyvét, a Titanic pusztulását a Partvonal Kiadó idén újra kiadta. A kötetben túlélők mesélik el, mi is történt valójában azon az éjszakán.
A Műszaki és Közlekedési Múzeum ugyancsak e alkalomból rendezett kiállítást, ahol az érdeklődök csaknem 130 eredeti tárgy és dokumentum segítségével idézhetik fel a világ talán leghíresebb hajójának építését, első és egyben utolsó transzatlanti útját és a mentést. Az elsüllyedt hajóból kevés eredeti tárgy maradt fenn, de megszámlálhatatlan azok száma, amelyek a hajó legendájához kapcsolódnak. A kiállítás július végéig megtekinthető.
2012. április 14-én, pontosan 100 évvel a legendás hajó elsüllyedése után az UNESCO a víz alatti kulturális örökség részévé nyilvánította a hajó maradékát. Hogy megvédjék a roncsokat a károsodástól, és az áldozatok iránti kegyeletből a Deep Ocean Expeditions augusztustól nem szervez már több roncslátogatással egybekötött merülést. Azonban júliusban, az utolsók között magyar tudósok is lemerülhetnek a hajóhoz, hogy felmérjék a roncsok állapotát, és a törmelékek között megpróbálják felkutatni, dokumentálni az utasok egykori használati eszközeit, személyes tárgyait. De figyelmük kiterjed a hajóroncson megtelepedett mélytengeri organizmusok minél pontosabb azonosítására és a tengergeológiai megfigyelésekre is. Az előleget már letették, és folyamatosan támogatókat keresnek, hogy megvalósulhasson a történelmi merülés.
A Titanic maga volt az erő, a megtestesült pompa, tökéletesen szimbolizálta az emberi leleményességet, a természeten felülkerekedő hatalmat. Tragikus pusztulása pedig figyelmeztetés volt: megmutatta, hogy nem vagyunk mindenhatóak, és hogy a természet erői ma sem legyőzhetőek.
Hasznos linkek:
Titanic (rendezte: James Cameron)
Walter Lord: A Titanic pusztulása
http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Walter_Lord_A_Titanic_pusztulasa&id=108239&type=22
Titanic100 kiállítás
http://www.mmkm.hu/index.php/hu/titanic
