Egy olyan helyen, ahol az oktatási rendszer napi problémákkal küzd, ahol a fiatalok többsége talajvesztett és nincs koncepciója a holnapról, ebben a kis közép-kelet európai országban, négy fiatal elindul, hogy megvalósítsák gyermekkori álmukat. Lehet, hogy egyszer majd mindannyian űrhajósok leszünk és elrepülünk a Holdig, vagy a csillagok közé.
Ez a történet egyszerre szól Scott Kellyről, az amerikai asztronautáról, aki a legtöbb időt töltötte eddig egy űrállomáson és négy magyar fiatalról – két egyetemista az ELTE média szakán és két gimnazista –, akik elindultak Houstonba, a NASA székhelyére és portréfilmet készítettek Scott Kellyről. Bebizonyították, hogy ha az ember mer álmodni, megszűnik az idő és a távolság, akár a Kozmoszban is.
De ki is ez a Scott Kelly? Egy rendőrcsalád gyermeke, aki figyelemzavaros gyermekként járta ki az iskolát, alig várta, hogy vége legyen az óráknak, bámult ki az ablakon. Az ikertestvére sem volt iskolaimádó, ám amikor apjuk azt mondta, hogy így maximum hegesztők lesznek, megtörtént a fordulat. Scott elolvasott egy könyvet Tom Wolf: Az igazak című munkáját, amely az asztronauták küldetéséről szólt és ez megváltoztatta a fiú életét. Akkor döntött úgy, hogy meg sem áll a csillagos égig.
Berecz Peti olvasott egy könyvet – Scott Kelly: 340 nap a Föld körül és meg sem állt addig, amíg nem tartotta oda a mikrofont a varázslatos Scott Kelly elé.
Berecz Peti és Meggyes Bence kerestek szponzorokat, kikalkulálták a kis pénzüket és elrepültek Houstonba. A kameraállványokat az Amazonon vették meg és mivel 55 euróba kerültek, ami egy itthoni diáknak nagy pénz, hazacsempészték őket. Nem kaptak százmilliókat, sőt milliókat sem erre az igazán nagyszerű projektre, de annál értékesebb lett, már csak azért is, mert nagyszerű emberek hozták össze egy fantasztikus emberrel. Peti írt egy mailt, és valószínű a több ezer közül ez volt az adu ász. Az ő munkájukat segítették a szervezéssel és a tolmácsolással Kovács Alexandra és Kovács Balázs.
Scott Kelly nagyon elfoglalt ember, nem mondta biztosra, hogy fogadja őket, de ez sem állította meg a lelkes stábot. Ha pedig nagyon hiszel a tündérekben, sikerülni fog, tudjuk a Pán Péterből, és Scott Kellynek sikerült, ahogy Petiéknek is.
Kelly végigjárta az utat a parancsnokságig, de az út nem volt mindig könnyű. Vegyél egy paklit 54 kártyával és húzzon minden játékos, aki a fekete ászt húzza, az meghal – mondja Scott. Íme, a hasonlata egy asztronauta küldetésének. Az a tény, hogy nem őt küldték a Columbia 28. utolsó útjára, csak egy véletlennek köszönhető. A Columbia a Földre érés előtt 2003. január 16-án megsemmisült, hét asztronauta életét vesztette. Scott Kelly a Hubble javítását irányította ezzel egy időben, egy másik küldetésen, mert csak ő értett ahhoz a feladathoz.
Meghalhatott volna akkor is, amikor az űrszemét száguldott az űrállomás felé, de nem így alakult.
Minden útja előtt levelet hagyott ikertestvérénél, azzal a megbízással, hogyha meghalna, bontsa fel és olvassa el a családjának. Az ugyancsak asztronauta ikertestvére ugyanígy tett és szerencsére a 21 levél soha nem lett felbontva, hanem megsemmisült minden visszatéréskor.
Akkor sem tehetett semmit, amikor testvére feleségét Gabrielle Giffords kongresszusi képviselőt fejbe lőtték, hazajönni nem lehetett.
Kelly mesél vidámabb történetekről is, majd egy év alatt az űrben, virágokat és salátát ültetett az űrállomáson, vagy a testvérétől kapott gorillaálarcban lebegett.
Rajta és testvérén elvégezték az ikerkísérletet. Mérték a test változásait a két asztronaután, egyikét a Földön, másikét az űrben és mindenki meglepetésére az derült ki, hogy Scott szervezete megfiatalodott az űrállomáson. De amikor visszatért, újra kellett tanulnia járni, tárgyakat, gravitációt érzékelni és valamit már nem érzett, és azóta sem érez, a sugárzást. Teste tízszer annyi sugárzást kapott, mint tíz röntgenvizsgálat élesben.
Arra a kérdésre, hogy repülés közben mi hiányzott leginkább a Földről, azt válaszolta: a szél, eső, a virágok és természetesen a családja.
Háromszáznegyven nap, éjszakák és nappalok egybefolyásával, tízezer napfelkeltével, irányok nélkül, az emlékek hatalmában, valóban nem könnyű.
Mi motiválhat egy embert, hogy végigcsináljon egy ilyen különös kalandot? Az a régi könyv, az apja egy mondata, egy álom, egy kihívás, egy kudarc, egy siker, ki tudja…
Miről beszélgethettek Kornyijenkóval a közel egy év alatt, milyen emlékeken nevettek, min sírtak, mit terveztek, hányszor féltek vagy vigasztalták egymást, csak az Űr tudja.
Petit elárasztották a gimnazisták kérdései: mennyit keres Kelly, menyibe kerül egy asztronautaruha, miért mondja, hogy „alattam a Föld”, amikor nincsenek is irányok az Űrben, ha figyelemzavaros, ezt hogyan küzdte le, tud oroszul, hisz Istenben, tényleg azt üzente, hogy nem lapos a Föld?
Egy pillanatra mindenki asztronauta lett, egy pillanatra megnyílott a világűr ahol mindenki egyenlő lett abban az egyetlen pillanatban.
Kelly eljutott az Űrbe, Peti és Bence eljutottak Houstonba, az űrhajóssal és a fiúkkal kapcsolatos hírek pedig hozzánk.
A kör bezárult, hogy újra és újra kinyíljon.
Ha majd kinyílik, akkor még van remény.
A fiúk által készített filmet ITT lehet megnézni:
