„ZS”-GENERÁCIÓ

Gyermekeink a valódi figyelmet, az önzetlen szeretetet, az érzelmi biztonságot elsősorban szüleiktől, családtagjaiktól kapják meg, nem a technikai eszközöktől. Az utóbbiak jelenléte életünkben már megkerülhetetlen, okos használatuk megtanulható, s gyermekeinknek meg is kell tanítanunk. A valódi emberi kapcsolatokat azonban  nem lehet helyettesíteni  semmilyen eszközzel.

Rendre jelennek meg  a közösségi oldalakon olyan posztok, melyekben az idősebb generációk tagjai – mai negyvenesek, ötvenesek – azt bizonygatják, mennyivel jobb volt az ő gyermekkoruk, mint a mai gyerekeké. Emberibb, természetközelibb, kevésbé szabályozott és biztonságosabb. Egyéb érveket is felsorolnak, s a ma gyermekeket nevelő szülők – húszas, harmincas éveikben járó fiatalok – mindjárt felkapják a fejüket e posztokat olvasva, s hevesen bizonygatni kezdik, hogy milyen jó ma gyereknek lenni. Parázs vita bontakozik ki, melynek végén persze nincs közös álláspont, de arra mégis jó ez a fajta kommunikáció, hogy elgondolkodjunk: milyen a mai, 21. századi gyermek gyermekkora, élete.

Amit elsőként megállapíthatunk: a ma felnövekvő gyermekek életében a technikai eszközök jelenléte meghatározó. A számítógép, az okostelefon napi – nemritkán mértéktelen és kontroll nélküli – használata alapvetően befolyásolja életszemléletüket, gondolkodásukat, társaikhoz és a felnőttekhez való viszonyukat. Mindent tudnak ezeknek az eszközöknek a működéséről, de annál kevesebbet a körülöttük élő emberekről. Sokan annyi időt töltenek ezekkel az eszközökkel, hogy az már akár  addikciónak nevezhető. Nem csak nappal, éjszaka is képtelenek elszakadni tőlük, keveset alszanak, kimerültek. Alig töltenek időt a szabadban mozgással, sporttal. A társas interakciók, kreatív játékok szinte teljes mértékben hiányoznak az életükből. Szüleikkel, akik maguk is sokféle elvárás között vergődő, elfoglalt emberek, nem alakul ki valódi érzelmi kapcsolat, ezért magukra hagyottnak érezhetik magukat. S a határok meghúzása is elmarad a szülők részéről, tehát leegyszerűsítve ’a gyermek azt csinál, amit akar’. Nevelőik, akik még nem ilyen közegben nőttek fel, sokszor csak a probléma megállapításáig jutnak el, s tehetetlennek érzik magukat annak megoldásában. Sokszor maguk is a technikai eszközök használatában keresnek kikapcsolódást. A gyermekükkel töltendő minőségi idő megteremtésére már nem jut energiájuk, így nincs változás a fennálló problémák kezelésében. Érzik a felelősséget – jó esetben – a kialakult helyzetért, de sokszor a megoldást abban találják meg, hogy túlstimulálják, túlajándékozzák  a gyermekeiket az anyagi dolgokkal, s  közben megfosztják őket az egészséges gyermekkor feltételeitől.

A technikai eszközök önmagukban rengeteg hasznos, nagyszerű lehetőséget kínálnak számunkra. A lehetőségekkel való okosabb élni tudás elsajátítására lenne szükség. Mit jelent ez? Káros a kényeztető, mindent megengedő szülői attitűd, hisz a gyermek így azt érezheti, ő irányítja az életét, ő hozza a szabályokat. Ezért fordulhat elő, hogy korlátlanul használhatja – még éjszaka is – a telefonját, számítógépét. Ráadásul ez egészségkárosító hatású, hisz felborul  az alvás/pihenés/sport megfelelő aránya. Elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy mindent megkap a gyermek anélkül, hogy kiérdemelné vagy felelősséggel tartozna. A piacon megjelenő  új telefonok,  számítógépek és tartozékaik  marketingje épp ezt a korosztályt célozza meg, s a szülők meg is vásárolnak mindent, amit a gyermek kíván.

 

Az elmúlt 15 évben – a technikai eszközök általános elterjedésének időszaka ez – egyre-másra születnek olyan statisztikák, amelyek a fent vázolt jelenségek riasztó következményeit tárják fel. Aggasztóan megnövekedett a mentális egészségügyi problémával küzdő gyerekek száma. Az ADHD (Attention  Deficit Hyperactivity Disorder, magyarul figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) 43%-os növekedését figyelték meg. 37%-kal növekedett a tinédzserkori depresszió, 200%-kal az öngyilkossági ráta a 10-14 éves gyermekek körében.

Nem ilyen mutatók jellemzik a boldog gyermekkort. Haladéktalanul tenniük kell a szülőknek, ha valóban boldog, kiegyensúlyozott, egészséges gyermekeket akarnak nevelni.

Melyek a legsürgősebb teendők? A következő tanácsok – melyeket gyermekneveléssel foglalkozó szakemberek állítottak össze gyermekneurológusok  segítségével  – kapaszkodót nyújtanak a szülőknek.

  • A szülő húzzon határokat, ő hozza a szabályokat! Ez növeli a gyermek biztonságérzetét. (Helytelen az a szemlélet, hogy a szülő a gyermeke barátja! ld.  https://www.szuloklapja.hu/gyermekneveles/4067/a-szulo-nem-barat-es-nem-is-fonok-milyen-hibakat-kovet-el-a-legtobb-anya-es-apa-a-gyermeknevelesben-szakember-valaszol.html)
  • Alakítson ki olyan kiegyensúlyozott életmódot, amire szüksége van a gyermeknek, nem pedig olyat, amire vágyik!
  • Meg kell tanulni nemet mondani a helytelen, káros elképzelésekre. Legyen a gyermek életében megfelelő mennyiségű mozgás, egészséges táplálkozás, elegendő pihenés és alvás!
  • Éjszaka kapcsolják ki a telefonokat, egyéb digitális eszközöket, hogy elkerüljék a figyelemelterelést!
  • Be kell vonni a gyermeket életkorának megfelelő tevékenységekbe, amelyeket a családért végezhet. Egészen kicsi kortól el tudja végezni az asztal megterítését, a ruhák hajtogatását stb.
  • Meg kell őt tanítani felelősség vállalására, önállóságra. Káros a túlféltés.  Nem kell túlóvni frusztrációtól, hibáktól, hisz ezek kezelését, a problémamegoldást a velük való találkozás során tanulja meg.
  • Tanítsa meg a szülő a gyermeket várni, késleltetni a kielégülést.
  • Lehetőleg minél kisebb kortól mindent önállóan végezzen el, amire képes. Már egészen kis gyermek is meg tudja hámozni a banánt, tud magának vizet engedni, ha szomjas, a kisiskolás is cipelje a saját táskáját stb.) Ahelyett, hogy odaadnánk neki a halat, mutassuk meg neki, hogyan kell horgászni.
  • Nem a szülő dolga szórakoztatni a gyermeket. Inkább adjon lehetőséget az „unalomra”, mert ekkor ébred fel a kreativitás. Ne használja a technológiát az unalom ellenszereként! Sőt, kerüljük ezeket étkezéskor, bevásárláskor, autóban stb., fordítsák ezeket az időket a szocializálódásra!
  • Tanítsa meg  a szülő, hogyan ismerje fel és kezelje  a gyermek saját frusztrációit,  dühét!
  • A szülő legyen mindig elérhető érzelmileg a gyermeke számára, a kapcsolattartásra!
  • Kapcsolódjon érzelmileg a gyermekhez:  mosolyogjon, öleljen, csókoljon, csiklandozzon, olvasson, táncoljon, ugráljon, játsszon vagy bújjon vele össze!

Gyermekeink a valódi figyelmet, az önzetlen szeretetet, az érzelmi biztonságot elsősorban szüleiktől, családtagjaiktól kapják meg, nem a technikai eszközöktől. Ezek jelenléte mai életünkben már megkerülhetetlen, okos használatuk megtanulható, s gyermekeinknek meg is kell tanítanunk. A valódi emberi kapcsolatokat azonban nem lehet helyettesíteni  semmilyen eszközzel. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem lehet „megvásárolni” egy gyermekkor élményeit, mert azokat át kell élni.

Author: Molnár Zsóka

Csodálatos a nyelvünk. A magyar nyelv hajlékonysága, gazdag szókincse, képszerűsége, kifejezéseinek finom árnyalatai mindig lenyűgöznek, mióta birtoklom ezt a kincset. Először a tudomány eszközével közelítettem hozzá. Magyar szakos hallgatóként pontosan azonosulni tudtam azzal a véleménnyel, mely szerint „a nyelvtudomány az a diszciplína, melyben az emocionalitás, az esztétikum és a ráció harmóniája a legnagyobb.” Aztán magam is írni kezdtem, s akkor új dimenziói nyíltak meg számomra a nyelv birtoklásának. Írok…

Vélemény, hozzászólás?