Az a tény, hogy a mobiltelefon, a számítógép mindennapi használati eszköz lett, s ezeket a legkülönbözőbb ügyeink intézésére használjuk, rengeteg információt árul el rólunk. Arcunkat, mozgásunkat a bevásárlóközpontokban, a közterületeken és számtalan más helyen felszerelt biztonsági kamerák rögzítik. Követhetővé válik a mozgásunk, a döntéseink, az egész életünk.
Míg a múlt többé-kevésbé egyértelmű mindenki számára, a jövő titokzatos és homályba vesző. Mégis, vagy talán éppen ezért, az emberek – jussanak eszünkbe az ókor híres jósdái – csillapíthatatlan érdeklődéssel fordulnak a jövő felé. Szeretnék kifürkészni egyéni sorsuk leendő fordulatait, de nagyobb léptékben is szeretnének a várható eseményekre előrepillantani.
Mivel az embernek evolúciós előnye az előrelátás képessége, feltehetjük a kérdést: elvben megismerhető a jövőnk? Erre a kérdésre keresi a választ Barabási Albert-László Villanások című könyvében. A szerző világhírű hálózatkutató tudós, az egyesült államokbeli, bostoni Northeastern Egyetemen működő Komplex Hálózati Kutatóközpont vezetője. Kutatásaik arra az irdatlan adathalmazra irányulnak, amelyet digitális eszközeink használata során a felhasználókról rögzítenek különböző adatbázisok. Céljuk annak az állításnak az alátámasztása, amit a könyv alcíme fogalmaz meg: A jövő kiszámítható.
Már Einstein is kutatta a jövő kiszámíthatóságának lehetőségét. Olyan tökéletesen determinisztikus elméletről ábrándozott, amely egyértelműen beszél a jövőbeli eseményekről. „Isten nem kockázik”–vallotta. Haláláig nem sikerült azonban ilyen elméletet kidolgoznia.
Úgy gondolnánk, éppen az emberi tényezők – kiszámíthatatlanságuk miatt – akadályozzák azt, hogy előre lássunk majdani történéseket. Honnan hát akkor a fent említett szerző optimistán hangzó kijelentése?
Az a tény, hogy a mobiltelefon, a számítógép mindennapi használati eszköz lett, s ezeket a legkülönbözőbb ügyeink intézésére használjuk, rengeteg információt árul el rólunk. Arcunkat, mozgásunkat a bevásárlóközpontokban, a közterületeken és számtalan más helyen felszerelt biztonsági kamerák rögzítik. Azok a szerverek, ahová hívásaink befutnak, ahol webhasználati szokásainknak nyoma van, amelyek életünk legkülönbözőbb tevékenységeit rögzítik, a kutatók számára valóságos kincsesbányát jelentenek. Követhetővé válik a mozgásunk, a döntéseink, az egész életünk. Barabási Albert-László és munkatársai a tudós elődök nyomán járva nagy teljesítményű számítógépek és egyéb új technológiák segítségével szintén a „véletlenszerűség” jelenségét kezdték kutatni, s igen érdekes és meghökkentő eredményt kaptak. Azt, hogy a véletlenszerűségben mindig megjelenik valami titokzatos szabályosság. Megvizsgálták például a számítógép-felhasználók e-mailezési szokásait, s azt találták, hogy bármelyik ember bármelyik napon történő e-mailezése egyáltalán nem véletlenszerű. Nem az, egyetlenegyszer sem, hanem tele van villanásokkal.
Mik azok a villanások?
Akármilyen emberi tevékenységet tanulmányozunk, megfigyelhetjük, hogy a nyugalom hosszú időszakai váltakoznak rövid, intenzív aktivitással. Vegyük az e-mailezési szokásainkat! A kutatók azt találták: hosszú, csendes szakaszokat e-mailek zápora váltja fel. Mindennapi életünkben sokféle tevékenységet végzünk, amely távol tart minket a számítógéptől. Amikor azonban megnézzük a postaládánkat, hajlamosak vagyunk rövid idő alatt egy csomó levelet elküldeni, ami villanásokat idéz elő üzeneteink eloszlásában. Aztán újra elvonnak minket elfoglaltságaink a számítógéptől, s ez újabb szüneteket okoz az e-mailjeink áramlásában. Villanások a világon mindenütt fellelhetők: a Wikipédia egyéneinek bejegyzéseitől a valutabrókerek ügyletein, az emberek és az állatok alvási szokásain át egészen azokig az apró mozdulatokig, amelyeket mondjuk egy zsonglőr mutatványa közben tesz.
A kutatókat felvillanyozta ez a felfedezés, s adatokat kezdtek gyűjteni az emberi tevékenység több más aspektusáról is. Kiderült: ugyanez a mintázat érvényes a webböngészési tevékenységünkre, a nyomtatóra küldött anyagok eloszlására, a könyvtárlátogatási szokásainkra, a telefonhívásainkra… Mindezek alapján kijelentik: akármilyen emberi tevékenységet vizsgálunk, ugyanezzel a villanásszerű mintázattal találkozunk. Vagyis viselkedésünk sohasem véletlenszerű. Elméletben egyszerű, mégis rendkívül meglepő, hogy bár mindannyian szabad akarattal rendelkezünk, bármit teszünk, öntudatlanul ugyanazt a mintázatot követjük.
Miután a könyv szerzője kutatólaboratóriumában munkatársaival rájön, hogy izgalmas és titokzatos hasonlóság van eltérő természetű események között, azon kezd töprengeni: mi lehet mindennek a magyarázata. Honnan erednek a felvillanások? A választ a tevékenységlisták tanulmányozása adja meg. Tevékenységlista? Egyszerre általában több mindennel foglalkozunk. A legtöbb ember elintézendő feladatait rangsorolja, hisz legbecsesebb nem megújuló erőforrásunk az idő. Ha jól akarunk bánni vele, fontossági sorrendeket kell felállítanunk. Eközben derül ki: ha teendőinkben fontossági sorrendeket állítunk fel, reagálási időnk egyenetlenné válik, vagyis a legtöbb feladatot ügyesen végrehajtjuk, néhány pedig akár örök időkre a háttérbe szorul. Ha így járunk el, szükségképpen megjelenik a villanás mintázata.
A villanások tényének s életünk minden részletét átható jelenlétének bebizonyítása tudósok egész sorát indítja különböző kutatásokra. A szerző maga is meglepődve tapasztalja, hogy a villanások fogalma milyen rövid idő alatt jutott el az alapkutatásoktól az alkalmazásig. A legkülönbözőbb területeken alkalmazzák az elméletet, többek között – hogy rámutassunk jelentőségére – rendszerbiológusok a génaktivitási modell felállításában. S ennek során az is felmerül bennük: a villanások jelensége talán alapját képezheti az emberi tudatnak és akaratnak. Hogy a természet takarékos módon a legkülönbözőbb összefüggésekben ugyanazokat a megoldásokat alkalmazza.
Ám még nem kaptunk választ arra a kérdésre, amit az alcímben tett kijelentés generál.
A szerző és kutatókból álló csapata mobiltelefonos adatbázisuk több millió felhasználójának adatait vizsgálta meg. A készülék használata közben a használó helyéről is közöl információt. Bár a hívási szokásokat is villanások jelzik, a kutatók kidolgoztak egy módszert, amely megbecsülte minden egyes felhasználó kiszámíthatóságát. Ennek segítségével a telefonáló tartózkodási helyét 93%-os valószínűséggel tudták előre jelezni. Sőt azt találták: akár egy 3 km sugarú körben zajlanak életünk eseményei, akár naponta több tucat kilométert vezetünk, ugyanúgy előre kiszámíthatóak vagyunk tartózkodási helyünk tekintetében. A mobilitásunk kiszámíthatóságában elért eredmény jól jelzi a rólunk szerzett adatok felhasználásának lehetőségeit, kiszámíthatóságunk kiterjesztését, s megteremtik az „adatbányászat” jelenségét, amelyről még lesz szó.
Számolnunk kell napjainkban azzal, hogy a rólunk őrzött adatok következményeképpen életünk soha nem látott részletességgel követhető. Egy kialakulófélben lévő új tudomány méri minden cselekvésünket. Ha egész életünket számok, képletek és algoritmusok segítségével fejezzük ki, kiderül, hogy valójában sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mintsem gondolnánk. Ha cselekvéseinket és azok időzítését vesszük szemügyre, olyan mintázatokra bukkanunk, amelyek emberek milliárdjainál figyelhetők meg. Egyidejűleg villanások és szabályosságok jellemeznek bennünket, látszólag véletlenszerű, mégis alapvetően kiszámítható vonások. S villanásokat nem kizárólag a digitális világ szolgáltat számunkra. Az élet és a történelem minden aspektusát tekintetbe kell vennünk.
A történelem? A múlt a jövő kutatásának során? Igen! A szerző magyar és egyetemes történelmi példákkal is alátámasztja elméletét. Rendkívül érdekes például, ahogy végigköveti a villanások elméletének igazolását Dózsa György sorsában. Arra is figyelmeztet azonban, hogy lényeges a különbség a történelem, a társadalom kollektív létezésmódja és a mindennapi tevékenységek előrejelzése között. Számos napi tevékenységünk ismétlődő jellegű, ezért az egyén szintjén jól előrejelezhető. Társadalmi szinten ez kevésbé működik.
A kutatók adathalmazokra alapozott felfedezései felvetik az üzleti célú adatbányászat problémáját. Nemcsak a mozgásaink annyira szabályosak, hogy előrejelezhetők legyenek. A Netflix és az Amazon előrevetítik vásárlási döntéseinket, a bankok kiszámítják pénzügyi megbízhatóságunkat. A biztosítók előre jelzik, hogy milyen eséllyel lesz autóbalesetünk. Egyre több olyan könyv jelenik meg, amely jól dokumentálja, hogy az adatbányászat hogyan aknázza ki kiszámíthatóságunkat, hogyan hatja át életünk minden aspektusát: a vásárlást, az utazást, a szórakozást, a betegség, kapcsolatok, jótékonyság stb. területét.
Az előrejelző eszközök, elsősorban üzleti érdekektől hajtva, folyamatosan fejlődnek, különösen azok, amelyek az egyéni viselkedés mérésére szolgálnak. Egyszer csak azt látjuk majd, hogy a jövő egyáltalán nem olyan talányos, mint korábban volt.
