A több mint hétmilliós kisebbség, történelmi öntudata szerint a hunokkal rokon. Ezért is különös élmény – néha kifejezetten családlátogatás jellegű – ellátogatni Xinjiangba, az Ujgur Autonóm Régióba. Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület vagy Xinjiang Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya. Előfordult nem egyszer, hogy származásom bevallását követően bemutattak népes családoknak, meghívtak többnapos vendégségbe, sétálás címszó alatt fűvel-fával megismertettek. „- Nézd, Mehmut, ez egy igazi magyar lány! Édesanyám, ez az a magyar, akiről beszéltem! Szívesen látnánk a jurtánkban, maguk már biztos másképp élnek…”

Bár a mesés múltban több kínai császárnak volt ujgur felesége – ami érthető is, mert kecsesek és magabiztosak errefelé a nők -, a modern kort mégis a Kínától való függetlenedési törekvések, a nem vértelen akciók (például 1997 tavaszán) jellemzik.
Már csak ezért sem ésszerű Tibet megszállását emlegetni; a többségben lévő kisebbség által lakott területekre nagyszámú, nem teljesen önkéntes kínai betelepülésre felfigyelni; tradíciók és régi házak rombolását elnyomásnak minősíteni. Kijöhet, és ki is jön másnap a rendőrség. A füle van mindennek, ugyanis a turisták által látogatott internet caféra is vonatkozik. Mindent persze nem lehet eltüntetni.
„Szerencsére” a 19. század fordulóján az összes vezető európai államból érkeztek tudósok, kutatók, utazók a vidékre. Az akkori, gyakran rabló típusú gyűjtögetés eredményeképpen a legértékesebb ujgur emlékek ma berlini, londoni, párizsi, leningrádi, múzeumokban vannak.

DIVAT
Az ujgur nők mindenki örömére többnyire semmiben sem emlékeztetnek az euro-amerikai sablon lányokra. Teljes magabiztossággal öltöznek az egyéniségüknek, az alkatuknak, az időjárásnak és a hagyományoknak megfelelően. A tradicionális élénk színű vörös-arany díszítésű ruhák továbbra is divatosak, uralmuk vitathatatlan az autonóm régióban. A férfiszívek továbbra is erőteljesebben dobognak a látványtól és a turisták is boldogok, hogy újabb egyéni, otthon szokatlan dologgal találkoznak.
Mint évszázadok óta, a hegyek között és télen idén is hódítanak a valódi (többnyire) birkaszőrből és bőrből készült bio kabátok és fejfedők. Míg a férfiak borotvaközeli élményről tanúskodó fejbúbokkal parádéznak, a lányok és hajadonok hosszú fonatokban hordják a hajukat, melyek száma több mint egy tucat. A házasság után, mint minden, megváltozik a hajviselet is; a fonatok kettőre csökkennek. Bár Xinjiang a selyemúton fekszik, ám a nők többnyire hagyományos egyrészes pamut ruhát hordanak (szoknya és felsőrész egyben), az alsónemű, alsóing terén viszont már hódít a nyugati, pontosabban kínai. Az igazsághoz tartozik, hogy egyre több nő hordja színes ruháit csak ünnepi alkalmakkor és a hétköznapokra a fakóbb, sötét színek maradnak. Mindannyiunk éppúgy ismeri a kitérdelt mackóban a boltba leugró nő őszinte pillanatát, mint a vasárnapi ruha varázslatosságát. A férfiak itt sem törődnek túl sokat a divattal tizenkét éves koruk előtt és huszonhatodik szülinapjuk után.
ÉLETMÓD
Kashgarban, a valamikori Muzlim Ujgur Birodalom fővárosában állandó a nyüzsgés. Folyamatosan sül és füstöl a kebab az utcán, állandóan csacsikordé előz csacsikordét, mindig eladó a dinnye. Ha valakit elrabolnának, és itt nyerné vissza öntudatát, eszébe nem jutna, hogy Kínában van. (Amíg meg nem látja az első óriásplakátot.)

Kashgar. Vasárnap. A nagy nap.
Az élet ritmusát itt a vasárnapi piac adja meg, nem brazil sorozatok. Ember, birka, szamár, bika, ló. A hatalmas területen állandó a mozgás, a kiabálás, fogaknak kivillantása. Képtelenség, hogy minden állat új gazdára leljen. A hobbi-alkudozók is jóval többen vannak, mint a vásárlók. A tolakodást legfeljebb elszabadulni próbáló bika akadályozhatja meg. Miután az ember testépítés gyanánt nézelődött egy sort, biztosan megéhezik. Az állatoknál csak a helyi „lacikonyhákból” van több. Tészta és hús töménytelen mennyiségben. Hőségben üdítő jelenség, a fagyi, mely joghurt és jégszilánkok keveréke mézzel édesítve. Hosszabb időre megállni nem lehet. Van az IKEA világától távol álló bútor részleg (legkelendőbbek a bölcsők), liszt piac (fene se gondolta volna, hogy ilyen sokféle lehet), kínai piac (ismerjük mindannyian), használt ruha piac (meglepően hasonlít a hazaihoz). Meg persze tea, fűszer, széles pengéjű kések (ettől férfi a férfi), aszalt gyümölcsök és kakaóscsiga formájú kígyók, lapos békák minden mennyiségben. Egy eldugott helyen kakasviadal zajlik. A férfiak arca legalább olyan unott, mint a küzdelem. A fogadások mégis megköttetnek.

KULTÚRA
A tánc, a zene elválaszthatatlanok az ujguroktól, s azoktól elválaszthatatlan a mulatozás, az ünneplés. (Az ember egyre hajlamosabb hinni a rokoni kötelékben, nemde?) Akár egy hétvégi napsütéses park elegendő indok arra, hogy előkerüljenek a (sörök mellett) a tradicionális hangszerek, mint a rawap, vagy a dutar és azonnal lágy, mélabús dallamok töltik meg a levegőt. Az embernek köztük sétálgatva meggyőződésévé válik, hogy egyrészről, minden ujgur férfi született zenész, és énekes… másrészről, hogy nem bírják az alkoholt. A hímneműek ilyetén bájtalanságát viszont gyorsan feledtetik a kecses táncos/nők. Gyors pörgések, különleges test és kéztartások. Fesztiválokon rendszerint a hagyományos tálka illetve gyűrűtánc finom mozdulatait irigyelheti a diszkókon szocializálódott turistanépség.
SZELLEM
Bár az utcai éttermek televíziói előtt éjszakánként szoronganak az emberek, az ilyenkor mindig túl rövidnek tűnő padokon, de a helyi Benedek Elekek továbbra is roppant időszerűek. Xinjiang népeinek meséi az eszességről, egyszerűségről és hősiességről szólnak. Lásd…

A JUTALOM
Naszredinnek igen jó híre volt az uralkodó számára és bár elméletileg mindenféle üggyel azonnal fel lehet keresni, mégis komoly nehézségekbe ütközött, míg színe elé kerülhetett. Végül sikeresen elmondhatta üzenetét az uralkodónak, akit oly boldoggá tett a hír, hogy így szólt:
– Válassz bármilyen jutalmat, megkapod tőlem!
– Akkor, ötven korbácsütést kérek, kegyelmes uram!
Az uralkodó bár meglehetősen furcsállotta a kérést, teljesítette, hiszen ígéretet tett rá. Amikor a huszonötödik csapást mérték Naszredinre, felkiáltott:
– Állj! Hozzák ide a kamarást, hadd kapja meg a jutalmam felét! Ugyanis addig nem engedett Fenséged elé, amíg meg nem esküdtem, hogy a jó hírért járó jutalmam felét neki nem adom.
Ebből a tanulságos történetből is láthatjuk, hogy az ujgur mentalitás nem áll távol a miénktől. Lásd: ügyeskedés, illetve a fejre ejtések ritka előfordulása.
VALLÁS
Xinjiang és Kashgar lakosainak túlnyomó része mai napig hagyományosan az iszlám követője. Mégis sokan nem tekintik magukat ájtatos muzlimnak. Szerencsére. Az utazó nőt többnyire csak a shoppingolni érkező pakisztániak részéről éri inzultus. Mondjuk, az persze elképzelhető, hogy az egykori selyemút egyik nagy piacán nem szolgálja ki a fűszeres (amúgy gyönyörű idős férfi), mert nem visel csadort. Többnyire csak ennyi.
Bár akad, aki naponta ötször keresi fel a mecsetet a többiek számára a vallás leginkább kulturális, szociális esemény. Hasonlóképp az utazó számára. A piacokon kívül a mecsetekben érzi az embert leginkább azt, hogy mennyire kivételezett helyzetben van, honfitársaival szemben, akik talán éppen a Balaton mellett süttetik magukat malacpecsenyévé.
A mecsetek kikerülhetetlenek, csak Turfanban több mint háromszáz van. A legrégebbi az melyet 1777-ben építettek Emin Hoja tiszteletére, aki több rebellis lázadást vert le. Tizennégy emeletes panelben felnővén, nem volt feltűnő számomra a magassága. Ám a környék földszintes házainak lakói közt van, akinek a legkedvesebb gyerekkori emléke az, amikor belógott a toronyba megnézni, hogy is lehetséges az, hogy valami ilyen magas legyen.
DESIGN
A pásztorok eredeti lakóhelye, a jurta, a nomád élet szimbóluma. Emberek milliói élnek Kínában állandó mozgásban, mely létszükség az állatoknak, s így a tartóiknak is. Ez ellentétben a Kerouac regényeiből ismert – nevezzük nyughatatlan típusúnak – vándorlástól, megélhetési útonlét. Így a jurta is ezt kell hogy szolgálja.
A jó jurta könnyű, szél és vízhatlan, de mindenekelőtt könnyen és gyorsan szétszedhető, felállítható. Ám az ember (az asszony meg főként) olyan, hogy a funkcionalizmus nem elégíti ki. A falakról a vidék (Turfan, Hotan, Kashgar) híres, díszes szőnyegei lógnak. Akkor is, ha csak olcsóbb fajtára telik.
Hitetlenkedtem, mikor vendéglátóm, akinek a jurtájában töltöttem egy éjszakát, azt mondta, felesleges a hálózsákom. Előző éjjel ugyanis a sátrunk megfagyott és nem sokat aludtam a dermesztő hidegtől. Nem hittem, hogy egy jurtában ennyivel melegebb lenne. De egy vékony pokróc alatt, aludtam mint a bunda, miután megszoktam, hogy valahol a közelemben egy egér rágcsál… Elalvás előtt, míg égett a gyertya a falon lógó különféle tarka, organikus motívumos szőnyegeket néztem; a plafonról különböző szatyrok, tarsolyok lógtak, amikben a főzés, a mindennapi lét kellékei rejteztek. Minden praktikusan, természetesen, felesleges flanctól mentesen. Az álommezsgye határán az este képei. Többek közt az, amit a KÖJÁL biztos nem nézett volna jó szemmel. Ahogy a háziasszonyom főz…
RECEPT  (Mindennapi vacsora a la Karakul…)
Mindenekelőtt végy egy jurtát. Ha ez megvan és egész nap nem nagyon ettél, legfeljebb házi kenyeret rágcsáltál (elkészítését lásd később) itt az ideje, hogy főzni kezdjél. Mivel a legközelebbi étterem több száz, a legközelebbi Mekdönci távolsága pedig ezer kilométerekben mérhető.
Adottságok:
Édes, tisztavizű tó a közelben
Kecskék, birkák a tulajdonodban
Három gyerek, egy férj
Fűszerek, sűrített paradicsom, rizs, némi zöldség
Száraz, jak „anyagcsere-végtermék”
Tűzhely
Modern kukta
Az elkészítés módja:
Felnézel az égre és tudod: a férj nemsokára érkezik, s éhes lesz. Elküldöd a gyerekeket vízért. Leszidod őket, mert nem emlékeznek, hova tették a vödröket. Miután elindultak a modern kuktában zsíron megfonnyasztasz kelkáposztát és zöld paprikát. Mire a gyerekek visszaérnek a vízzel, a fonnyadt zöldségekre teszed a paradicsomos, ízlés szerint fűszerezett szószt. A legnagyobb lány megkeverheti. Megnézed, hogy a legkisebb gyereknek van e valós oka sivalkodni, majd felöntöd a lábasban lévő alapanyagot vízzel. Ismételten megrakod a tűzhelyet jak végtermékkel. Amikor a víz forr, beleszórod a rizst, kölest, tésztát. Mikor mit. Ma rizst. Felteszed a kuktafedőt, hagyod főni az egészet és elmagyarázod az idegennek, hogy azt a középső izét kell meghúzni, és akkor szétnyílik a jurta teteje és kimehet a füst, bejöhet a csillagfény (és az eső). Megérkezik a férj, elfogy az ennivaló és senki sem éhes aznap már.

KENYÉR A LA MÁSNAP
Kelés után a legnagyobb lánnyal körbejárod a vidéket és a jakkok, tevék, kecskék, birkák által kedvelt területekről összegyűjtött anyagot a jurta melletti lapos kőre teszed száradni. Ásol egy gödröt, ha a tegnapival történt volna valami, amit kibélelsz az előző napi gyűjtés egy részével, mely immáron száraz és használható. Pakisztáni nehezen gyulladó gyufával izzásra készteted. Bemész a jurtába, ahol lisztet, sót és tóvizet ripsz-ropsz elvegyítesz egymással. Öntesz hozzá egy kis tejet is, ha éppen van. Előveszed a kenyérsütő, mintegy nyolc centi magas lábost és egy adagot a masszából beleraksz. Ráteszed a tetőt. Leveszed a tetőt, mert elfelejtetted motívumokkal díszíteni. Hiba lenne elfelejteni! Tető újra rá, ki a parázshoz. Lábos a gödörbe, újabb adag anyag a tetejére és türelem. Sül a kenyér. Többéves tapasztalattal elsajátítható, mikor kell megfordítani a lábost, mikor kell még rátenni és mennyit. Persze előny, ha az ember anyja is így sütötte a kenyeret. Akkor tőle is lehet lesni, nem csak saját bőrre próbálkozni.
Ja, és ami elengedhetetlen: Gyakran mosolyogni, az életet élni és vele boldognak lenni, illetve a jövevényeket szemmel tartani, hogy a jurtába csábítva a főzés esetleges unalmas perceit mutogatós kommunikációval el lehessen ütni. Hogy akár napokkal, hetekkel később is jókat lehessen kacagni, fura kérdésein, arckifejezésein.